Történetfalók | Nógrádi Gábor: Lángoló nyaram

Posted on 2017. augusztus 16. szerda Szerző:

1


Tóth Zsuzsanna |

Alapvetően az a baj, hogy nem ismerek igazán közelről mai kamaszokat. A környezetemben lévő gyerekek vagy kisebbek, vagy nagyobbak a regény célközönségénél. Így aztán nem írhatok arról, mennyire tetszene nekik Nógrádi Gábor könyve. Csak arról számolhatok be, milyen kérdéseket vetett fel bennem legújabb regénye. Félreértés ne essék, maximálisan úgy gondolom, hogy a szerző járatos a korosztály problémáiban, tudja „hol tartanak” – mégis sok-sok kérdőjel maradt bennem, és némi szomorúság. Utóbbira lehet, hogy nincs is okom. (Valószínűleg nem kellett volna ilyen forróságban kamaszregényt olvasnom.) Ám akár így, akár úgy, számomra a fő kérdés az, mit várunk/várhatunk el egy ifjúsági könyvtől.

Nógrádi kamaszhőse 15 éves, gátlásos fiú, Dávidnak hívják. Némileg elavult kifejezéssel élve, rendezett kispolgári családban él, aprócska, homályos szakadás ugyan mutatkozik e ma már sokszor kivételes boldogság szövetén. A történet egy kéthetes görögországi családi nyaralás eseményeit rögzíti – természetesen Dávid elmesélésében. Írónak készül, és mindenről őszintén akar beszámolni.

Az üdülőben nemzetközi társaság élvezi a nyarat – lévén a helyszín: Nemzetközi Újságíró Üdülő egy görög szigeten. S bár sok jót szeretnék elmondani a regényről, le kell szögeznem, hogy a magyar átlagtól jócskán eltérően Dávid, a bátyja és szülei is tökéletesen beszélnek angolul. (Legalábbis nyelvi nehézségekről alig esik szó, akkor is jobbára csak egy-egy szleng kifejezés kapcsán.) S noha Dávid meglehetősen gátlásosnak írja le magát – és környezete is ilyennek látja őt – gyorsan elég szoros barátságot köt egy afrikai (hausza) „migránssal”, aki az üdülő alkalmazottja, és elég hamar sínre kerül kapcsolata is, az „első látásra szerelem” dán lánnyal, Dortéval. A vázolt alapból már láthatjuk, szívvidítóan romantikus történetet kapunk; nyár, szerelem, tenger, kalandok… Mi kell még?

De Nógrádinak van dramaturgiai érzéke, tudja, hogy ez „simában” nem lenne elegendő vonzerő, ezért némi erőszakkal, csipetnyi társadalmi ismeretterjesztéssel (lásd migránsok), a másságra (nem, ezúttal nem a homoszexualitásról van szó!) való érzékenyítéssel, családi háttérproblémák felvillantásával, és számos, az egészségre nem veszélyes adalékkal, mindenekelőtt remek humorral fűszerezi, keveri történetét. A fő alkotóelem maga a forró nyár és a fellángoló szerelem, s hozadéka, a kamasz-erotikus(?) szál. Valószínűleg itt vagyok leginkább tétova. Nem, nem a prűdség okozza ezt, hiszen feltételezem, hogy a mai nyitott világban bárhol hozzájutnak olyan ismeretekhez a fiatalok, amikről generációm tagjai annak idején álmodni sem tudtak. Inkább féltem az olvasókat; mert túl idealizáltnak látom a történetet. Márpedig ha egy kamaszfiú, elolvasva a regényt, hasonló élményekre vágyik, nagy csalódások fogják érni. Vagy ki tudja. Lehet, hogy éppen ez Nógrádi erénye, hogy legalább a könyvben olyannak mutat meg egy „első alkalmat”, amilyenre aztán egész életében törekedni fog minden fiú. (No meg lány, mert nem hinném, hogy csak fiúk fogják olvasni.)

Ez a mondat elég poéngyilkos volt, abba is hagyom a további spoilerezést. Ha visszakanyarodom az eredeti kérdésemhez, mit várunk el egy ifjúsági könyvtől, azt kell mondanom: voltaképp alig többet. Talán, hogy kevésbé álomvilág legyen. Mert hiába a rafinált történetszövés, a remek fűszerezés, a könnyű kéz vezette toll – és a legjobb szándék, ami íróé lehet –, Nógrádi álomvilágba röpíti olvasóit. Igaz, végül is álomvilágba menekülnek mind a történetfalók, ha általánosíthatok. A legtöbbjüknek majdhogynem mindegy, milyen az ábrázolt világ – valóságos vagy sci-fi – csak ne a sajátjuk legyen. Ők szeretni fogják Nógrádi Gábor új könyvét. Örülhetünk is ennek, hiszen egyre kevesebb az olyan történetfaló, aki regényekkel, nem pedig pergő képekkel akarja vágyát kielégíteni. És ha olvasásra szoktatjuk a tiniket, mindegy, mivel tesszük. A Lángoló nyaram, ez a fordulatos, ép dramaturgiájú, bár szemernyit felületes regény nem is rossz csáberőnek.

Mégis, kicsit jobban örülnék, ha kevésbé lenne kerek a történet. Olyan, amelyben több a valóság, még ha az ismerősebb és fájdalmasabb is olykor. De hát ez én vagyok – a tizenéves történetfalóknak valószínűleg bőven elég a rögvalóból évközben. És még tart a vakáció, még lángol a nyár.

S bár felőlük nézve mindez okoskodás, innen visszatekintve a költőnek van igaza: „Majd csak ellobban ez a gyehenna nyár / Porba roskadnak sárga lángnyelvei / Kék ég szemére rákúszik a hályog / S villámos álmait elfelejtik az éjek. // No még egy kortyot a régi áhítat túl édes borából / Hátha megtermi már a várva várt csömört / Hisz cukros lőre volt az égi nektár… (Garai Gábor)

Nógrádi Gábor

Nógrádi Gábor: Lángoló nyaram – Dávid és Dorte
Móra Kiadó, Budapest, 2017
216 oldal, teljes bolti ár 2399 Ft,
kedvezményes webshop ár 1799 Ft,
e-könyv változat 1690 Ft
ISBN 978 963 415 7472

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Dávid gátlásos, tizenöt éves magyar fiú. Dorte derűs és természetes dán kamaszlány. A szüleikkel nyaralnak egy görög szigeten – és rögtön egymásba szeretnek. Együtt fedezik fel a környék eldugott öbleit és furcsa figuráit: a szállodai románcok hőseit, hősnőit, a nehéz sorsú matrózokat, a parti bunkerben lakó barátságos asszonyt, valamint a komor szír férfit meg társát, az örökké optimista afrikai menekültet. Leginkább persze egymást fedezik fel: Dorte és a déli napfény feloldja Dávid gátlásait, és a pár fülig merül a testi-lelki örömökben.

A humoros, kalandos történetet a kamaszszerelem lassan kibontakozó erotikájának őszinte ábrázolása teszi különleges élménnyé.