Minden túl közel van | Sir Richard Shirreff: 2017 – Háború Oroszországgal

Posted on 2017. július 25. kedd Szerző:

0


Bedő J. István |

A dolgok különös egybeesése folytán Shirreff tábornok könyvét valós időben olvastam. Éppen idén június-július körül, amikor játszódik. Ezért aztán nem tudtam eltekinteni attól a ténytől, hogy míg én szinte éjjel-nappal Sir Richard elképzelt háborújáról olvasok, az ott leírt események kevés híján végbe is mennek.

Ahhoz a generációhoz tartozom, amelynek kötelező volt a sorkatonai szolgálat, minden értelmetlen feladatával, céljával és korrupciójával, és amely fölött a kormányzó politikusok most szinte glóriát vélnek látni. (Különösen azok, akik sosem szagoltak bele.) Azon kevesek, akik jól érezték magukat az egyenruhában, ottmaradtak és azóta már nyugdíjba mentek, akik meg nem, igyekeznek röhögésbe fojtani ezt a darab múltat.

Ugyanakkor ez az alternatív harcias múlt időnként felszínre tör. Így lett Richard Shirreff tábornok fikciós regénye roppant időszerű. A lovaggá ütött NATO-tábornok valódi veszélyről ír érdekfeszítő könyvében. Szomorú (nekem legalábbis) az, hogy a hadgyakorlatokat bevett szokás szerint (mivel szimulációról van szó) wargame-nek vagyis hadijátéknak nevezik. Talán azért is, hogy elvegyék az élét a ténynek: a fikció csupán felkészülés egy remélhetőleg soha be nem következő helyzet, támadás kivédésére.

A 2017 – Háború Oroszországgal valódi események közé ágyazza föltevését, az orosz Elnök (nagybetűvel, nem megnevezve) ismét nagy birodalmat akar teremteni. Ezt készítette elő (tény) a Krím-félsziget annektálása, és most az önálló, NATO-tag balti államok megfenyegetésével (fikció), majd megtámadásával akarja mind feszültebbé tenni a helyzetet. Tulajdonképpen az Elnök provokál, hogy a szövetséges Nyugat veszítse el a türelmét, amit aztán majd nukleáris fegyver bevetésével verne vissza.

Ez már nem cicák pofozkodása, de nem is a hetvenes-kilencvenes évek arzenálmutogatása mindkét oldalon. A haditechnika, a stratégiai tervezés – és főleg a láthatatlan eszközök alkalmazása – elképesztő színvonalra jutott, a legaljasabb célok érdekében is. A könyv rémisztő, hiszen van benne ártatlanok legyilkolásától kezdve hajóelsüllyesztésen át helikopterek és vadászgépek kilövésén keresztül minden, de a legrémisztőbb benne, hogy valószínűtlenül valószerű.

Amit a háborúk történetéből ismerünk, modern – gyakran elektronikus vagy digitális – formában jelen van a történetben. Kibertámadás, a számítógéphálózatok, vezetési központok megbénítása. Kémkedés (felderítés, hírszerzés és elhárítás), diverzáns akció, emberrablás. Tüntetés átszabása vérfürdővé a saját oldalon elkövetett gyilkossággal – a regénybeli (az eredetire túlzottan is hasonlító) nagyhatalmú, a sajtót manipuláló és elfojtó Elnök irányítása alatt.

Sir Richard háborús fikciójának (de jó, hogy eddig csak fikció maradt) éppen az a célja, hogy az olvasót karjánál fogva beleráncigálja egy idegesítő helyzetbe, aminek hatására éberebbé válhatik. Felmutatja például azt is, hogy a polgári mozgalmaknak igenis van komoly céljuk, és eszközeik is megvannak egy autokrata elnök, kormányfő meg a korrupt sleppje eltávolítására. Ennyiben tehát hozzánk is szól.

Shirreff tábornok azonban elsősorban katona és csak másodsorban tollforgató. Katonaként igyekszik roppant szabatos lenni. Aki nem tudná, a világ minden fegyveres testülete mindent (szervezeti egységek, fegyverek, tevékenységek, [had]műveleti feladatok stb.) borzasztó pontosan nevez meg, majd ezt a folyondáros kifejezést betűszóvá rövidíti, hogy ne kelljen állandóan kiírni. A szabatosság teszi, hogy bármilyen tevékenységről esik szó, kapunk egy vödörnyi rövidítést. (Szieberth Ádám fordítása hasonlóképpen szabatos, de a katonai nyelv szakmailag érthető, de az olvasónak talán kevéssé izgalmas pontosságán nem segíthetett.) A tábornok ugyanezen szabatosság végett a hőseit úgy jelenteti meg, amint belépnek valahová, hogy teljes személyleírást kapunk, életkorral, bőrszínnel, katonai előmenetellel – ugyanis a regény további részében ilyesmit elmondani nincs idő, hiszen akkor már akció zajlik. (A hősi vagy ármánykodó szereplő jellemfejlődése már a korábbiakban lezajlott, itt csak meg kell csillogtatnia képességeit.) Ettől a regényhez szokott olvasó kissé kényelmetlenül érzi magát, de legyőzi a fordulatos cselekmény. Az is csak kicsit zavar, hogy orosz hősei irodalmi vagy politikai panoptikumból kapták nevüket (Vronszkij, Brezsnyeva…).

Shirreff belülről ismeri a NATO és minden nemzetközi döntéshozó testület működését. A nehézkességet, mely a szervezet méretéből adódóik, és hogy konszenzusos döntés hozni gyakorlatilag csaknem lehetetlen. Épp ezért hiteles, hogy az angolok leginkább (vagy hosszan) csak szavakban támogatják a kényszerű ellenlépéseket, hiteles az is, hogy kormányválságot okoz az Egyesült Királyságban a haditechnikai csőd, és sajnos hiteles az is, hogy a döntéshozatali láncban a magyar képviselő (a görögökkel együtt szavazva) ellenez minden katonai lépést az újdonsült örök barát, az orosz elnök döntései ellen. Hogy hadd szégyelljük (okkal) a kormányunkat.

Hogy a kép azért mégis meg tudjon maradni a fikció kategóriájában: a könyvben Amerika női elnököt választott, értelmeset, fölkészültet, átgondolt döntéseket hozni képeset.

Összességében komoly akciófilm nyersanyaga a könyv (aminek végéről azért minden szakmai ellenőrzés dacára is hiányzik egy jól kezelhető rövidítésgyűjtemény). De hát, amint mondtam, magyar viszonyok között olvasva túl valószerű ahhoz, hogy csak a történet hőseinek drukkoljunk, aztán meg elfelejtsük a könyvet, amiről a kiadó kissé hatásvadász módon, de az igazat rakta a címoldalra: Sürgető figyelmeztetés egy magas rangú katonai vezetőtől. Ne riadjunk meg a hosszú alcímtől; ennek ellenére is érdemes elolvasni, főleg pedig megfontolni napjaink hazai politikai döntéseinek fényében.

Sir Richard Shirreff

Sir Richard Shirreff: 2017 – Háború Oroszországgal
Athenaeum  Kiadó, Budapest, 2017
480 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár 3192 Ft
ISBN 978 963 293 6086

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A 2008-as orosz-grúz háború olyan volt, mint az 1930-as években a Rajna-vidék megszállása, de ahogy akkor, most sem foglalkoztunk a baljós előjelekkel. Aztán 2014-ben Putyin elfoglalta a Krím félszigetet, ahogy anno a Szudéta-vidéket Hitler, de mi ezen is hamar túltettük magunkat. Azóta Oroszország megtámadta Ukrajnát, és a Baltikum lehet a következő…

Sir Richard Shirreff, a NATO nyugalmazott tábornoka több évtizedes katonai tapasztalat alapján teszi fel a kérdést, mi lesz, ha a világ vezető hatalmai továbbra sem veszik komolyan az orosz elnök arrogáns politikáját, ha továbbra is kényelmesen hátradőlve áltatják magukat, hogy majd az atomfegyvereik megvédik őket Putyin agressziójával szemben.

Vajon a NATO továbbra is a háttérben marad? Vajon szigorúbban lépnek majd fel Európa politikai erői, és ami a legfontosabb, vajon elődjénél határozottabb álláspontot képvisel majd az Egyesült Államok új elnöke? Így vagy úgy, de 2017 lehet a fordulat éve…