Anna Pasternak: Lara, Zsivago doktor eltitkolt szerelme (részlet)

Posted on 2017. június 18. vasárnap Szerző:

0


(…) Borisz egy pillanatig sem próbálta leplezni, hogy vonzódik a csábító szerkesztőhöz, és harcolni sem próbált a vágyai ellen. Mindennap felhívta az irodájában, és Olga „haldoklott a boldogságtól”, de mégis félt találkozni a költővel, mindig azt mondta Paszternaknak, hogy elfoglalt. Ám rendíthetetlen udvarlója minden délután megjelent a szerkesztőségnél. Moszkva utcáin át kísérte haza, Potapov utcai lakásához, ahol fiával és lányával, Mityával és Irinával, valamint anyjával és mostohaapjával élt.

Mivel Borisznak és Olgának is volt családja, románcuknak jobbára Moszkva széles utcái adtak helyet, azokat rótták, és közben beszélgettek. Egyik városi sétájuk során elhaladtak egy csatorna fedele mellett, amire a nagyiparos „Zsivago” nevét írták. A Zsivago fordítása „élet”, avagy: „Életteli doktor”, és Boriszt vélhetően megihlette a név. Ahogy beleszeretett Olgába megtalálva az igaz Laráját, a regény munkacímét Fiúk és lányokról Zsivago doktorra változtatta. (…)

Olga, mivel nekik nem volt telefonjuk, viszont Borisz este is akart vele beszélgetni, pimaszul megadta a szomszéd Volkováék számát. Volkováék alattuk laktak, ugyanabban a lépcsőházban, és egy telefonkészülék büszke tulajdonosai voltak, ami akkoriban ritkaságnak számított Moszkvában. Olga minden este morzejelhez hasonlatos kopogást hallott a melegvíz-csöveken, ezzel jelezték neki, hogy Paszternak van a vonalban. Ilyenkor visszakopogott a lakása dohos falán át, majd izgatottan lesietett, hogy hallhassa annak a férfinak az összetéveszthetetlen hangját, akibe kezdett beleszeretni. (…)

Borisz felhívta Olgát az irodájában, és azt mondta, két fontos dolgot kell mondania neki. Arra kérte, hogy amint csak tud, találkozzon vele a Puskin-szobornál. Amikor Olga megérkezett – épp tartott egy rövid szünetet a munkájában –, Borisz már várta, idegesen fel s alá sétált. Tőle szokatlanul, normális hangjától különös módon eltérő, kínos hangnemben beszélt.

– Egy pillanatra most ne nézzen rám, amíg gyorsan elmondom, hogy mit akarok – utasította Olgát. – Azt akarom, hogy tegezz, mert a magázás már hazugságnak tűnik.

A románcukban ez jelentős előrelépésnek számított, a magázódás formalitásából a tegeződés meghittségére tértek át.

– Nem tudom tegezni, Borisz Leonyidovics – könyörgött Olga – Egyszerűen lehetetlen. Még mindig félek…

– Nem, nem! Majd megszokod – utasította. – Hát jó, mindegy, akkor egyelőre magázz, de engedd meg, hogy én tegezzelek.

Hízelgett Olgának ez az új bizalmasság, ám félt is tőle, így nyugtalanul tért vissza dolgozni. Este kilenc körül meghallotta az ismerős kopogtatást a csöveken. Lerohant, hogy beszélhessenek.

– Nem jutottam el a másik dologig, amit mondani akartam – kezdte Borisz. – Te pedig nem kérdezted, hogy mi az. Nos, az első az volt, hogy tegezzük egymást. A második meg az, hogy szeretlek. Szeretlek, és már ez az életem. Nem a szerkesztőséghez fogok menni holnap, hanem a lakásodhoz, és megvárom, amíg lejössz hozzám, és aztán sétálni fogunk a városban.
Aznap este Olga „vallomást” írt Borisznak, egy levelet, ami szinte megtöltött egy egész jegyzetfüzetet. (…) Minden részletet elmondott Borisznak, a két férje halálát sem hagyta ki. Nem keveredhetett abba a gyanúba, hogy bármit is rejteget előle. (…)

„Sok felszínes viszonyon és szerelmi csalódáson vagyok túl” – vallotta meg Olga Borisznak írt leveleiben: „Ha magának kijutott a könnyekből [még mindig magázta a tegezés helyett], akkor hát nekem is! Ítélje hát meg maga azt, amit erre a »szeretlek«-re kell felelnem, és ami több örömet okozott nekem, mint eddig bármi az életemben.”

Másnap reggel, amikor munkába indult a lakásából, Borisz már egy üres szökőkút mellett várta az udvaron. Olga átadta neki a füzetet, a férfi pedig, miközben már izgatott volt, hogy mihamarabb belekezdjen az olvasásba, átölelte, majd hamarosan távozott. (…) Aznap este Olgát fél tizenkettőkor szólította a kopogás a csöveken. Morcos, sokat szenvedett szomszédja éjjeli ruhájába öltözve engedte be Olgát, hogy beszélhessen a hódolójával. Olga nagyon szégyellte magát a szomszéd előtt, de nem volt szíve azt mondani Borisznak, hogy ne telefonáljon ilyen kései órán, mert a hangja vidámnak hallatszott.

– Olga, szeretlek – jelentette ki Borisz. – Próbálom egyedül tölteni az estéimet, de csak rád gondolok, ahogy ülsz az irodádban, valamiért egyébként mindig úgy képzelem, hogy ott biztosan vannak egerek, és közben a gyerekeidért aggódsz. Betoppantál az életembe. Ez a füzet mindig velem lesz, de neked kell megőrizned a számomra. Nem merem itthon hagyni, nehogy megtalálják.

Ez alatt a beszélgetés alatt Olga megértette, hogy átléptek egy határt, és most már semmi sem állíthatja meg őket abban, hogy együtt legyenek, bármilyen akadályba ütközzenek is. Kétség sem férhetett hozzá, hogy egymásra találtak.(…)

Olgát hivatalosan 1960. augusztus 18-án tartóztatták le. Pár héttel később, szeptember 5-én a KGB Irinát is elhurcolta. A Lubjankában a KGB elnökhelyettese, Vagyim Tyikunov hallgatta ki. A gömbölyded figura hatalmas íróasztala mögött ült és a Zsivago doktor egyik példányát lapozgatta. „Ügyesen álcázta – jegyezte meg Olgának. – Persze maga tudja a legjobban, hogy ezt a regényt nem Paszternak írta, hanem maga.” Ezzel a könyv első oldalára mutatott. Olga ekkor meglátta Borisz „darvait”, ott, a szeme előtt szálltak a papíron.

Anna Pasternak

Borisz ezt írta: „Te voltál, a te műved, Oljusa! Senki sem tudja, hogy ez az egész a te műved – te vezetted a kezem, te álltál mögöttem, neked tartozom ezzel a művel.” Tyikunov rosszindulatúan nézett Olgára „a püffedt zsírpárnak közé temetett, résnyire nyílt szemével”. Olga állta a tekintetét, majd egy idő után merészen így felelt: „Bizonyára még életében nem szeretett igazán senkit, ezért aztán nem is tudja, mit jelent, és azt sem tudja, hogy a szerelmes emberek mi mindent gondolnak és írnak le egymásról.” A válaszról tudomást sem véve Tyikunov így folytatta: „Az a lényeg, hogy maga Paszternak ismeri be, hogy nem ő írta a regényt. Az egészre maga vette rá. Azután lett ilyen elkeseredett, hogy magát megismerte. Maga pedig törvényt szegett azzal, hogy külföldiekkel lépett kapcsolatba.” Három hónappal később Olgát és Irinát népbíróság elé állították Moszkvában.

Fordította: Nagy Mónika Zsuzsanna

Anna Pasternak: Lara – Zsivago doktor eltitkolt szerelme
Noran Libro Kiadó, Budapest, 2017