A zseni természetrajzáról | Anna Pasternak: Lara, Zsivago doktor eltitkolt szerelme

Posted on 2017. június 18. vasárnap Szerző:

0


Cserhalmi Imre |

Közelről a zseni is büdös – mondta sok éve igen bölcsen Némethy Ferenc, a Madách Színház egykori kiváló jellemszínésze. Tulajdonképpen erről szól ez a könyv, és ezzel a cseppet sem igaztalan megállapítással akár be is fejezhetném a recenziót.

Két okból folytatom.
Először azért, mert a szinte minden szempontból rendhagyó életű költő-íróról úgy ír dédunokahúga, Anna Pasternak, hogy a – bizonyára családi elfogultságból – túlméretezett portré mögött feltárul a múlt század húszas-ötvenes éveinek szovjet világa. Az a már sokszor „megénekelt” korszak, amelyben tombolt a milliók pusztulásához vezető sztálini önkény, amelyben értelmiségiek, különféle alkotó emberek eleve célpontnak számítottak. A könyv kiválóan érzékelteti, hogy bár semmivel sem szolgált rá, Sztálin jellegzetes diktátori szeszélye következtében Borisz Paszternak megmenekült ugyan a haláltól, de a szenvedéstől nem. És az a mélyen hazafias logika is elnyeri a könyvben meggyőző indoklását, hogy Paszternak nem volt hajlandó elhagyni a hazáját, noha sok módja, alkalma lett volna rá, pedig ebben a hazában éppoly kötelezőnek kellett éreznie a Nobel díjáról való lemondását, mint a nyugatiakénál sanyarúbb életszínvonalat.

Paszternakot olvasni, „betéve fújni”, felolvasásaira valahogy bepréselődni népmozgalom volt valamikor, és egyáltalán nem a politika, hanem a műélvezet okán. Paszternak temetésén 150.000 (!) ember jelent meg, ennél nagyobb tömeget csak Lenin és Sztálin temetésén mértek, ráadásul az írónak végtisztességet adni garantálhatóan önként mentek az emberek.

De visszatérek írásom első mondatára: Paszternak is szinte mindenkinek szenvedést okoz, akivel közelségbe kerül. Csupán egyetlen példa a százból: „rettenetesen és őszintén szenved”, hogy a szerelmét börtönbe vetik, kínozzák (köztudottan miatta), de évtizedes szeretőjeként sem veszi feleségül, mert „hű” a feleségéhez, akit szintén tönkretesz. Természetesen a szenvedők előbb-utóbb sírba szállnak, a mű pedig, ha valóban az, fennmarad. A mű él tovább, nem az alkotója, akinek a konkrét sorsa már csak legfeljebb a mű fényében-árnyékában érdekes. Akit például Ady Endre költészetétől távolt tart, hogy a költő alkoholista és nemi beteg volt (és akadnak ilyenek), az talán nem is érdemli meg, hogy ennek a zsenialitásnak az értékeivel gazdagodjék.

De ha a zseni ennyire gyarló, sőt szinte veszélyes lehet a közvetlen emberi környezetére, akkor miért kíváncsiak rá az ép erkölcsi érzékű emberek is? Ez a kérdés a másik ok, amelyik miatt néhány mondattal hosszabb ez a recenzió. Azért, gondolom, mert ugyanazok az érzelmek, indulatok, emelkedett és sötét gondolatok, jóságos és kegyetlen szándékok jellemzik őket, mint azokat, aki zsenialitásuk gyümölcseit élvezik. Csak náluk mindez emberfeletti vagy -alatti méreteket ölt, és gyakran végzetessé is válik. Az átlagosnál sokkal hatalmasabb érzelmi, életmódbeli amplitúdók közt élő, az önmagát is beleértve sorsrontó alkatú, a saját szenvedélyei, az önmagára mért munkaterhek alatt is szinte rogyadozó emberre igaz a mondás: nagy embernek nagy az árnyéka.

Paszternak és Olga Ivinszkaja

Nehéz az élet mindenkinek? A zseni így vagy úgy, de általában bele is pusztul a zsenialitásának elviselhetetlen terhébe. Ám mi, a művészetének elragadtatott hívei, ebben a szinte mindenben túlzó, olykor extrém alakban – még ha elítéljük is, még ha kissé borzongunk is tőle, még ha nem is tudatosan – azért egy kicsit önmagunk „adottságait” láthatjuk. Kicsiben. Esetleg átlagosban. Elfojtottan. Vagy fel sem ismerve. A zseni mint tükör lehet torz, homályos vagy töredezett, azért az önmagunkról is lehetséges, sőt olykor ismerős képet mutatja. Csak éppen felfokozott mértékben, csak óriásira duzzasztva. Lengethetjük a nagyon is becsülendő köznapi erkölcsösség zászlaját, felbolydulhatunk, elfordulhatunk vagy a lelkünk mélyén megrendülhetünk tőle, ám ha áttételesen is: önismeretünket gyarapítja.
Ez a nagyon jó ebben a könyvben is.
Papp Sándor Zsigmond gondozta a szöveget, sajnos a fordítás így sem éri el az ő kiváló nyelvi-írói színvonalát.

Anna Pasternak

Anna Pasternak: Lara – Zsivago doktor eltitkolt szerelme
Noran Libro Kiadó, Budapest, 2017
360 oldal, teljes bolti ár 3800 Ft,
kedvezményes webshop ár 3230 Ft
ISBN 978 615 566 7442

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Van egy regény, a Zsivago doktor, benne Oroszország (Szovjetunió) pokolbéli ötven éve a huszadik század első felében, minden rendű és rangú karakterek és egy nem mindennapi szerelmi szál, Jurij Zsivago és Lara Guichard gyötrelmes viszonya. Van egy metaregény, a regény regénye, a negyvenes-ötvenes évek Szovjetuniójának nem kevésbé pokolbéli napjaiban, a regény istenáldotta tehetségű szerzőjével, a körülötte élő mindenféle kvalitású kortársakkal és egy nem mindennapi szerelemmel, Borisz Paszternak és Olga Ivinszkaja küzdelmes viszonyával.
Anna Pasternak, a Lara szerzője szerint a regény és a metaregény számos ponton különös átfedésbe kerül egymással, és ezt a meggyőződését a regény, a Zsivago doktor szövege és a bőséges dokumentumokból – a levelekből, visszaemlékezésekből, hivatalos dokumentumokból és történeti munkákból – kirajzolódó metaregény egymás mellé helyezésével támasztja alá. Közben pedig megrajzolja egy bátor és rendkívüli nő, Olga Ivinszkaja portréját.