Hit, szenvedély, profizmus | Chris Anderson: Így készülnek a TED előadások

Posted on 2017. május 25. csütörtök Szerző:

0


Cserhalmi Imre |

Először Amy Cuddynak a testbeszédről szóló TED-előadásait láttam, illetve mutattam meg a tréningjeimen. A mintegy 20 perces, közönség előtt felvett, tehát nyilvános felvételen az ismeretek átadását remekül ötvözi a személyes történeteivel, a szemléltető képeket beszéde ritmusával, gesztusaival. Nem véletlenül azok egyike, akiket a többszáz TED-előadó közül a leggyakrabban említ könyvében a szerző. Chris Anderson, a TED elnöke és vezető kurátora, aki az oxfordi egyetemről indulva a média világában sikeres vállalkozóként működve jutott el – csaknem két évtizede –, hogy megvásárolja a TED-et.

Hogy mekkora világsikert csinált belőle, azt egyetlen adat is jól jellemzi: a TED-előadások 2015 óta évenként mért nézettsége meghaladja az 1 milliárdot. A statisztikával bíbelődő újságok – ha nem is egészen pontos, de nem is igaztalan – megfogalmazása szerint: a Föld minden hetedik lakója látja. Pedig csak évenkénti egy konferenciával indult a Technology, Entertainment, Design (TED) az információtechnológia, a szórakoztatás és a formatervezés szakemberei számára. Ma pedig már szinte nincs is olyan tudományág, amely kikerült volna a TED látóköréből, illetve tematikájából.

Ha a jellegénél fogva populárisabb igény tehetséges avagy szokatlan kielégítésének sikeréről értesülünk, nem szoktunk csodálkozni. Például a Youtube weboldala azzal indult 2005 táján, hogy a felhasználók készíthettek és tölthettek fel videókat, amelyek eleinte, talán érthetően főleg kiscicákról szóltak. És egy évtized se kellett, hogy az ötlet hatalmas sikerré nőjön, messze túlhaladva azt a mondandót, látványt, hangulatot, információt, ami kiscicákkal elérhető. Csakhogy a TED eleve a tudással és a tudásért működött, és azért ennek a világméretű térhódítása egyáltalán nem volt előre borítékolható.

A fejlődés motorja, ihletője Anderson volt. De erősen hangsúlyozandó, hogy nem(csak) azért, mert kitűnő üzletember, mert például a megfelelő munkatársak kiválasztásában is tehetséges vezető, hanem mert volt egy újszerű, eredeti eszméje, amelyet pontosan megfogalmazott, amelynek a cselekvéssé fordításában elképesztő körültekintéssel dolgozott ki minden teendőt és követelményt, amelyben megingathatatlanul hitt. Ez a könyv elsősorban erről szól, és csak másodsorban arról, ami a témája.

Természetesen a nyilvános beszédhez ad számtalan tanácsot, arról mond el rengeteg érdekes példát. Mi sem természetesebb, minthogy a vezérfonal, a nyelv, a hangulatteremtés, a szemléltetőeszközök, a kapcsolatteremtés, a hang, a jelenlét, a ritmus, a csend, a nézőpont, a humor, a magyarázás, a felkészülés és még sok minden szerepel benne, csakúgy mint a hasonló témájú könyvek szinte mindegyikében. Nem csoda, ha a legrutinosabb előadók számára is tud számtalan újdonságot, figyelemreméltó szempontot, tanácsot mondani, hiszen másfél évtized gyakorlatának és több száz nagy tudós működésének a tapasztalatával rendelkezik.

A könyvnek két jellemző elemét említem. Az első: elmeséli, hogy Clinton egykori szeretőjét, Monica Lewinskyt is felkérték egy előadásra. (Mint ismeretes, a hölgy egyáltalán nem valami butuska adminisztrátor volt.) Ez a fiatal nő, aki éveken át a sorozatos, nyilvános megszégyenítések okozta traumák hatása alatt állt, ráadásul reszketett attól, hogy briliáns elmék sorában pódiumra lépjen, óriási erőfeszítéssel tudott a leküzdhetetlennek hitt félelméből előnyt kovácsolni. Vastapsos, tudományos igényű előadása egy nap alatt elérte az egymilliós nézőszámot, és még örök kritikusa, Erica Jong feminista írónő is nyilvánosan bocsánatot kért tőle. A másik: sok éven át, sok száz tréningen hangzott el az az állítás, hogy a kommunikáció eredményességéhez a nyelv csupán 7 százalékot ad, a hang és annak a színe csaknem 40, a fizikai megjelenés, a testbeszéd mintegy 50 százalékához képest. Szokták ezt az úgynevezett első benyomásról szólva is emlegetni. Nos, ez az elmélet egy Albert Mehrabian nevű professzor 1976-os kutatásából való, csak hát ennek az idézése pontatlan. Enyhén szólva. Mehrabian a saját weboldalán szinte könyörgött, hogy ne értsék félre, amit mondott, ő ugyanis ezt az arányt elsősorban az érzelmek kommunikálására érti. Hiába mondja valaki, hogy „szép” – említi ezt a példát – , ha a hangszíne például haragról árulkodik. Itt nem a szó hordozza a közlés lényegét.

Azért említettem ezt a két példát, mert arra is utalhat, hogy bár e könyv nyilvánvalóan a hivatásos beszélőknek szól, de mások számára is rengeteg tanulsággal szolgálhat, hiszen lényegében mindnyájan, mindig nyilvánosan beszélünk, ha nem is okvetlenül az előadás műfajában.

És ami végképp nem szakmai kérdés, az a filozófikus gondolkozás és szenvedély, amely Chris Andersont lenyűgözővé teszi. Tudásalapú társadalomban gondolkodik, megerősítvén a gyanút, hogy a 21. században munkaalapú társadalomról csak pillanatnyi érdekeket szolgáló aktuálpolitikai ámítás szólhat, hiszen a jelenben is, a jövőben is csak a tudásalapot valló és érvényesítő társadalmak fejlődnek igazán. A szerző abban hisz, hogy eljön „a nyilvános beszéd reneszánsza”. Nem csupán az internetben, hanem az internetes videó megosztás lehetőségeiben látja a „tudás világhálójának” létrejöttét, amelyben „minden tudás összefonódik” és „létrejön az internetes ökoszisztéma, amelyben mind tanulhatunk egymástól.”

Ebből a könyvből mindenképpen.

Garamvölgyi Andrea kiváló fordításának jellemzéséül: mintha az eredetit is magyarul írták volna.

Chris Anderson

Chris Anderson: Így készülnek a TED előadások.
Hivatalos TED-útmutató a nyilvános beszédhez
HVG Könyvek, Budapest 2016
320 oldal, teljes bolti ár 3900 Ft,
kedvezményes webshop ár 3315 Ft,
ISBN 978 963 304 3530

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Hogyan tegyünk felejthetetlenné egy előadást? Miként legyünk igazán meggyőzőek a színpadon? Hogyan állítsuk össze az előadásunk tartalmát?
Egy előadás hatásosabb lehet bármilyen írott szövegnél. Egy alaposan kidolgozott, ám rövid, közérthető beszéddel tudunk a leghatékonyabban tudást és információkat átadni, megosztani az álmainkat és másokat lelkesíteni.

Chris Anderson előadása itt nézhető meg 

Chris Anderson, a TED konferenciák elnöke és vezető kurátora elmagyarázza, mi történik a TED színpadán. A nagy kedvencek ‒ Sir Ken Robinson, Amy Cuddy, Elizabeth Gilbert, Simon Sinek és Brené Brown ‒ előadásain keresztül és az elmúlt évek tapasztalatai segítségével jól használható kiindulópontot ad egy újfajta prezentációs készség megteremtéséhez. Az Így készülnek a TED-előadások kötelező olvasmány mindazoknak, akik gondolataikkal nyomot akarnak hagyni a világban.

Chris Anderson és a TED csapata most először összeszedte, mi mindent tanultak arról, hogyan kell előadást tartani. A jó előadásnak természetesen nincsen biztos receptje, ám a TED-esek tömören, lelkesen és szellemesen ismertetik a nélkülözhetetlen hozzávalókat. – Sir Ken Robinson, oktatásreformer, az Elemedben vagy?, Az alkotó elme és Az alkotó tér szerzője

Nincs még egy ember a világon, aki jobban ismerné az előadások csínját-bínját, mint Chris Anderson. Az elmúlt évek során számtalan előadót vett a szárnyai alá – köztük engem is. Unszolt és bátorított, hogy segítsen kihozni magunkból a létező legjobbat, akkor is, ha épp eluralkodott rajtunk a pánik.  – Elizabeth Gilbert, az Ízek, imák, szerelmek és A lélek botanikája szerzője

A TED-előadások a retorika reneszánszát hozták el a 21. század számára. Viszlát, dagályos akadémiai eszmefuttatások, viszlát, tudományos halandzsa, viszlát, fellengzős erkölcsi prédikációk, viszlát, kábító PowerPoint prezentációk! – Steven Pinker, a Harvard pszichológiaprofesszora,
a Hogyan működik az elme? szerzője