Egy megtiport család emlékére | Nagy Bandó András: Arankakor

Posted on 2017. március 18. szombat Szerző:

0


Bedő J. István |

Az Arankakor tavaly nyáron jelent meg. Ennek csak azért van fontossága, mert egyrészt személyes adósságomnak érzem, hogy írjak róla, másrészt pedig az aktualitása azóta mit sem kopott, sőt: erősödött. Ha nagyon röviden kellene összefoglalni a különös című írást: egy tisztességes, nagyon szorgalmas ember életútja, üldöztetése és méltatlan halála (meg annak utóélete), Dévaványától a 301-es parcelláig.

Sunyák Antal leszármazottai megőrizték azt a keveset, ami édesapjuktól megmaradt, és Nagy Bandónak adták át. Így tehát az utókor krónikása mondja el, hogyan lett Sunyák Antalból tanyásgazda, aztán kulák, végül névtelen sírba rejtett, agyonvert ember. Persze belőle is csak úgy lett kulák, ahogyan a korai ötvenes években másból is: addig tologatták a minősítés határát, hogy mindenki, aki nem nincstelen, az beleférjen. Ehhez már csak rágalmak kellettek, hazug jegyzőkönyvek, a törvényesség éppen csak megőrzött látszata (de valójában az sem) – és kész a recept, hogyan lehet családokat tönkretenni, hogy a zavaros tekintetekkel látott eszményi cél, a parasztság kollektivizálása megteremtse „virágzó jövőnket, a közös gazdaságot”.

A kulákká minősítés folyamatát a Rákosi által meghirdetett politikai program már 1949-ben pontosan fölvázolta: „Kulák nemcsak a földbirtokos, hanem mindenki, aki kizsákmányol. El kell érnünk azt, hogy a kulák kalapot emeljen a titkár előtt. A kulákokra nem szólnak a védő rendelkezések. Alaposan meg kell nézni háztáját, és minden szabálytalanságért felelősségre kell vonni. Trágya, szennyvíz, tűzrendészet, állattartás, állatkínzás, jelentési kötelezettség és még számtalan. Az adóvégrehajtás és egyéb behajtások tekeintetében a demokrácia nem védi a kulákokat… Lakásínség van, tehát a kulák felesleges szobáit igénybe kell venni. Le kell járatni a kulákokat, meg kell szégyeníteni őket. A korlátozás a megsemmísités kezdete.”

A fenti idézetet egy hasonló témájú, de szociológiai mű oldaláról vettem kölcsön. Nem is sok irodalmi mű beszél erről a korról, elég gyalázatos volt anélkül is – mondják az utódok –, jobb lenne feledni. De hát nem lehet.

Nagy Bandó könyve tehát félig fiktív dokumentumregény, hiszen a Sunyák család minden költözésen keresztül megőrzött kevés papírja a tárgyi tanú, hogy miket nyilatkoztak a hatóságok – a többit az írónak kellett a cserepek mellé kifoltozni. Így születhetett meg Sunyák Terike esküvője, így a feleség látogatása a férjnél a kényszermunkatáborban, aztán megint a meghalt családfő kevéske motyójának átvételekor, így a Pestre szakadt falubeli fiúk hazalátogatása friss – és egyre rosszabb – hírekkel.

Felzaklató mű az Arankakor, hiszen még évtizedekkel az annyira várt rendszerváltás után sincs minden kibeszélve. Az érintettek szinte mind már a temetőkben, a családokból az akkor (’45 és ’53 között) volt gyerekek is már csak szerencsés esetben vannak az élők között. És amint a táborok bezárásakor elhangzott: „soha, sehol, senkinek” nem beszélhetnek róla, a későbbi nemzedékek még annyit sem tudnak a történtekről.

A bevezetőben említett különös aktualitás pedig az, hogy volt egy agyoncentralizált államrendszer, és megbukott. Most pedig egy minden ízében a központi ellenőrzés alá rendelt államalakulat van születőben, csakhogy az államkapitalizmus még kiegészül az oligarchák által összehabzsolt nagybirtokokkal. Ebben a formációban ismét nincsen helye annak, aki a saját boldogulása érdekében szeretne kicsiben dolgozni, felhalmozni, tisztesen gazdagodni – mégpedig becsületes úton. Sem pedig annak, aki önállóan mer gondolkodni.

Ehhez hasonló kombinációkról – és ezek szükségszerű elbukásáról – vaskos könyvek születtek, történetüket oktatják. De mintha a politikusok fejéből hiányozna az emlékezés képessége. Nagy Bandó könyve tehát figyelmeztetésként is felfogható: nehogy már megint koldusbotra juttassák azt, aki becsületes.

Ami pedig a könyvet illeti: vannak benne nagyon feszes, feszült hangulatú (és ettől gyomorforgató) szóbeli összecsapások, ezek az ellenpontjai a korábbi, derűt ígérő, boldogságot sugalló jeleneteknek – mint például az aprólékosan megírt esküvő és lakodalom, amelyből senki nem emelkedik ki, mintha teljes (árnyékmentes) világításban zajlana egy színházi próba. Ettől aztán a néhány szereplős jelenetek résztvevői mutatkoznak plasztikusabbaknak. A mellékszereplők (például a hírhozó fiúk) néha a kor újságcikkeinek stílusában szólalnak meg, és az olvasó elgondolkodik, vajon érthető volt-e mindez így a Dévaványához közeli tanyavilágban.

Sunyák Antal rekonstruált gondolatai, mondatai is olykor kidolgozottabbak, költőibbek, mint ahogy az életből – vagy más regényekből – ismert paraszt emberek beszélnek. De ennyi szépítést talán elbír a kötet, ahogy némi rövidítést is elbírt volna. Akad még, aki emlékezik az ötvenes évek dacos parasztfiguráit filmen megjelenítő Görbe Jánosra, Solti Bertalanra, hát Sunyák Antal ilyen lehetett, a tartása, a kiállása – és bizony a makacssága, érthető keményfejűsége is.

Mindenesetre Nagy Bandó – mondjuk így – igazságot próbált szolgáltani Kelet-Békés megye, különösen Dévaványa, Ecsegfalva népének, és kivált a borzasztó sorstól megtépázott Sunyák Antal tanyásgazdának – meg a többi más nevű, kulákcímke miatt megalázott, meggyilkolt gazdaembernek is. A gyilkosok, a rágalmazók, a pökhendiek, az ártalmas kiskirályok (remélem) szintén saját nevükkel szerepelnek az Arankakor oldalain – hadd szégyenkezzenek miattuk még a késői leszármazottaik is.

És végül: a címadó gyomnövényt (Cuscuta europea) nem véletlenül gyűlölik a gazdálkodók, csaknem kiirthatatlan, mindenféle haszonnövényre tekeredő, aranyossárga virágú élősködő. A szép név (és még sok-sok szép neve van) egy semmi hasznosat nem termő, de iszonyúan gyorsan elszaporodó, másokat elpusztító élősdit jelöl.

Ha valaki úgy gondolja, hogy létezik emberi alakban is, nem téved.

Nagy Bandó András

Nagy Bandó András: Arankakor
Szamárfül Kiadó, Pécs, 2016
230 oldal, teljes bolti ár 4000 Ft,
kedvezményes webshop ár 3200 Ft,
hangoskönyv melléklettel
ISBN 978 963 988 0306

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

»Az Arankakor című regényemben főként az 1950-es évekre koncentrálva mesélem el egy kulákká tett, nyolcgyerekes családfő, Sunyák Antal tönkretételét, meghurcolását, halálát, és a család nem mindennapi történetét. A regényben valós történetet dolgoztam föl, a főhős egyik lánya írta le az emlékiratait, amit én az unokájától kaptam meg, a családfő a 301-es parcellában nyugszik. Azt hiszem, igazolódni fog, hogy életem eddigi legfontosabb könyvét írtam meg.«