Geológuskalapács | Hajnal Géza: Káépület

Bodó Viktória Booklány | 

Gyilkosság a Műegyetemen. Egész jó felütés. Hajnal Géza  krimije ízig-vérig jelenkori, budapesti könyv. Mindent megkap belőle az egyszeri fővárosi, ami olyan ismerős számára, mint a szmogriadó meg a kigyulladó metrószerelvények; van benne fiatalos egyetemi oktató is, aki természetesen biciklivel jár.

Benne van a Műegyetem el nem kerülhető, hatalmas,  patinás, folyóparti épülete, a mindent ellepő egyetemisták, a félőstől a hipszterig és viszont: ez Budapest. Ha már itt tartunk: igen, ilyen egy nagy egyetem, a maga hierarchiájával, kollegialitásával, generációról generációra változó hallgatói összetételével, pitiánerségével és menzájával együtt.

Ebben a nagyon is ismerős színű és szagú közegben igazából az sem túl meglepő, hogy meggyilkolnak egy népszerű oktatót az egyetemen, konkrétan a címadó K épületben. Manapság már mindent láttunk, és lassan annak az ellenkezőjét is. Azonban arra senki, sem az olvasó, sem a magánnyomozásba kezdő kollégák nem számítanak, hogy az eset sorozatgyilkossággá fajul. Arra pedig pláne nem, hogy a szálak nagyon magasra látszanak vezetni, és szóba kerülnek a magyar és a külföldi titkosszolgálatok is. Kinek állhatott érdekében a gyilkosságsorozat?

• Olvass bele! 

Hajnal Géza könyvének vitathatatlanul vannak erősségei, amiket nem is tagadva a való életből, sőt a saját tapasztalatából merít. Ezek a szinte hanyagul felvázolt, egy-két lendületes mondattal ábrázolt, tipikus oktatói és hallgatói, sőt rendőri karakterek. Gyakran éppen csak jelzésértékkel vannak jelen, szinte hiányosan, de egyfelől ez éppen elég, másfelől kis szerep jut osztályrészül nekik. Egy laza, könnyed krimitől ne várjon senki tizenkilencedik századi karakterábrázolást.

A hiányosságot vagy inkább a hátrányt is itt kell azonban keresnünk: az író mindennapi életében. Annyira hidrogeológus a szerző, hogy az néha szinte fáj. A szakmai előadásrészletek, tűnjenek azok bármennyire is kevéskének, egyszerűnek a szerző számára – az olvasó számára értelmetlennek, fölöslegesnek tetszenek, arról nem is szólva, hogy nem tesznek hozzá semmit a történethez. A kevesebb itt több lett volna, maradhatott volna a jelzésértékűség szintjén.

A könyv grafikái, az illusztrációk egészen meglepőek. Nem túlhangsúlyozottak, és segítik az olvasót, aki talán még soha nem járt az egyetem épületében, hogy belehelyezkedjen a könyv hangulatába. (Viszont a szerkesztőnek itt üzenem, hogy jócskán maradtak triviális hibák a könyvben, és olyan számban, ami kétszáz-egynéhány szellős oldalon enyhén szólva is sok.)

A végkifejletet kifejezetten szerettem. A szerző jól játszik az olvasójával, akkor viszi be a csavart, amikor már alszik az éberségünk – ráadásul olyan csavar ez, amivel nem számol senki. Ügyes. Kellemes. Jól esett egy nehéz nap után olvasni, s az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nem tudtam letenni, annyira foglalkoztatott, hogy ki a gyilkos, és főleg: miért öl. Persze nem találtam ki…

Az írás teljes terjedelem­ben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Hajnal Géza: Káépület
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2016
224 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft,
kedvezményes webshop ár 2392 Ft
ISBN 978 963 293 5935

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Gyilkosság történik az ország egyik legpatinásabb egyetemén. Ahol egykor Hajós Alfréd, Teller Ede vagy Rubik Ernő koptatta az iskolapadot, most egy közkedvelt oktató holtteste fekszik. A rendőrség lezárja az épületet, az áldozat kollégái kihallgatásra várnak. Ahogy telik a nap, úgy derül fény a halott férfi életének titkos részleteire.

A nyomozók úgy érzik, egyre közelebb járnak a megfejtéshez, ám a tanárok egy csoportja másképp gondolja, és magánnyomozásba kezd: vajon közülük való a tettes? Vajon köze van mindehhez a nemzetközi politikának, vagy a mindenki elől eltitkolt hobbi jelenti a választ? Bármelyik úton indulnak is el, a sorsdöntő kérdés ott lebeg a fejük felett: ki lesz a következő áldozat?