Tűrni vagy lázadni? | Sejal Badani: Törött szárnyú angyalok

Posted on 2016. november 16. szerda Szerző:

0


badani_torott-szarnyu-bor240Bodó Viktória Booklány |

Meddig vétkezhet egy apa a lányai ellen? Így teszi fel a kérdést a címlap, és várja, hogy az olvasó válaszolja meg a súlyos kérdést. Egyben termé­sze­tesen az alaphangot is megadja: tudható, hogy itt semmi vidám dolog nem következik.

Súlyos tragédiák sora bontakozik ki Sejal Badani könyvének lapjain. Adott egy bevándorló család Amerikában: Indiából érkeztek. Három lányuk van, s próbálnak helyt állni a mindennapokban. A történetük szinte tipikusnak mondható. Az apa több diplomás, mégsem kap értelmiségi munkát, és naponta szembe kell néznie azzal, hogy a befogadó ország korántsem annyira befogadó. Általában megalázottan tér haza az otthonába, a háztartást vezető feleségéhez és a gyerekeihez. Az anya csak csetlik-botlik az új országában, sokáig még szárit visel a mindennapokban, az otthoni, indiai szokások szerint él, az indiai közösséggel tart főleg kapcsolatot, töri a nyelvet, talajtalan. Egy dologban biztos csupán: ő a férje után következik a családban.

Ez a házaspár a lányait arra neveli, hogy tiszteljék az apjukat, a hagyományokat, az indiai szokásokat, de minden egyéb dologban feleljenek meg az új hazájuk kihívásainak. Legyenek jó tanulók, sőt: kitűnő tanulók. Mindig, mindenben nekik kell a legjobbnak lenni, hogy többre vigyék, mint a szülők, hogy be- és elfogadja őket Amerika. Ez szép és jó lehetne, ha nem válogatott kegyetlenségekkel akarnák mindezt elérni. Az apa módszeresen bántalmazza a családját: a gyerekeket és a feleségét egyaránt. A napokat áthatja a verbális és a fizikai erőszak, a rettegés, a megalázottság a házban. Az apa évtizedeken át boxzsákként bánik az őt körülvevő nőkkel. A lányoknak nemcsak azt kell megtapasztalniuk, hogy milyen kegyetlen agresszor a saját apjuk, hanem azt is, hogy az anyjuk soha nem áll ki értük. Tűr, elvisel, meghunyászkodik. Egyetlen kivétel van ez alól: a kedvenc kislányt, Trish, aki maga a megtestesült tökély az apja szemében is. Ő az, akit soha nem ütne meg, akit elkényeztet, akit szeret, de az is ő, akinek végig kell néznie a családtagjai nyomorúságát minden nap. Ám ennek is oka és kegyetlen ára van…

A történet kezdetén a lányok már felnőttek. Hazautaznak, mert apjuk, a bántalmazó Brent kómába esik, és ezzel olyan eseménysor indul el, ami feltárja a múlt minden, eddig elrejtett, undorító mocskát. A négy szálon futó történet a három lány és az anyjuk szemszögéből meséli el a mindennapjaikat, hogyan élték meg a gyerekkorukat, s mi módon váltak sérültté, törött szárnyú angyallá az átélt események hatására.

Kiváló az alapvetés, jó (lehetne) a történet. Érdekes a bevándorló szál, ahogyan bepillantást enged a szerző a tipikus, indiai családok szokásrendszerébe és mindennapjaiba, és megmutatja a beilleszkedési nehézségeket is egy eltérő kultúrában. Ügyesen vázolja a bántalmazás és a meghunyászkodás forgatókönyvét, a tipikus agresszor vonásokat és a forgatókönyvet. Megmutatja, hányféle módon teheti tönkre a bántalmazó szülő a gyermekét, nemcsak tényleges tettel és szóval, hanem asszisztálással, belenyugvással is, vagy azzal, hogy nem áll ki mellette, akár a saját élete árán is. Felvázolja, hogyan válhat valaki akarat nélküli bábbá egy ilyen helyzetben, de azt is, hogy mik a tipikus lázadó vagy akár elhallgató reakciók minderre, és hogy mennyi ideig hatnak az átélt bántalmazások egy felnőtt életében.

Azonban: egyfelől a stílus csiszolásra szorul, túl könnyed, kissé amatőr ízű a hangvétel (amin a fordítás utáni szerkesztői munka talán még segíthetett volna). Ezen akár túl is lendülhetnénk, ha nem lenne ott az utolsó néhány tíz oldal. Sajnálom, de spoiler következik: a megbocsátás, a feldolgozás leírásának könnyedsége egyszerűen bicskanyitogató.

Ahogyan a bántalmazott család teljes egyetértésben szórja a szent folyóba az apának, az emberiség ezen mocskának hamvait, az (európai ésszel) szinte megsértése a bántalmazás áldozatainak. Értem én, hogy a szerző a megbocsátás, a feldolgozás, a továbblépés fontosságát és lehetőségét próbálta kifejezni, de nagyon nem sikerült. Amerikai könnyű műfajú regény, tehát kell a feloldás a végén, de talán nem minden áron. Így súlytalan, esetlen, dühítő és érdektelen lesz hirtelen minden, amit a cselekményben korábban Badani felvázolt. Ezek a nők szinte játszi könnyedséggel lépnek túl az évtizedeken át tartó, válogatott, módszeres, felfoghatatlan kínzásokon. Nagyon nem kellett volna ezt így, ezen a módon.

Az írás teljes terjedelemben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Sejal Badani

Sejal Badani

Sejal Badani: Törött szárnyú angyalok
Fordította: Illés Róbert
Libri Könyvkiadó, Budapest, 2016
510 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft
kedvezményes webshop ár 3199 Ft
ISBN 978 963 310 7348

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Amikor az Indiából Amerikába vándorolt családfőt váratlanul szörnyű baj éri, három leánygyermeke hazatér végső búcsút venni tőle. Szónijá fotósként bejárta a világot, így menekült gyermekkora sötét titkai elől. Trisá számára az amerikai álom egy jóképű férj és egy kertvárosi otthon jelentette a menedéket. Marin kőkemény üzletasszonyként igyekszik bosszút állni az őt ért sérelmekért. Édesanyjuk hallgatásba menekül, de a csendben több fájdalom van, mint amennyit megoszt lányaival.

Négy nő, négy választás. Mindegyikük máshogy próbálja feldogozni az őt ért sérelmeket, ám ahogy ismét összejönnek, felszínre törnek az eltemetett emlékek. Az apa továbbra is élet és halál között lebeg. Felesége és lányai imádkoznak, ki a haláláért, ki az életben maradásáért, eközben azonban saját démonaikkal is meg kell küzdeniük.

A Törött szárnyú angyalok, akár Jodi Picoult művei, szép és fájdalmas szembenézés a múlttal. Hogyan sérülnek a vérségi kötelékek, és találunk-e megnyugvást, ha a szeretet lángja kihunyt?