Szórakoztató régészkedés | Királyhegyi Pál nem fér a bőrébe

Bedő J. István |

Irodalomtörténészre várt volna a munka, hogy összegyűjtse Királyhegyi Pál napi- és hetilapokba könnyű kézzel szétszórt, kötetbe nem gyűjtött írásait. Helyettük végezte el Köves József, és hozzárajzolt néhány vonást Királyhegyi arcképéhez.

A harmincas években Királyhegyi nagyon sokfelé dolgozott: a Pesti Naplónak, az Új Időknek és a Színházi Életnek. Egyenként mindegyiknek akkora olvasótábora volt, hogy azt ma bármelyik celebhasznosító bulvár képeslap megirigyelné. Megírta élményeit Amerikáról, írt egy csomó humoreszket, krokit. Ezekből a most könyvvé formált írásokból azonban, melyek kétségtelenül mulatságosak, egy kicsit másfajta szerző mutatkozik meg. Ma már inkább csak az idősebb olvasók tudják, hogy mindenki Palikája nagy csevegő volt. Továbbá imádott újrahasznosítani. Rövidebb megjelent írásait (meg mások anekdotáit) beledolgozta későbbi műveibe, ám mindig csiszolt rajtuk. Az Első kétszáz évem – melyhez fogható önirónia-lenyomat alig akad a világirodalomban – a korábban elmesélt kávéházi és klubsztorizás lineárissá összekalapált változata. Ezeket a jórészt harmincas évekbeli írásokat úgy kellene talán tekinteni, mint előtanulmányokat egy majdani írói életműhöz. Van egy bizonyos fajta elbeszéléstechnika, mely KP-t nagyon erősen jellemzi. Elmesél egy történetet. Arra számítasz, hogy nincsen zárópoén. Aztán előránt valamit a kalapból, és az egész sztorira más fény vetül.

Azóta sok mindenben megváltozott az olvasó igénye. Rövidebb expozíciót vár. Erősebb hatásoktól nevet. De ez mit sem ront az élvezeten.

Az amerikai évek panorámája – a megjelenések idején jobbára a nagy gazdasági válság után vagyunk – új főszereplőket hozott előtérbe, a milliomosokat, a politikusokat és a gengsztereket (néha ez ugyanaz a kosár…). Ők nyilatkoznak. Amennyire tudom, KP gyorsírni nem tudott, a diktafon még csak asztali változatban létezett, szóval csak emlékezetből írhatta le a beszélgetéseket. Talán menet közben csiszolt is rajtuk. KP csiszolásait pedig már ismerjük.

• Olvass bele!

Nem is annyira a selyemruhaként libbenő novelletták az érdekesek, mert olyanokat könnyű írni, csak fantázia kellett hozzá, meg a szegénység és a korlátozott lehetőségek hazájának ismerete. Az igazán jó és érvényes írások azok a portrék, amelyeket az akkori világ olyan celebjeiről készített, mint a csúcsgengszter Al Capone, a pénzmágnás Rockefeller, az autókirály Henry Ford és például egy szakmabeli kolléga, Bernard Shaw. Ezek az interjúk bizony felérnek Kosztolányi arcképeivel. Apropó: Pápai Gábor illusztrálta kitűnően a kötetet – persze KP azt mondaná: „Az életben szebb voltam”.

Királyhegyi Pál életpályája, írásai, humora egy korszakot jelentenek a magyar újságírásban. Az érettebb korában írt (átdolgozott) karcolatai a pimasz fricskáknak, az életveszély szemtelen kinevetésének korát tükrözik; igaz, akkor már nemcsak „az auschwitzi gyorsot érte el”, hanem a szintén keserves (habár kétségtelenül túlélhetőbb) kitelepítésbe szállító „adácsi személyt” is.

Ezzel a kötettel teljesebb lesz az újságíró Királyhegyiről alkotott kép.

Ui. A címet nem magyarázom túl. KP szokása szerint viccelt. Nyílt (hamisított, naná!) levélben, a munkáslevelezők stílusában (1946!) tett szemrehányást, hogy KP mi mindennel foglalkozik, pedig nincs is rá jogosítványa.

Királyhegyi Pál nem fér a bőrébe
K.u.K. Kiadó, Budapest, 2016
336 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
kedvezményes webshop ár 2966 Ft
ISBN 978 615 536 1449

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Amikor Királyhegyi hazatért Amerikából, meg is írta, milyennek látta ő a húszas évek „nagy államszövetségét” gengsztereivel, producereivel, milliárdosaival, politikusaival. A Pesti Naplónak, az Új Időknek, a Színházi Életnek dolgozott elsősorban. Írt mindent: krokit, humoreszket, szellemesen elemző portrékat az amerikai hírességekről, pesti mindennapokról, karakterekről – és közben finom humorú, hol mosolyra késztető, hol megkönnyezhető elbeszéléseket (meg füzetes regényeket is). Ezeknek csak csekély része kapott helyet könyveiben.

Az új Királyhegyi-könyv irodalomtörténeti meglepetés: zömmel kötetben eddig meg nem jelent írásait tartalmazza. Rövidebbeket is, terjedelmesebbeket is. Írásai – akár humoreszkről, akár novelláról van szó – élvezetesek, szórakoztatóak.