Könnyednek tűnő pokoljárás | Durica Katarina: Szlovákul szeretni

Posted on 2016. június 10. péntek Szerző:

0


Durica_SzlovakulSzeretni-bor-240Gágyor Péter |

A Szlovákul szeretni – kissé megtévesztő címe ellenére – felületesen rárímel Durica Katarina első regénye, a Szökés Egyiptomba hangulataira, de ugyanakkor határozottan túl is lép rajta. Ez a műve is magán viseli a fiatal szerző újságírói múltját és jelenét, az utazásai, munkavállalásai közben szerzett élményeit. Stílusán átütnek a helyszínen odavetett kurtább-hosszabb jegyzetek stilisztikai nyomai. Ám e második regény szándékai, céljai végül is többre hivatottak – és valóban többet is teljesítenek.

Ezt a stílust tekinthetnénk dokumentumfilmesnek is. Ide-oda csapongó eseményfonál, a közbeszéd szövegeinek viszonylag pontos naturalista rögzítése, tudatosan vállalt egyszerűsítés. Néha az élmények zajos füzérei könnyed lektűrt sejtetnek, de a regény végső üzenete mégsem könnyed. Mitologikus hűséggel mutatja be például a maradék felvidéki magyar nemzetiség fogyatkozásának riasztó jeleit, sajátos vágyait, jövőjének tragikus vetületeit.

A történet kalandsorozatként indul az egzotikus fekete Afrika ócska kis szállodájában. Szerencsevadász európaiak nagyképű és kiszolgáltatott világa ez, s őket hatalmaskodó európaiak zsákmányolják ki kockázatos helyzetükben. A jelentéktelen sajtómunkatársak, a műkereskedők és a többiek számára ez az egész csak egy áttekinthetetlen bábszínház, amiben bábok mozgatnak bábokat. A zsinórok ismeretlen kezekben gyűlnek össze, és az európai gazdag nagyvállalkozók (szintén bábok) zsinórjait egy szintén ismeretlen, még hatalmaskodóbb gengszter mozgatja.

Afrika veszélyekkel teli, nehéz terep, itt mindenki az életével játszik, a sorsát kockáztatja: a jó szándékú művészettörténész, a gyáva hazudozó tudósító, a biciklis turista, a műkincscsempész és az európai műveltségével hazatért és népe sorsát jobbítani vágyó, fekete bőrű közgazdász. A felsorolt sorsképletek egymást tükrözik, és tükröződő a helyszínek találkozása is, Afrika Közép-Európát, Tanzánia Csallóközt és – ha az olvasó helyesen megfejti az olykor a szürreálisnak tűnő hasonulásokat – még Budapestet is tükrözi. Mondhatnók: kicsi a világ, az emberi aljasságok ismerősek, hasonlítanak egymásra. Vagyis az egész világ kiszolgáltatott, ha szorul a hurok – mindenki mindenütt lebuktatható.

A kiszolgáltatottságaink krimije ez a látszatra bűntelen sztori, kis bűnű emberek történetei, akik szeretnének jobban, tartalmasabban, sőt gazdagabban élni, és ezért állandóan ügyeskednek.

Durica Katarina főhőse Petra, a tehetséges művészettörténész: ő is csak túl akarja élni a kor kegyetlen hullámzását. Nem mélyül el az erkölcs lemorzsolódásának elemzésében, még kevésbé etikai kérdésekben. A regényben azonban mégis jelen van – mesterien – az ethosz fájdalmas hiánya. A főhős tisztességének forrása a csallóközi nagymama emléke, a gyermekkor homálya, a pozsonyi panellakás reménytelen világában kínlódó néhai anya, valamint apja (elsősorban a hiánya), aki meglepetésszerűen otthagyta őket, és egy boldogabbnak vélt életbe emigrált.

Az otthon hiánya vezérfonalként vonul végig a történeten. Átmeneti lakhelyek és átmeneti sorsfordulók keretezik Petra sorsát. Szerelme is átmeneti tobzódás tanzániai szerelmével, mert semmi sem tud igazán beteljesedni. Mert tudat alatt az otthontól elszakadni is képtelen. Visszatér Európába, a pozsonyi panellakásba, mert otthon akar lenni végre valahol. Apja temetésén áll végre össze a múlt, áttekinthető csokorrá, jóval a rendszerváltás után.

A temetés pillanata katartikus pont. A sír körül a csallóközi rokonok: színes foltok és szélsőséges jellemek. A jómódú hatvannyolcas emigráns nagynéni, annak a fia, aki  magányosan körbekerékpározta a Kilimandzsárót (hogy történjen valami érdemleges az életében), a simlis unokaöcs roppant gyanús alvilági, magaspolitikai, üzleti kapcsolataival. A várandós húg, a gyengéd, de kihűlő szerelmű afrikai fiú. A temetés után derül ki az is, hogy apja nem jókedvében, hanem kínjában hagyta el családját, mert besúgásra akarták kényszeríteni.

Ezek volnának az otthon, a haza múltjának paraméterei, túl Csallóköz magyar népességének erodálódásán, a kitelepítés felejthetetlen félelmén, túl a nemzetiségi hovatartozás megváltoztatásának kikényszerítésén (a háborút követő ún. reszlovakizáción), túl az identitás zavarán is: a hétköznapi élményeken, amelyekben az anyanyelv mindig háttérbe, másodrendű szerepbe kényszerül.

Durica kopár szófűzése egyfajta hiányérzetet is kelthet az olvasóban. Mintha a kényszerű szűkszavúság hatására a mellékszereplők világa nem teljesedne ki e stílusban, olykor még a főszereplő, Petra metamorfózisai sem mélyülnek el eléggé. Szerelme is csak szinte a szexuális jelzésekben bontakozik ki, majd a hétköznapi feladatok árnyékában hervad el, szinte jelzésszerűen.

Tudom, kapkodón élünk ebben az SMS-korban, mégis élhet az olvasóban a lélek belső rezdülései iránti örök kíváncsiság – ami ettől az elbeszélő módtól gyakran kielégítetlen marad. Talán a szerkesztő hibájának róható fel továbbá néhány kínos elírás. Hasznos lett volna a felvidéki magyar közbeszédbe befészkelődött, stilisztikailag roppant hatásos, szlovák jövevényfogalmak magyar nyelvű megfelelőinek megadása is, akár zárójelekben.

Durica Katarina minden kifogás ellenére egy nagyon fontos – és sejthetően sikeres – regényt írt meg. Felületesnek vélhető könnyedsége mögött pontos, tudatos szerkesztés van. Olyan eddig elmondhatatlan titkokról mesél, amelyek a kívülállók számára realitásokon túli eseményeknek tűnhetnek fel. A csallóközi magyar sorsfordulók szemszögéből, irodalmunkban eddig ismeretlen emberi összefüggések kavarognak a regényben hatásosan – olykor pedig szuggesztív, szürreális színezettel.

Az írás eredeti változata elolvasható a Mandiner.hu oldalon

Durica Katarina

Durica Katarina

Durica Katarina: Szlovákul szeretni
Libri Könyvkiadó, Budapest, 2016
304 oldal, teljes bolti ár 3499 Ft
kedvezményes internetes ár 3324 Ft
ISBN 978 963 310 7720

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Hol az otthon? Ahol a legjobb. Ahol a mobiltöltőd tartod. Ahol automatikusan csatlakozik a wifihez a net. Ahol a szomszéd visszaköszön. Ahová kora tavasszal elteszed a télikabátod. Ahol a januári árleszállításkor vásárolt karácsonyi díszeket tárolod a következő karácsonyig. Ahol jó az illat. Ahol a postaládán ott a neved. Ahol, ha eltéved valaki, útba tudod igazítani.

Durica Katarina regénye fordulatos időutazás, amelyből megtudhatjuk, milyen volt szlovákiai magyarnak lenni a 80-as években, majd felnőtt fejjel szembesülni a gyermekkor elhallgatott titkaival. Milyen előítéletek működnek ma is, és van-e feloldozás a múlt bűneire? Életképes lehet-e egy képzeletbeli és valós határokon átívelő szerelem?