Manipulált agyak | Dennis Lehane (és Martin Scorsese): Vihar-sziget

Posted on 2016. június 4. szombat Szerző:

0


Lehane_Viharsziget-bor240Tóth Gergely |

Vajon mennyi a világból a valóság, és mennyit formál rajta az agyunk értelmezés közben? Mire képes a saját tudatunk, hogy elfedjen egy emléket, amivel nem tudunk együtt élni?

Dennis Lehane regényének főszereplője, Edward (Teddy) Daniels szövetségi rendőrbíró egy ilyen esettel szembesül, amikor a Vihar-szigeten álló Ashecliffe elmegyógyintézetbe érkezik az egyik eltűnt beteg ügyében nyomozni, társával Chuck Aule-val.

Az eltűnt beteg, Rachel Solando ugyanis azért lett az intézet ápolja, mert megölte a gyerekeit, de nem hajlandó szembenézni a tettével. Még a cellájában is úgy viselkedik, mintha az a háza lenne, a gyerekei hamarosan hazaérnek az iskolából, és az ápolók és orvosok csak a szomszédok, a postás, a tejesember. A tagadást ennyire mesteri szintre fejlesztő nő azonban egyik éjjel csak úgy eltűnt, és sehogy sem találják a bostoni öböl egyébként lakatlan és meglehetősen barátságtalan szigetén.

Daniels a nyomozás során egyre furcsább dolgokra bukkan. Mintha az intézet őrei nem lennének igazán érdekeltek a beteg megtalálásában, és ellehetetleníteni próbálnák a rendőrbírók munkáját. A talát nyomok arra mutatnak, hogy az elmegyógyintézetben nem minden olyan békés és barátságos, ahogy az elsőre tűnik. Még az is lehetséges, hogy a betegeken egykori náci orvosok kísérleteznek – a kormány utasítására. És hogy ezt elrejtsék, az egész személyzet – még a betegek is, akikkel találkozik – mintha színjátékot játszana neki.

A gyanúja, hogy titkolnak előle valamit, végül igaznak bizonyul, de egyáltalán nem úgy, ahogy korábban gondolta. Jó nyomozó, tehát makacsul folytatja munkáját akkor is, amikor kitör a sziget nevét is adó vihar, amikor bejelentik, hogy megtalálták az eltűnt beteget, vagy amikor az elmegyógyintézet főorvosa közli vele, hogy társa soha nem volt, egyedül érkezett a szigetre.

Lehane ügyesen és nagy odafigyeléssel szerkesztette meg a regényt. A sok rejtély egymásra épül, a szereplők szavai mind sajátos jelentést hordoznak – és ahogy az egy jó rejtvény esetében lenni szokott, nem azok a fontosak, amik annak tűnnek. Csupán néhány lépéssel járhatunk Teddy előtt, s a könyv felénél nem dőlhetünk hátra azzal, hogy már mindent megfejtettünk.

A szereplők jellemzése is hibátlan. A legtöbbet természetesen a főszereplő Teddyről tudunk meg. Ő a „szempontszereplő”, vagyis mindent az ő szemszögéből ismerünk meg. Lehane tudatosan játszik ezzel, s különösen a regény utolsó fejezeteiben válik fontossá, hogy a nyomozó optikáján át figyeljük az eseményeket, nem kívülről látjuk.

A családi tragédiája emlékei, az álmai mind morzsákat adnak hozzá az addig megismert tényekhez, vele együtt járjuk végig azt az utat, ami végül – nyilvánvaló szimbólumként – a világítótoronyhoz vezet, ahol mindenre fény derül. Teddy társa, Chuck hűséges árnyékként követi mindenhova a főszereplőnket, de a csendes háttérbe húzódása mellett sok érdekes ötlettel járul hozzá a nyomozás menetéhez. A harmadik legfontosabb szereplő Cawley doktor, az elmegyógyintézet vezető orvosa. Bár ritkán szerepel a cselekmény előmozdítójaként, de mindenütt jelen van, és aki sokszor a legkevésbé sem viselkedik úgy, ahogy elvárnánk (Teddy elvárná) tőle.

Nem szívesen lövöm le a regény zárópoénját, mert azt minden olvasónak személyesen kell átélnie úgy, ahogy Lehane elképzelte. Utána nem tud még egyszer ugyanúgy belekezdeni. Én is másként olvastam, mintha nem láttam volna előtte a belőle készült filmet, ami hűen adja vissza a meglepetést.

Összességében izgalmas krimi és dráma a Vihar-sziget – érdemes kétszer is elolvasni. Egyszer azért, mert nehezen hagyja nyugodni az olvasót a történet, másodszor meg azért, mert már tudjuk, mi a vége – és ez átértelmezi az egészet. Nem utolsó sorban pedig gondolatébresztő is, hogy mennyire törékeny a tudatunkban leképeződött világ, és mennyire eltérhet a valóságtól.

Totth Benedek fordítása a tőle megszokott módon magas színvonalú, mind korhűségben mind nyelvezetben jól tükrözi az eredetit.

Fentebb már céloztam a filmre, nem véletlenül. Martin Scorsese 2010-es adaptációja – Leonardo DiCaprio főszereplésével – több mint említésre méltó. A filmgyártásban már megszokhattuk „regényen alapuló” feldolgozásokat, ahol a filmkészítők sokszor indokolatlanul, máskor a terjedelme vagy bonyolultsága miatt meglehetősen szabadon kezelik az alapművet. Kihúznak vagy hozzáírnak szereplőket, szálakat (különösen romantikus szálakat szeretnek beépíteni), helyszíneket; elvesznek vagy adnak motivációkat. Bár a végeredmény gyakran jó film, az információhordozó különbségéből fakadó eltérések – hiszen egy kétórás látvány sokkal intenzívebben, gyorsabban hat, mint egy háromszáz oldalas olvasmány – mégis hiányérzetet hagy mindazokban, akik a könyvet is ismerik.

Scorsese filmje nem ilyen. Olyan tisztelettel és teljességre törekvéssel nyúlt az alapanyaghoz, amit követendő példának állítható minden rendező elé. Minden teljesen hű a regényhez. Akad néhány apró különbség, de a lényegi szálak és alakok változatlanok. Érintetlenek maradtak a helyszínek, a cselekmény, a hangulat.

A színészek közül a Chuckot alakító Mark Ruffalo játékát emelem ki, ő az első percekben kialakítja maga iránt azt a szimpátiát és bizalmat, amit Lehane a könyvben többször is hangsúlyosan említ.

Akárcsak a könyvre, a filmre is igaz, kétszer érdemes megnézni, először mert izgalmas, és másodjára meg azért, mert már tudjuk a megoldást, és ettől minden apróság is más megvilágításba kerül.

Dennis Lehane

Dennis Lehane

Dennis Lehane: Vihar-sziget
Agave Könyvek, Budapest, 2016
336 oldal, teljes bolti ár 3480 Ft,
kedvezményes webshop ár 2610 Ft
ISBN 978 963 419 0769

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

1954 nyarán Teddy Daniels szövetségi rendőrbíró és újonnan kinevezett társa, Chuck Aule megérkezik a Vihar-szigetre, melyen egyedül az Ashecliffe Elmegyógyintézet áll. Feladatuk, hogy nyomára bukkanjanak az egyik ápoltnak, aki egykor szörnyű bűnöket követett el, és most titokzatos módon tűnt el a bezárt cellájából. A szigetre azonban pusztító hurrikán csap le, a rejtélyek és a megválaszolandó kérdések pedig egyre sokasodnak.

Hogyan szökhetett meg valaki a zárkájából, és hol rejtőzhetett el a kietlen szigeten? Ki hagyja hátra a titokzatos üzeneteket a nyomozók számára? Mi történik valójában a hírhedt C Részlegben? Miért veszi körül az üresnek tűnő világítótornyot elektromos kerítés, és mit keresnek ott a felfegyverzett őrök?

Minél közelebb kerülnek a nyomozók a titokhoz, annál inkább úgy érzik, a megoldás folyamatosan kicsúszik a kezeik közül. Vajon csak képzelik, vagy tényleg mindenki az őrületbe akarja kergetni őket? Teddy Daniels egyre elszántabban keresi a megoldást, de minduntalan falakba, nyomasztó titkokba és hazugságokba ütközik. A végső igazságért pedig talán mindent fel kell áldoznia.