Az utolsó kapcsolja fel a villanyt| Marc Elsberg: Black out

Posted on 2016. június 5. vasárnap Szerző:

1


Elsberg_BlackOut-bor240Lengyel Szilvia |

Hajlamosak vagyunk elszalasztani a boldog pillanatok átélését. Ha egészségesek vagyunk, van munkánk, tető a fejünk felett és ennivalónk, akkor mindent természetesnek veszünk. De mi lenne velünk víz, napsütés, levegő nélkül? Vagy áram nélkül? Marc Elsberg helyettünk is végiggondolta. Tegyük fel, mondja,mi lenne, ha egyszer országos, Európa- vagy világszinten lekapcsolnák a villanyt. Mi történne az emberiséggel? Kísérteties a kérdésére adott válasz.

Vigyázat. A történetbe csak időmilliomosok kezdjenek bele, mert mintha enyves lenne a könyv, úgy tapad hozzá az ember keze. Képtelenség letenni. És ha muszáj – hiszen csaknem 700 oldalt senki nem gyűr le egy ültő helyben –, akkor jön az egész napos sóvárgás.

A történet leglenyűgözőbb eleme az alapötlet maga. Elmegy az áram. Nem csak pár percre és nem csak a környező utcákban. Sokáig nincs, és sehol. Vajon mi történik, ha a Black out – vagyis az áramkimaradás – napokig, hetekig tart? Nem tudjuk, hiszen abban élünk, hogy villanyáram mindig is volt, van, lesz (mondjuk a fejlettebb iparú országokban). Miért is ne lenne? De amikor váratlanul eltűnik, hiányától kártyavárként dől össze körülöttük a világ.

Ugyanis a 21. században már semmi nem lehet meg áram nélkül. Az ember pedig, ha megvonják tőle a megszokott dolgokat, hamar állattá válik. Nem tudunk benzin, telefon, hírek nélkül élni, élelem és víz nélkül pedig ki is halnánk. És ez mind áramfüggő…

A szerző kilenc éven át írta első könyvét, és az alaposság érződik is rajta. (Közben publikált kevésbé befutott regényeket is, melyek közül csak a 2014-ben megjelent Zero ért el nagyobb sikert, amely adatvédelemmel foglalkozik, ahogy voltaképpen a Black Out is.) A dermesztő láncreakció hátterében ördögi terv áll. Alaposan kidolgozták minden velejáróját, következményét. Az áramszünet első napján az olasz hacker, Piero Manzano rájön, valaki vagy valakik szándékosan kapcsolták le a rendszert. Az illegális beavatkozás ötletét megpróbálja eljuttatni a megfelelő szervekhez, bár ez már önmagában is nehézkes, járművek és üzemanyag nélkül. Nem hisznek neki, sőt őt kezdik üldözni, mégsem adja fel. Társával, az ismeretlenül hozzácsapódott fiatal újságíróval (Shannon) próbálnak visszatérni, tartalék áramforrásokra lelni, de főleg értő fülekre akarnak találni. Annak ellenére, hogy körözi az Europol, Manzano nem nyugszik bele az igazságtalanságba – a regényíró és az olvasó szerencséjére.

Érdekes és ellentmondásos figura a harmadik főszereplő, François Bollard nyomozó. Szakmai alapállásból elutasítja a korábban gazdasági csúcstalálkozók ellen tüntető, számítógépkalóz Manzanót. Gyanúsnak találja, és jó ideig nem is hajlandó megszabadulni előítéletességétől.

A sok szálon futó történetben megjelenik a krimirecept összes hozzávalója: szerelem, börtön, agresszió, és az egész sztorit árthatja az állandó félelem, kiábrándultság. Az olvasónak nincs ideje a történet következő láncszemén gondolkodni, a lendület sodorja tovább. Ahogy folyamatosan növekszik a baj, egyre jobban emlékeztet egy felborult tintásüvegre. A kék folt lassan folyik végig a terítőn. Terjeszkedik, megy minden irányba, beleragad a résekbe. Hiába állítjuk fel a tégelyt, ami kiömlött, a maga útját járja, és piszok nehéz feltakarítani. Némelyik nyom örökre megmarad.

Mintha csak egy népmesében járnánk, annyi a csodás elem a műben, s Manzanónak legalább hét élete van. Vagy rohadtul mázlista a pasas. Hogy hány kilátástalan helyzetből verekszi ki magát – sokszor a szó szoros értelmében –, azt megszámolni is képtelenség. (Persze lehet, hogy én vagyok pesszimista, és léteznek ilyen ügyes fickók.)

A könyv egész végig igen precíz, minden részletében alaposan átgondolt. Torma Péter összességében jó fordítást készített. Akad ugyan benne irreálisan leírt (vagy félrefordított) helyzet (vajon becsatolja-e a biztonsági övét, aki beugrik az autóba, hogy meneküljön, és vajon el tudja-e fordítani a kulcsot egyik kezével, miközben a másikkal az övet csatolja be), és egyetlen, de igen zavarba ejtő lábjegyzet. A casus foederis betű szerint valóban a szövetség oka (ahogy a lábjegyzetben szerepel), de pontosabban írja le a „szövetségi fellépésre okot adó helyzet”  kifejezés, hiszen a NATO közös fellépést hirdet ezzel a latin eredetű meghatározással.

A Black Out jól mutatja be, hogy egy esetleges világméretű konfliktusban ma már nem feltétlenül fegyveres harc, hanem adatháború folyik az ellenfelek között. Elegendő a létfenntartó szolgáltatások blokkolása. Ez a gondolat félelmetes, pedig lehetne reménykeltő is. Mert áldozatok ugyanúgy lennének, csak az emberek nem bomba robbanása vagy lőtt seb által halnának meg, hanem esetenként hosszabb vegetálás, éhezés után. Nekem, vércivilnek egyik sem szimpatikus. Az meg különösen elgondolkodtató, hogy Marc Elsberg egy interjúban elmondta, esetenként butított a történéseken, a beavatkozás részletein, hogy még véletlenül se adhasson ötletet az arra fogékonyaknak. Ámbár ahogy most hallgatom a legfrissebb híreket: nem csak a szerző fejében kavarognak efféle elméletek.

Ez nem jelenti azt, hogy ezentúl rettegésben fog élni mindenki, aki elolvassa a regényt, de hogy beszerez pár tartalék gyertyát, az bizonyos.

Marc Elsberg

Marc Elsberg

Marc Elsberg: Blackout – Holnap már túl késő
Animus Kiadó, Budapest, 2016
688 oldal, teljes bolti ár 4980 Ft,
kedvezményes webshop ár 4233 Ft
ISBN 978 963 324 4036

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Februári fagyok söpörnek végig Európán, amikor a kontinens szinte teljes elektromos hálózata összeomlik. A következmények katasztrofálisak. A sötétbe borult utakon egymást követik a karambolok, leáll a fűtés, a vízszolgáltatás, a mobilok feltölthetetlenek, az internet elérhetetlen.

Piero Manzano, az olasz informatikus hackertámadást vél felfedezni a háttérben, de gyanúja a hatóságoknál süket fülekre talál. Az Europol terrorelhárító szakértője, François Bollard végül meghallgatja, ám ekkor olyan e-maileket fedeznek fel Manzano laptopján, amelyek rá terelik a gyanút. A támadók agyafúrtak és kíméletlenek. Európában atomkatasztrófák fenyegetnek, az emberek elegendő élelem, víz, üzemanyag és orvosi ellátás nélkül vegetálnak sötét, fűtetlen lakásaikban. A túlélésért folytatott küzdelem hamarosan oda vezet, hogy a rend már csak a katonaság bevetésével tartható fenn.

Napjaink egyik legnagyobb német regénysikere olyan kérdéseket vet fel, melyekre az emberiségnek mielőbb választ kell találnia. Mert holnap talán már túl késő lesz…