Még egyszer 100 év | Centenáriumi kiállítás / Zsidó Múzeum

Posted on 2016. május 31. kedd Szerző:

0


54. Tóravért (RD)

54. Tóravért (RD)

Bedő J. István |

Történetének második száz évét kezdte el a Zsidó Múzeum új kiállításával, amely az első százra tekint vissza. Ez az idei a harmadik »születésnapja« a gyűjteménynek, hiszen az alapítási szándék megfogalmazása, majd a gyűjtés kezdete után 1916-ban a pesti Hold utcában, egy magánlakásban született meg valójában a látogatható közgyűjtemény.

A múzeumok világa időről időre változik. A mindenféle különösségeket felhalmozó 18-19. századi kollekciókból váltak ki a ma ismert szakosodott múzeumok. Ez a ma is zajló átalakulás nem hagyta érintetlenül a Zsidó Múzeum harminc éven át őrzött gyűjteményét sem. A vitrinekben megmutatott (jórészt kegy-)tárgyegyüttes és zsidóságtörténet helyébe valami egészen más került.

Kegytárgyak vezetnek be a múzeumi térbe (RD)

Kegytárgyak vezetnek be a múzeumi térbe (RD)

Toronyi Zsuzsanna, a múzeumot és a levéltárat vezető muzeológus megfogalmazása szerint a korábbi kiállítás a közösség mindenkori önreprezentációs igényéről adott képet. Ma a múzeumok a bemutatott tárgyakat a mindennapi életbe illesztve tárják a néző elé – és ami legalább ilyen fontos, nem kizárólag a tárgyak leírása elégíti ki az információigényt. A leíró szövegek arra irányítják a figyelmet, hogy hol, mire, mikor használták az olykor hétköznapi eszközöket, ki volt (vagy lehetett) a gazdájuk, néha pedig hogy hány kézen át jutottak ide, milyen sorsok lenyomatait őrzik.

A 100 év – 100 tárgy koncepció ihletője a British Museum ugyancsak száz tárgyból (meg mindenféléből) összeállított emberiségtörténete volt. A 100! című, három teremben szellősen elhelyezett tárgyegyüttes nagyon mai, ugyanakkor összefoglaló jellegű válogatás.

Ami markánsan megkülönbözteti elődjétől, de a technikai ketyerékkel felhabosított tárlatoktól is, hogy látszólag visszatér a hagyományos egyen-tárlók használatához. Ám már a szent szövegek is rendhagyóak. Például, az Eszter könyve a ricsei rabbié volt, és nem a klasszikus, ismert történetet beszéli el, hanem a tiszaeszlári zsidók legendába illő megszabadulását. Aztán látható Ferenc József eléggé gyakorlatlan kézre valló grafikája – ám közelről látszik, hogy szövegek, bibliai mondatok rajzolják ki a „kegyes uralkodó” arcvonásait. (Valamivel odébb viszont Kossuth névjegye válik szakralizált tárggyá…) Rendkívül érdekes az a tóraszekrényfüggöny, melyet – miután a használatból kivonták – eltemetni kellett volna, hogy ne jusson méltatlan sorsra, de a múzeumnak ajándékozó tassi ortodox rabbi úgy gondolta, ez a környezet semmiképp sem méltatlan hely…

30. Herendi szédertál (közepén a széder estét ünneplő család)

30. Herendi szédertál (közepén a széder estét ünneplő család)

A családi és zsinagógai kegytárgyak és csak ünnepi használatra szánt eszközök – mint a herendi szédertálak – egyszerre mesélnek a hétköznapokról, ünnepekről, mások meg politizálásról is. Vajon mekkora kalandos utat járt be az a fakuló vörös zászló, mellyel a lengyel-litván szociáldemokraták üzenték a világnak jiddisül: „Le a cári alkotmánnyal, éljen a demokratikus köztársaság!” 1905-ös vágyak és álmok.

Nem vált soá-történetté a második terem, bár akadnak megindító részletei. A családi emlékezésekben nem egyszer esik szó a deportáló vagonokból kidobott üzenetekről, cédulákról. Itt Reich Jenő néhány, a címzetthez eljutott sorát őrizték meg az utódok – az egyén tragédiája átélhetőbb a tömegek elpusztításáról szóló hírnél (habár a Saul fia óta ez sem egészen igaz). Hasonlóan torokszorító az a sérült, megcsonkított, állapota miatt szintén eltemetésre ítélt tóratekercs is, amelyet a cipész műhelyéből mentett ki a háború alatt egy (az idő szerint éppen) munkaszolgálatos férfi. Az érdekesség: a szent szöveget talált (nem restaurált) formájában állították ki – csak így hiteles.

76. Sérült Tóratöredék

76. Sérült Tóra-töredék

Az egyéni sorsról mesél még a JOINT elöregedett fényképalbuma, egy „pincenapló”, de még az a nagy igyekezettel összeeszkábált kis előimádkozó állvány, amit a munkaszolgálatosok maguknak készíttettek egy társukkal, hogy az újév köszöntése még ott, a kőbányában is szabályos legyen.

100. Hanukai menóra (RD)

100. Hanukai menóra (RD)

Két meglepő műtárgy zárja a kiállítást: Fehér László nagyon karakteres fekete-fehér képe (Haszidok), és Darányi András hanukai menórája. Ez utóbbi művészeti, rituális és technikai bravúr egyszerre: hagyomány és totális megújulás.

A száz tárgy mögött egy szűkebb helyiségben együtt találhatók meg a múzeum rituális kincsei, gyertyatartópárok, chanukkiák, menórák, szédertálak, fűszertornyocskák, csengettyűs tórakoronák – minden, amit a viharzó történelemből ki lehetett menekíteni. Felirataik nincsenek, de egy kis ráadás bámészkodást feltétlenül megér.

A látogató talán észre sem veszi, de igen figyelemreméltók az egységesített, ugyanakkor ezerféleképpen berendezhető tárlók. A tárgyakat bemutató, részletes és alapos leírások mellettük olvashatók magyar és angol nyelven, de megtalálhatók a múzeum honlapján is. (Az itt közölt képeken látható tárgyak leírása a számokhoz kapcsolódva ott megtalálható.) Érdekes olvasmány, nagyon sokat tudhatunk meg belőle. Aki teheti, lapozgassa végig.

A címlapon: Fényes Adolf: Mózes vizet fakaszt a sziklából (részlet)

Fotók: Ritter Doron (RD), Zsidó Múzeum és Levéltár