Gyugyi László másik élete | A gyűjtő, aki sikeres elektromérnök Amerikában

Posted on 2016. május 30. hétfő Szerző:

0


05O26A9945 UJ14-FoToth

Gyugyi László (TL)

Hárságyi Margit|

Újabb tizennégy tárggyal* gazdagította Gyugyi László a közelmúltban a hatszáz darabot már jóval meghaladó gyűjteményét, melyet a pécsi Zsolnay Kulturális Negyedben lehet látni. Tavaly ősszel négy tárgyat hajtott fel a nemzetközi műtárgypiacon. Elektromérnök, sikeres kutató, és legalább ilyen fontos számára  a „másik élete”, a Zsolnai-kerámiák gyűjtése. Nem szeret nyilatkozni a sajtónak, de ősszel kivételt tett.

Ha Gyugyi László legjeivel kezdjük, bizony van belőlük bőven: A világon egyedülálló szecessziós Zsolnay-gyűjteményét csodálható meg a Sikorski-házban, 78 amerikai szabadalom, ötvennél több szakmai publikáció és két könyv megírása fűződik a nevéhez. A pittsburghi Westinghouse világcégnél a teljesítményelektronika területén folyó központi kutatási és fejlesztési munkát vezette évtizedekig. Pécs díszpolgára, ráadásul olyan kiválóan beszél magyarul, hogy sokan megirigyelhetnék, pedig 1956 óta él külföldön. De nem felejtette el sem anyanyelvét, sem magyarságát.
A Sikorski-ház kapujában találkozunk a megbeszélt időpontban. (Az alábbi beszélgetést 2015 októberében folytattuk.)

Mennyire elégedett a kiállítással? Megvalósultak elképzelései Pécsett?
Elégedett vagyok. Hosszú idő után jutottunk el ide. A gyűjtemény átadásának egyik feltétele volt, hogy a bemutatás megfeleljen a legkorszerűbb múzeumi körülményeknek: tükröződésmentes üvegek a tárlókon, a legmodernebb világítás, légkondicionált épület. Ez mind megvalósult. Azt mondják ez a legnépszerűbb hely a negyedben a látogatók körében. Nem az a gyűjtő vagyok, aki saját képeit a háza alagsorában egyedül nézegeti esténként. Sok időt töltök itt, mert érdekel a látogatók véleménye, akik általában egyedi ajánlásra jönnek, adják egymásnak a hírt, „meg kell nézni, ilyent még nem láttál”.

A Gugyi-gyűjtemény a Sikorski-házban, részlet (CsL)

A Gugyi-gyűjtemény a Sikorski-házban, részlet (CsL)

Mikor itt hagy egy tárgyat, nem fáj a szíve? Gondolom, saját gyerekeként tekint rájuk.
Ezen már túl vagyok, nekem öröm, ahogy jönnek, nézik, különösen a pécsiek, akiknek sokszor még a dédnagyanyjuk itt dolgozott.

Milyen gyakran vezet tárlatot?
Mikor itt vagyok és kérnek, mindig szívesen.

Pán a ligetben, váza (CsL)

Pán a ligetben, váza (CsL)

Azt mondják, ez a legnagyobb szecessziós Zsolnay-gyűjtemény a világon. Minden évben új adományokkal gazdagítja.
Merésznek tűnik egy ilyen kijelentés, de sem én, sem más nem tud nagyobbról. Több mint négy évtizede foglalkozom a gyűjtéssel. Sokszor hatalmas versenyben kell helyt állnom, hogy bővíthessem a kollekciót. A Zsolnay-tárgyak gyűjtői, galériái nagy részével már találkoztam a világban, és eddig senki sem jelentkezett, hogy ennél nagyobb kollekciója lenne. A gyár művészeinek munkái kiváló minőségben, megfelelő számban vannak jelen abból az időszakból, melyet aranykornak nevezünk. Ezt 1873-tól számolom, amikor világszinten feltűnt a Zsolnay-gyár, majd következett az 1878-as párizsi kiállítás, a nagy évfordulók, egészen a szecesszió végéig, amely durván az első világháborúig tartott. Ekkor a gyár vezetői és művészeti dolgozói is az alapító Zsolnay-család tagjai voltak. Az Osztrák–Magyar Monarchia szétesése nemcsak az országnak, hanem a Zsolnayaknak is tragédiát jelentett: elvesztették piacaik és nyersanyagforrásaik nagy részét, a gyárat a szerbek elfoglalták, pusztítás dúlt mindenütt. Később csupán a visszatérésre voltak próbálkozások.

Ön megkapta Pécs díszpolgári címét. Meglepte az elismerés?
Megtisztelő. Bár nem vagyok pécsi, ide már hazajárok, mert sok ember megszólít, új barátságaim születtek itt. Középiskolás koromban a Tamásiban élő szüleim küldtek ide nyári műhelygyakorlatra. Az volt a tervük, járjak a gépipari technikumba. Szerveztünk rögtön egy futballcsapatot is Pécsett, aztán mégis Tamásiban végeztem el a gimnáziumot. Később, a műszaki egyetemen hárommal is találkoztam az egykori futballista társaim közül, jó barátok lettünk.

Az új tárgyak átadásán

Az új tárgyak átadásán. Középen a Kagylóváza rákkal (TL)

Az elektromérnöki diploma megszerzése után, 1956-ban távozott Angliába. Ott élt, tanult tovább, dolgozott, majd Pittsburghben folytatta pályáját.
Fiatalok voltunk angol feleségemmel, és úgy gondoltuk, kipróbáljuk az amerikai lehetőségeket. Bár szándékoztunk visszatérni Angliába, az évek múltával mégis ott maradtunk. Ő kezdettől nagyon támogatott a gyűjtésben, pedig szerény körülmények között éltünk. Gyakran jártunk Magyarországon, s ő nagyon szerette a magyar képző- és iparművészetet, segített a gyűjtésben. A kiállításon is vannak tárgyak, melyeket ő szerzett. Végig javasolta, hogy Pécsre kerüljön a kollekció, sajnos a megnyitóra már nem tudott eljönni, váratlanul meghalt előtte.

Az évek során nagyszabásúvá bővült gyűjteményből ön 167 tárggyal vett részt 2002-ben, az Iparművészeti Múzeum és a pécsi Zsolnay Múzeum közös szervezésében megrendezett, New York-i kiállításon, a Forbes Magazin Galériájában.

A világon mindenütt nagyra tartott szakemberek rendezték ezt a tárlatot, siker volt. New Yorkban ugyanúgy, mint más amerikai nagyvárosokban, igen jól ismert a Zsolnay-kerámia. De nemcsak ott, hanem a világon mindenütt a legjobbak közé sorolják.

Amikor az 1970-es években elkezdte a tárgyak gyűjtését, még nem tudta mindezt.
Nem, hiszen mikor elmentem Magyarországról, sem a gyárat, sem a családot nem tisztelték. Pedig a gyár megalapítása – a művészeti színvonalon túl – rendkívül sokat jelentett az országnak a magyar ipar szempontjából. De akkor itthon kizsákmányoló kapitalistának tartották őket, a szecessziós kerámiákat pedig dekadens, elítélendő művészetnek. Akkoriban csak a kis zöld tárgyak képviselték a világhírű eozin technikát a boltokban.

Kávékiöntő a szecesszió és a historizmus határán (TL)

Kávékiöntő a szecesszió és a historizmus határán (TL)

Sikeres mérnök volt Amerikában, 78 elismert találmánya van.
Kutató mérnökként dolgoztam Amerika egyik legnagyobb intézetében, Pittsburghben. Nyolc nagy épületben a matematika-fizika, az atomfizika, a villamosmérnökség minden ága, a kémia is jelen volt, összehangoltan dolgozó nemzetközi csapatokban végeztük a munkánkat, a világ minden részéről jöttek a kollégáim. Ez volt a karrierem, a munkám. Magyarországon engem mindig „a gyűjtőnek” hívnak, Amerikában viszont elismert mérnök vagyok. A teljesítményelektronika területén betöltött vezető szerepben értem el, hogy elsőként kaptam meg 1999-ben az Elektromos és Elektronikus Mérnökök Intézetének legnagyobb elismerését.

Madaras tál

Madaras tál (TL)

Ezek szerint ön az egyik nagy magyar koponya, akit Amerikában hagytak akkoriban dolgozni?
Merész lenne, ha én mondanám – nevet jóízűen. – Az ilyesmi mindig viszonylagos, és nem nekem kell ezt kijelentenem…

Hogy készült 2007-ben a díszalbum, amelynek megjelenése után ismertté vált Magyarországon?
Amerikában, a New York-i kiállításon kapcsolatba kerültem Csenkey Évával. Korábban ő hallott rólam, felhívott, fényképeket kért tőlem a tárgyakról. Megkapta, meglepődött, nagy hatással volt rá. A New York-i kiállítás után elkészült a könyv, melyben dr. Hárs Éva – a megyei múzeumigazgatóság volt vezetője – a tárgyak adatainak kutatását végezte el. A pécsi könyvbemutató után az akkori polgármester, Tasnádi Péter meghívott, azt szerette volna, hogy kölcsönözzem egy évre a gyűjteményemet, de én nemet mondtam, hiszen akkor már elmúltam hetven éves. Kerestem a gyűjtemény állandó helyét, nem akartam azt többször szállítani, féltem a mozgatásból eredő törési veszélyektől.
Mivel több okból is szerettem volna, hogy a gyűjtemény kerüljön vissza Magyarországra, különösen Pécsre, ahol a tárgyak több mint száz évvel ezelőtt készültek, olyan ajánlatot tettem, hogy felezzük meg az árat, az egyik felét én állom, a másik hárul a városra. Az ajánlatom tetszett, de a kivitelezése nem volt egyszerű. Közben a súlyos betegséggel küzdő Tasnádi Péter meghalt, és a feladat megoldása az új polgármesterre, dr. Páva Zsoltra hárult. Ő azonnal támogatta, hogy Pécsre kerüljön a gyűjtemény. A Szigetvári Takarékbank akkori elnöke, dr. Kiss Endre segítségével valósult meg az állandó kiállítás a Sikorski-házban.

Az új szerzemények egyikével (TL)

Az új szerzemények egyikével (TL)

Bocsánat az indiszkrétnek tűnő kérdésért, de honnan van a pénz, hogy megvegye a tárgyakat az aukciókon vagy bárhol másutt?
Nem vagyok gazdag ember, de szegény sem. Mindent a saját pénzemből fedezek. Azért nem szeretek interjút adni, mert valami ok miatt engem sokan egy lézengő amerikai milliomosnak tüntettek fel, akinek semmi más dolga nem volt, mint a műgyűjtés, mivel valahonnan mágikusan pénzhez jutott. Messze nincs így.

*Az új tárgyak között található cukortartó, korsó, tál, tányér, teáskanna, tejes kancsó és több váza is. Ezek jó része a historizmus korszakához tartozik, egy azonban a szecessziót idézi meg: a Kagylóváza rákkal mind méretét, mind kivitelezését tekintve kiemelkedik a gyűjteményből. 1900–1901 körül készült, a korszak egyik csúcsdarabja. A szecessziós eozin tárgyat Gyugyi Lászlónak Párizsban sikerült fellelnie.

Fotók: Cseri László (CsL), Kálmándy Ferenc (címlapkép), Tóth László (TL)

Az írás eredeti változata elolvasható a pécsiújság.hu oldalon