Ez a harc sem a végső | Kurt Flasch: Miért nem vagyok keresztény?

Posted on 2016. május 19. csütörtök Szerző:

1


Flasch alap.cdrGágyor Péter |

„Ateista vagy? Nem. Jóllehet az Isten létezése mellett szóló érvek engem nem győznek meg, de Isten nemlétezését sem vagyok képes bebizonyítani. Nehéz dolog valaminek a nemlétezését bizonyítani – írja könyvében Kurt Flasch, majd így folytatja: – Bár hallom a teisták örömujjongását az ateizmus bizonyíthatatlansága láttán, de semmi alapjuk nincs erre, ugyanis az ő álláspontjukon kívül még végtelen másik pozíció marad nyitott.”

Az emberek, sőt az értelmiségiek nagy része is a hit biztonságos holdudvara és a természettudományos átláthatósággal bizonyítható érvek között tétovázva, töprengve keresi önmagát és helyét. Az érzelmek és az értelem viaskodik a szabad asszociációk bugyraiban, és ennek nyoma marad a józan hétköznapi életben, a fogmosás és a reggeli zuhany után is. Ha szerencsénk van, az utópiák nem válnak tömegjelenséggé, nem formálódik alapjukon forradalmi ideológia, mely végső soron tragikus káoszba sodorhat. Az anyagi létünknek (testünknek, racionális tevékeny­ségünk­nek) rabja a szellem, és ez rabság fordított értelemben is igaz. (…)

Kurt Flasch filozófiatörténész, egyetemi tanár összegyűjti hosszú akadémikus élete tapasztalatait, és 83 évesen az olvasók elé tárja a „beszámolóját és érvelését” arról, hogy ő már miért nem keresztény, pedig annak született és jó polgári német katolikus keresztény nevelésben részesült.

A könyvében van egy hosszabb életrajzi fejezet, melyben könnyed stílusban, olykor lektűrökbe illő szelíd iróniával emlékezik vissza hitoktatóira, teológus tanárjaira. Majd ezután a tárgyra tér, a keresztényi tudat értelmezésére, és vehemens cáfolatok hosszú sorát hozza fel az Ó- és Újszövetségben található állítások, valamint a Bibliára alapozó vallás(ok) gyakorlatában megdönthetetlen tényekként szereplő (pápai enciklikákban és zsinatokon stb. törvényerőre emelt) dogmákkal szemben.

Flasch bőséges lexikális tudását állítja hadrendbe Szent Páltól az ágostoni, tomista értelmezéseken keresztül el egészen Ratzingerig (a nyugalomba kényszeredett XVI. Benedek pápáig), aki német és kortárs lévén, kíméletben nem is nagyon részesülhet nála. Ez az érvelés­gyűjtemény végül is lehet hasznos olvasmány (kor- és káosztünetek ismertetése, elemzése és krónikája a közgondolkodásunkban). Felfogható a vallási viták, változások (a teológiák fejlődése) történeti kalauzának is, annak ellenére, hogy érezhető benne az életrajzban emlegetett sértődöttség és düh, amikor kamaszkori kérdéseire a lázadó Kurt a vallása béklyóit kívánta volna lazítani. A fiatalos lázadással kacérkodó ifjú azonban csak prédikációkat kapott válaszul a szerinte (is) logikus kérdésekre. Tehát visszafogottan lázadozott tovább, évtizedeken keresztül. Az olvasói elé tárt hatalmas gyűjtemény – jegyzetek, ellenérvek – arra szolgálnak számára, hogy összetörve hosszú értelmiségi múltja attribútumait, korrekt döntést hozhasson élete alkonyán:

„…lassan és viszonylag gondosan búcsút veszek, szomorúság nélkül, inkább jókedvvel, azzal az érzéssel, hogy valami újat tanultam, és hogy szabad volt saját gondolataimat követnem. Kései fészekelhagyó voltam. Ám a végén ott állt a nyugodt józansággal elnyert eredmény: nem voltam már keresztény.”

Nincs új a Nap alatt

A Neue Zürcher Zeitungban Friedrich Wilhelm Graf alig talál eredeti gondolatot az érvelések között, nem fedez fel valódi új ellenérveket; és a filozófus ellenvetéseit nem a kereszténység, hanem a dogmák elleni támadásnak értékeli – tehát Flasch tulajdonképpen a nyitott kapukon dörömböl, legalább is a svájci recenzens szerint.

Arno Widman a Frankfurter Rundschauban is úgy értékeli a szerző „szorgos és alapos elemzéseit”, hogy bírálataival valóban nem mond semmi újat.

Otto Kahlschleuer a Die Zeitben nem találja meggyőzőnek Flasch érveléseit, mivel a jelen és a régmúlt időkben megfogalmazódott érvek távoli idősíkokban értelmezve többnyire csak félreértésekhez vezet(het)nek, hiszen mára megváltozott a szavak metaforikus értéke és egyben jelentésük is.

A Süddeutsche Zeitungban Johann Hinrich Clausen elsősorban Flasch stílusának a gorombaságát veszi rossz néven, mert véleménye szerint a szerző az egyházat és a vallást ugyanabba az egyetlen zsákba kívánja belegyömöszölni. Viszont az elemzéseit záró mondatokban szerinte Flasch már a kortárs teológusok véleményéhez közelít gondolatmenetével.

Az idős korára agnosztikussá váló szerző érvelése nem győzi meg Hans Meiert (Frankfurter Allgemeine Zeitung), tekintettel arra, hogy szelektív bibliai megközelítéseiben Flasch kerül minden teológiai megközelítést. Meier szerint már ez maga lehetetlen és feloldhatatlan módszer.

A hervadatlan mítoszok

Igen, valóban sajátságos hozzáállás Flasch részéről, hogy a bibliai mitologikus eseményeket, metaforákat, melyek eredetileg szájhagyományként őrződtek meg és kerültek bele a testamentumokba, olykor úgy kezeli, mint a tegnapi híreket. Némi túlzással ezen a módon az ógörög mitológiát is tagadás, sőt olykor még nevetség tárgyává is lehetne tenni, de még akár a krónikás Homérosz eposzi szöveget is erre a sorsra jutnának, amennyiben természettudományos alapossággal nyomoznánk az akkori valós vagy vélt események történelmi hátterének.

Egy kiragadott példa a megváltás flaschi megkérdőjelezésére:

„Összefoglalom, hogy a »megváltást« hogyan nevezik az Újszövetségben: Lutroszisz, apolutroszisz, a luein – »eloldani«, »befizetni« igéből, redemptio, »megváltás”; lutron, premium redemptionis, »jóvátétel«, »váltságdíj«; latin redimere, jelentése: »kiváltani«, egy foglyot kiszabadítani. Mintha egy hatalommal bíró ember jóindulatának visszavásárlásáról volna szó, amennyiben megfizetjük annak árát: valamely úr kegyeinek visszanyerése fizetség ellenében, váltságdíjjal való kártalanítás.
Egy másik képzetkör a »jóvátételhez« kapcsolódik, görögül: katallax, latin reconcilatio, »kibékítés«, a katallage »kicserélést« jelent, a katalasszein jelentése: »kiegyenlít«; hilaszmosz, latin propitiatio, placatio, Isten haragjának enyhítése, »megbékélés«, Isten jóindulatának visszanyerése; kheirographon, »adóslevél«, mely a Kol 2,12-ben szét lesz tépve; paradidonai, tradere, »átnyújt«, »átenged«. Isten átengedi fiát.”

Hasonló módszerekkel vonja kétségbe a szűz fogantatást, a feltámadást, Mózes könyveinek szerzői hitelességét, a hegyi beszédet, a csodákat stb. És közben nem említi meg a lényeget: a Biblián alapuló, mitológiai civilizáló hatásokat. Pedig a vallási morál ezen metaforák által tölthette be történelmi szerepét, és az említett civilizáló hatások nélkül ma elképzelhetetlen lenne az európai civilizáció és a műveltség.

Kétezer évesnél hosszabb európai történetünk és valószínűleg még a jövőnk is a zsidó, görög, keresztény hagyományokra alapozódik és alapozódott. Ezeknek a hagyományoknak morált teremtő hatása nélkül nem beszélhetnénk Európáról, ahol még az ateisták is, bármennyire önellentmondásnak (abszurd állításnak) tűnik ez a jelenség, beletartoznak a kereszténynek (vagy zsidó-kereszténynek) mondott civilizációs és kulturális aurába.

Az írás eredeti változata elolvasható a kereszteny.mandiner oldalon

Kurt Flasch

Kurt Flasch

Kurt Flasch: Miért nem vagyok keresztény?
Radikális gondolkodók sorozat
Fordította: Simon József
Typotex Kiadó, Budapest, 2016
240 oldal, teljes bolti ár 4200 Ft,
webshop ár 3150 Ft
ISBN 978 963 279 8523

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Kurt Flasch 1930-ban született, filozófiatörténész, aki eminens értelemben megtestesíti a „német középkor­kutató” prototípusát. E tény mintha szöges ellentétben állna a mű címe által sugallt tartalommal: első pillantásra liberális vagy baloldali intellektuális álláspontot várnánk a műtől, Bertrand Russell azonos című 1957-es esszéjéhez hasonlóan.

Flasch ezen időskori művének kimagasló jelentősége azonban épp abban áll, hogy olyan gondolkodó fejti ki kereszténységkritikáját, aki Szent Ágostonról, Eckhart mesterről, Nicolaus Cusanusról és a filozófia más nagy alakjairól nyújtott mértékadó értelmezéseket. Flasch bevallottan személyes hangvételű összegzése a magyar szellemi élet számára is kifinomult önértelmezést nyújthat a keresztény hagyomány alapgondolatainak problémáiról, anélkül, hogy értelmezése ateista volna. Példaértékű lehet a könyvben létrehozott konstelláció, mely az európai keresztény gondolkodás legfinomabb rezdüléseire való érzékenységgel, történeti-kritikai attitűdből és az önmagán átszűrt filozófiai reflexiók útján valósult meg.