Erőltetett menet| Kakuk György: El Camino de Balkan

Posted on 2016. május 21. szombat Szerző:

0


Kakuk_El-Camino-de-Balkan-bor240Bodó Viktória Booklány | 

Nem mese ez, hanem beszámoló a sűrűjéből, az első sorból, onnan, ahová betekinteni nem lehet: a menekültek valóságából. Kakuk György helyettünk, nekünk és miattunk (is) elment, hátizsákkal és túracipőben a Balkánra, a Közel-Keletre, végigjárta a menekültösvényeket, a tranzitokat, a krízis által leginkább érintett területeket.

A balkáni élményeit blogban közölte le először, utána pedig tovább indult, Kelet felé, hogy beszámoljon arról, amit megérteni talán a legnehezebb manapság, sőt talán szinte lehetetlen is, a karosszékünk kényelméből.

Azt, hogyan is néz ki közvetlen közelről, ha a Nyugat a levegőbe köp, és az arcára hullik vissza. Mit okoztunk a világban, mihez asszisztáltunk a busás haszon reményében, és abban bízva, hogy ha elfordítjuk a fejünket és befogjuk a fülünket, a dolgok maguktól a helyükre kerülnek. Egy dologgal nem számoltunk, végtelen elbizakodottságunkban, mégpedig azzal, hogy az a számos ország, ahol keltettük, katalizáltuk, elnéztük vagy eszkaláltuk a káoszt, nos, az a sok ország nincs is olyan messze. Már nem tart olyan sokáig eljutni azokból Európába, nem akadályozza az információhiány a haladást, a Facebook korában mindenki, mindent megtudhat, mindenről, két perc alatt. Például a milliók, akiknek nincs (már semmi) veszítenivalójuk, azt, hogy miképp lehet a legegyszerűbben eljutni az európai országok valamelyikébe, sőt még szállást is lehet online foglalni. Tízmilliók életével játszottunk, és magunkra húztuk a bajt, mert azt hittük, ott maradnak, ahol vannak, a messzi országukban.

Itt tartunk most. Nem értjük, kik ezek a százezrek és milliók, akik mindent megtesznek az Európába jutásért. Nem ismerjük őket, nem látunk bennük mást, mint egy középkori színvonalon tengődő masszát. Ez az, amit az aktuálpolitika szolgálatába lehet állítani (ne örüljünk neki, nem csak idehaza). Az információhiányt meglovagolva lehet indulatokat kelteni, törvényeket elfogadtatni, hatalmat konzerválni, pénzt lopni, manipulálni a lakosságot. Az információ hatalom.

Ez a legfontosabb ebben a könyvben: az információközlés. Az, hogy az elképzelhetetlent próbálja megragadni. Amit nem lehet kitalálni, amit ismerni kell ahhoz, hogy megkíséreljük megérteni a jelenkori történelem egyik (ha nem a legfontosabb) eseménysorozatát. Kendőzetlenül mutatja meg a valóságot. Úgy csapja elénk az asztalra, mint egy bűzös rongyot, s kényszerít, hogy beledugjuk az orrunkat. Az elfordított arcok, a befogott orrok ideje régen lejárt.

Talán ezt szolgálja (és az eredeti blogformátumot) a könyv keresetlen stílusa is, amit nagyon nem szerettem. Nem akarok úgy könyvet olvasni, hogy közben néhol röpködnek az ef és a bé betűs szavak, mintha egy feldúlt ismerősöm beszámolóját hallgatnám. Szóban, mert a stílus nem csak a lazasága miatt a szóbeliségé. Lehetett volna szerkeszteni annyit és úgy, hogy ne vesszen el a mondanivaló, mert ha nyomatékosítani csak így lehet, akkor már régen baj van.

A mondanivaló fontossága, a beszámoló hitelessége mellett ez azonban eltörpül. Hálás lennék azért, ha mindenki elolvasná ezt a könyvecskét. Nem vastag, nem is unalmas, hamar megy majd. Ám ahhoz, hogy ismerjük azt a valóságot, ami odakint van, az igazi valóságunkat – ahhoz erre van szükség. A pontos információkkal rendelkező állampolgárt pedig nem lehet manipulálni, például szavazatszerzés és népszerűségnövelés érdekében sem. A tájékozott állampolgár kineveti a manipulátort, majd elkergeti a hatalomból – esetleg a közelébe sem engedi. Ez az állampolgár elvárja az ésszerű cselekvést, és a kormányait is arra kényszeríti. Éppen emiatt a legnehezebb dolog tájékozott embernek lenni, ugyanis az sokak gazdasági érdekeit sérti, viszont tíz- meg tízmilliók életét teszi élhetővé.

Kakuk György (Fotó: Németh András Péter/VH)Ne legyen illúzióink: a sajátunkat is. Nincs többé ők és mi, az ő valóságuk is a miénk. Egyetlen sorsközösségben osztozunk, és a mi bőrünkre megy a játék. Minden egyes nap.

Az írás teljes terjedelem­ben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Kakuk György: El Camino de Balkan –
Menekültként a Nyugat-Balkánon és a Közel-Keleten
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2016
224 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft
ISBN 978 963 293 5379

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Kakuk György újságíró, politikus tavaly egy görögországi családi nyaralás során elhatározta, hogy csatlakozik a menekültekhez, velük tart egészen a magyar határig, és tapasztalatait El Camino de Balkan nevű blogján dokumentálta is. Saját bevallása szerint ez az öt nap megváltoztatta az életét. Útja azonban ezzel nem ért véget, hamarosan továbbindult a Közel-Keletre, hogy bejárja az Európán túli menekültútvonalat is. Tudósításai a 2015/2016-os év legfontosabb, legaktuálisabb riportjai, könyvében részletekbe menően, testközelből mutatja be korunk legégetőbb válságát, miközben személyes sorsokon keresztül tart tükröt a társadalomnak. Arcunkba kiáltja az üzenetet: minden embernek joga van az élethez.

„Rania és Ahmed fiatalok és szerelmesek. Irakból jöttek. Élni szeretnének. Ami Bagdadban van, az rosszabb, mint a háború. Ha túléled a napot, nem robbantottak fel vagy nem raboltak el, már azt mondod: jó napod volt. A fiú alszik, fejét a lány ölébe hajtva. Ezt soha nem tehették volna meg ott, ahonnan jöttek. Ebben benne van minden, amire vágynak. Lábjegyzet volt, persze, nem több, de apró betűkkel azt írta minden nyelven olvashatóan: szabadság.”