Még élők és holtak | Paolo Giordano: Az emberi test

Posted on 2016. február 26. péntek Szerző:

0


Giordano_Az emberi test-bor200Somogyi András |

Sokféle jelző illik Paolo Giordano könyvére: megrázó, naturalista, szívszorító. Nincs egyenes vonalú története, váltogatja az idősíkokat, az egyes alakok jellemzését, és szeretethiányos életét. Nem könnyű elolvasni, írni róla még nehezebb.

A könyv egy szakasznyi olasz katonáról szól, akiket a veszélyes ellenség, a tálibok területére vezényeltek. A mű főszereplője Alessandro Egitto orvos főhadnagy – és Giordano szinte nagyító alatt vizsgálgatja, hogy pontosan tudja leírni, mivé lesz az ember. Illetve a szakasz, mert néhány másik katonáját hasonló részletességgel ismerjük meg.

Talán profánul hangzik, de a krimi mestereinek alapszituációja jelenik meg a regényben: nagyon különböző sorsú emberek egyszer csak kényszerűen összezárva kerülnek szembe egy sor embertpróbáló feladattal, és az kiélezett helyzetben mindenkinek lelepleződik az igazi természete.

Doktor Egitto gyermek- és ifjúkorát családi konfliktusok halmozódása jellemzi és formálja. Egész fiatalságára rányomja bélyegét, hogy szülei szeretete a húga felé irányul, ő pedig háttérbe szorul a gyönyörű és tehetséges Marianna mellett, aki zongoraművész csodagyerekként indul. De a gálahangversenyén begörcsöl, kudarcot vall, a konzervatóriumi vizsgákon is megbukik. Erre az egyetemi tanulmányait abbahagyja, megszakítja kapcsolatát szüleivel, dacból megy férjhez. Az orvos apa meghal, az anya nővéréhez költözik, Egitto magára marad.

A másik jelentős figura René főtörzsőrmester. Ő a könyv egyik legvonzóbb alakja, bár egyesek összevonnák szemöldöküket, mert altiszti jövedelmét azzal egészíti ki, hogy érett (túlérett) hölgyeknek nyújt szexuális szolgáltatásokat. Katonaként azonban bátor és becsületes. És szerencsétlen is: mikor végre eldönti, hogy felvállalja barátnője gyermekét, noha talán nem is ő az apa – megtudja, hogy a nő már túl van az abortuszon.

Cederna a legvisszataszítóbb figurája a könyvnek. Agresszív, erőszakos – sőt erőszaktevő –, a gyengébbeket állandó lelkileg és fizikailag terrorizáló, antiszociális személyiség. És Ietri, a „szüzike”, akinek még 21 éves korára sem jutott egy valódi beavató nő – kap is hideget-meleget Cedernától. Ietri a neten próbál kárpótlást találni, valami virtuális barátnővel fecserészik – aki akár még férfi is lehet, hiszen a csetkommunikáció csak írásban zajlik. Feltűnik még a parancsnok, az általában közönyös, tehetségtelen Ballesio ezredes, aztán Egitto valamikori szeretője, Irene Sammartino, aki jelenleg a titkosszolgálatnak dolgozik, meg a szokásos hadseregbeli hóbelevanc.

Az említett zárt világ: Afganisztán. Ott vagyunk a sivatag porában – éjszaka jeges hideg, nappal égető hőség –, egy romos, lepukkant épületben kialakított bázison, fanatizált ellenségtől körülvéve, olykor tömeges megbetegedéssel, nők nélkül. A könyv szokatlan naturalizmussal tárja elénk a szakasz életét, néha a gusztustalanságig, a tömeges hasmenéstől az önkielégítésig.

A csúcspont a Sammartino által javasolt – vagy csak közvetített – parancs alapján szervezett akció. El kell kísérni néhány afgán kamiont a földbe temetett aknákkal és észrevehetetlen, de gyilkolásra fölkészített tálibokkal teli, ismeretlen vidéken keresztül. Az akció katasztrófába torkollik, a kis szakaszhoz képest sok halottal, kell-e részletezni?

A könyv a küldetés utóéletével zárul. Nincs happy end, csak csendes belenyugvás a történtekbe. René megismeri halott bajtársa családját, beleszeret az özvegybe. Az érzelem kölcsönös, de az asszony csak akkor fogadja be, ha elhagyja a hadsereget. Egittót felfüggesztik, mert nem kezelt elég lelkiismeretesen egy hasmenéses beteget, éppen azt a katonát, aki az öngyilkos akció során maradandó sérüléseket szenvedett. (A háttérben Sammartino bosszúja áll, mert az orvos őt tette felelőssé az öngyilkos küldetésért.)

Egy véget nem érő háború röpke epizódját ismerjük meg ebből a szokatlan stílusú könyvből, de legfőképpen valódi embereket, antihősöket, akik nyomokban sem emlékeztetnek a sikerfilmek főszereplőire. Az eleve kudarcra ítélt küldetés fölveti minden háború értelmetlenségét. Mégis rendkívül érdekes, és különös módon még tanulságos is a történet, pedig nincs olyan szereplő benne, aki boldog lenne, vagy az lett volna az afganisztáni kaland előtt, alatt vagy után. Boldogtalanul éltek, haltak mind – vagy vonszolják tovább az életüket.

Matolcsi Balázs fordítása tökéletesen adja vissza a történések hangulatát, a szereplők nyers kommunikációját, mindenkori lelki állapotát.

Paolo Giordano

Paolo Giordano

A Könyvjelző magazin 2015. októberi cikke:
Keleten a helyzet…

Paolo Giordano: Az emberi test
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2015
376 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft
ISBN 978 963 079 9126

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

René főtörzsőrmester szakasza csupa fiatal fiúból áll. Az afganisztáni misszió az első nagy próbatétel az életükben. Indulásuk pillanatában egyikük sem tudja még, hogy a háború egyik legveszélyesebb helyszínére, a Gulisztán-völgy északi bejáratánál lévő Ice Előretolt Műveleti Bázisra készülnek. Egy olyan helyre, ahol nincs más, csak homok, ahol a tűző nap kötőhártya-gyulladást okoz, éjszaka pedig tilos világítani, nehogy ágyútűz célpontjai legyenek.

A bázison már várja őket Alessandro Egitto orvos főhadnagy: ő magánéletének pusztító viharából menekült ide, a fegyverekkel vívott, igazi háborúba. Az újoncok viszont, köztük az alig húszéves Antonio a hőség, az unalom és a mind valószínűtlenebbnek rémlő háborús fenyegetettség közepette éppenséggel az otthon hagyott, jól ismert életüket rekonstruálják, barátságaikat mélyítik, viszályaikat élezik itt, a sivatagi bázison, mígnem…

A világsikerű első könyv, A prímszámok magánya után, az immár nálunk is népszerű fiatal olasz szerző második regényének hol vidám, hol drámai hangokat megszólaltató kórusa megdöbbentő életszerűséggel ábrázolja, milyenek is a mai, új típusú háborúk.