Mindennapi rémségeink | Nógrádi Gergely: Hátborzongató históriák

Posted on 2015. november 16. hétfő Szerző:

0


NógrádiG_Hátborzongató-bor200Bedő J. István |

Azt gondoltam, majd elcsipegetem Nógrádi Gergely históriáit, melyeket a kortárs szerzők óvatosságával rögtön az elején megcímkézett, ámde már attól is megállt a vesémben a velő: „A könyvben felbukkanó személyeket a szerző kitalált neveken szerepelteti. Valóságos személyekkel való bárminemű hasonló­sá­guk azonban messzemenően nem a véletlen műve…” Mi jöhet itt még? Aztán egy ültő helyben olvastam el az egészet. Nem engedett el.

Nógrádi Gergely írói munkásságát már jó néhány könyv fémjelezte – de csak most szembesültem azzal, hogy változatos megjelenései mögött mennyire cikcakkos életút áll. (Sőt: pontosabb lenne, ha azt mondanám: mozog, száguld.)

Most kedvelt riporter- és szerzőtársa, Vujity Tvrtko nélkül adta közre a saját, riporteri, énekesi pályájának néhány sötétbe boruló lapját. Azért használom ezt a nem szokványos jelzőt, mert a történetek úgy kezdődnek, mintha lehetne jó végük is – aztán mindig fordul egyet a hajó… Nehezen eldönthető, mennyi a sztorikban a riporter munkája, és mennyi az íróé – vagyis mennyi a faktum (tény) és mennyi a fikció. (Ezeket hívja Vámos Miklós fakciónak…)

Ámbár nem is nagyon szükséges szétszálazni a történeteket. Hiszen irodalmi riportként és novellaként egyaránt megállják a helyüket. Mikszáth már több mint száz éve megjósolta, hogy a valóságon alapuló történetek lépnek a regényírói fantázia termékeinek helyébe. (Ezt írja a Noszty fiú… záró gondolataként: »Világos tehát, hogy az elbeszélő irodalom még mindig megy előre. Megy, de hová? Én úgy gondolom, hogy a hírlapírói riport felé. Itt fogja valahol megtalálni a tökélyt. De persze éppúgy nemesítse meg a riportot ezután, mint ahogy megnemesítette azelőtt a mesét. Nincs az a becses írói tulajdonság, mely ne érvényesülhetne ebben a rámában is.«)

Nos, ezek a történetek billegnek a kétféle megközelítés között. Inkább irodalom – még ha van is konkrét háttere – az elbocsátott balerina esete, aki öngyilkosságba menekül, mert mindent elvesz tőle, aki a színházból teszi ki. Ugyanilyen literatúrai borzasztóság a nem-létező (korán halt) gyermekét dajkálgató, babusgató, megbolondult asszonyé. A kettős szülést levezető taxisé, aki elcseni az ikrek egyikét – majd a másik halála után visszaadja az immár nagyobbacska kisfiút.

Nagy szerencsémnek tartom, hogy nem kerültem olyan figurákkal kapcsolatba, mint A szendvicsgyáros milliomosa, aki a feleségének akar operaelőadást vásárolni – valójában azonban operagálát képzel, innen-onnan összeszedett áriákkal. A pénzénél csak a tudatlansága nagyobb, illetve még a szája is. NG a tipikus újgazdagot teszi elénk, meg azt a viselkedésformát, amit legszívesebben nem vállalnánk: a pénzhiány miatt megalkuvó színigazgató-rendezőét. Nem-budapesti operistaként Nógrádi épp elég tapasztalatot szerezhetett színházi kényszerekről – a milliomos csak ráadás ebben a novellában. Mert ez már csak egy helyzet kiragadása az életből, elbeszéléssé habosított (kissé túlzó) történet formájában. Együtt öklendezünk a sztori egyik mellékszereplőjével a dolgok menetén.

A legigazibb hátborzongatást azonban egy meglehetősen közismert eset fölidézése okozta. Egy magyar fiatalember a sziklás tengerparton a viharos vízből kimentett két strandolót, de a hullámzás a sziklafalhoz verte, s ott lelte halálát. Nógrádi, az újságíró keresi az esemény tanúit, így jut el a spanyol nevű milliomosnak az öbölben veszteglő luxusjachtjára. A beszélgetés kevés eredménnyel jár (a balesetre vonatkozóan), ámde a dél-amerikai úr gazdagsága, viselkedése, szinte paranoiás óvatossága egy sor érthetetlen aprósággal szúrja a nyomozgató riporter szemét, mígnem hirtelen összerakja a képet – és maga is érdekes személyiséggé válik, de most már a milliomost kukkolók számára.

Végül is felsorolhatnám mind a tizenöt írást. Mindegyik egy-egy, a porban talált kavics, amely megtisztogatva és megcsiszolva elárulja drágakő-valóját. Igazi ökonómiával van megírva valamennyi: se túl sok szó, se túl kevés.

Bármennyire is tetszettek NG írásai, rögtön az első oldalon találtam egy igazán félelemkeltő közlést. A cím tárgyilagos: Hátborzongató históriák, alcíme szerint: Fekete krónika a harmadik évezredből. És tudják, mitől feketedik el a horizont? Attól a római számtól: I. Hogy ez még csak az első. Mert rémisztő história van még tömérdek.

Igen, ilyen hátborzongató a korunk, meg a hősei, celebjei, milliomosai. Hát még a többiek.

Nógrádi Gergely

Nógrádi Gergely

Nógrádi Gergely: Hátborzongató históriák
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2015
240 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft
ISBN 978 963 293 4730

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

»…batyumban ott lapulnak a soha meg nem írt történetek. A történetek, amelyek közlésével várnom kellett. Talán, mert amikor újságíróként találkoztam velük, sokkoltak. Bár, ha nagyon őszinte akarok lenni, ma, évek távolából is beleborzongok némelyikbe…«

Nógrádi Gergely tizenöt novellájának mindegyike olyan hátborzongató történet, amelyről szeretnénk hinni, hogy mese, és nem ilyenek vagyunk mi, emberek. Pedig de. Sőt…