Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek (részlet)

Posted on 2015. november 14. szombat Szerző:

0


ElekesD_Amuter-bor200Amikor a dzsinnek elrabolják a mutert,

bármi lehetséges. Épp a faterral vagyok a nagymamánál, példának okáért, és vacsorázunk, és csörög a telefon, és a muter szól bele a telefonba, és kérdezi, hogy na mi van, és amikor a fater mondja neki, hogy épp kajálgatunk, akkor a muter ijedten megkérdezi, hogy mért nincs a gyerek az iskolában, amikor pedig már nyolc óra van. Amikor a fater elmondja, milyen vicceset kérdezett a muter, én kacarászom, de a fater nem kacarász, csak néz aggódósan, a nagymama pedig azt mondja, látod, kisfiam, a Lilivel kellett volna maradnod. Nem értem, hogy jön ide a Lili. És egyáltalán, hogy ki az. De mindegy is, ilyenkor tudom, hogy a mutert az idődzsinn rabolta el, akinek az a feladata, hogy összekuszálja az időt, az estéből reggelt csináljon, az éjszakából nappalt, a nappalból pedig éjszakát, mint amikor teljes napfogyatkozás van, és minden éles lesz, mint a kés, és összevissza mászkálnak a hangyák és vinnyognak a kutyák.

Az idődzsinn olyat is csinál néha, hogy elfelejteti a muterral, hogy értem kell jönnie a suliba. Ez nem olyan vicces, mint amikor a vacsoránál odatelefonál, mert ilyenkor a Zsófi néni általában ideges lesz, hogy már mennie kéne haza dolgozatokat javítani, és összevissza rohangál meg intézkedik, míg nekem egyedül kell várnom rá az osztályban. De azért ez is jó, legalábbis a tanulmányi előmenetelem szempontjából, mert amíg a Zsófi néni összevissza rohangál meg intézkedik, én kikeresem a nevemet a naplóban, és átjavítom négyesre a földrajz egyesemet.

ElekesD_Amuter-ill02Aztán visszajön a Zsófi néni, és kimegyünk a suli elé, hogy meg­várjuk a mutert, és amikor megjön, a Zsófi néni sugdolózni kezd vele, egyre idegesebben, csak mondat­fosz­lányo­kat hallok, olyanokat, hogy „ilyen álla­pot­ban”, meg hogy „kötelességem”, meg hogy

»Kikérem magamnak,
én főosztályvezető«

Ez utóbbit már a muter mondja, miközben a Zsófi néni épp meg­pró­bálja kicsavarni a kezéből a slussz­kulcsot. De a muter nagyon erős, meg ügyes is, és nem hagyja a Zsófi néninek kicsavarni, úgyhogy ott­hagy­juk faképnél, bevágódunk a kocsiba, és a kocsi kilő, mint a nyíl, vagányul csikorognak a kerekek, áthajtunk a piroson, összevissza ka­nyarogva kerülgetjük a szembe­jö­vő­ket, mert a muter úgy tud vezetni, mint egy igazi autóversenyző, és kézifékes fordulást is tud.

Amikor odaérünk a ház elé, a muter csinál magának egy kis helyet, és beparkol, aztán kiszáll, de megint abban a billegős magas sarkújában van, úgyhogy elszédül, mert olyan magas, és egy kicsit leül pihenni az úttest közepén. Kényelmesen ücsörög, nézegeti az aszfaltot, de én már mennék haza, mert éhes vagyok, és az autóknak se jó, hogy folyton kerülgetniük kell a mutert. Úgyhogy odamegyek hozzá, és segítek neki fölállni, meg fölmenni a lépcsőn. Köszönök a szomszédnak, de az nem vesz észre. Amikor hazaérünk, lefektetem a mutert, hogy kialudja a dzsinnt, kenek magamnak egy kenyeret, és lemegyek gördeszkázni, ezerrel tépek lefelé a Sasadi úton.

Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek
Kun Fruzsina rajzaival
Csimota Kiadó, Budapest, 2015