Mire képes egy jó tanár a diákjaiért? | Bogáti Péter: A Hóvirág másodkormányosa jelenti

Posted on 2015. szeptember 18. péntek Szerző:

0


Bogáti_A Hóvirág-bor200Bedő J. István |

Talán kínos bevallani, de azt a könyvet, amit most a Líra csoport gyerekkiadója, a Manó Könyvek dobott a piacra – még első kiadásában (1958) olvastam. Már akkor is nagy kedvencemmé vált, és elkísért felnőtt koromig mindenhová.

Nem tudom, hogy akkor mi fogott meg legjobban: a története, a humora, a grafikái vagy helyszínei, főként a Balaton és környéke, de legvalószínűbb, hogy mindez együtt.

A sztori egy szakmáját módfelett imádó, székesfehérvári tanár fejében bontakozik ki: kincskeresésre hívja tanítványait, hogy fedezzék fel a tőlük alig macskaugrásra lévő nagy tavat, és mindazt, ami hozzá kapcsolódik, történelemben, személyiségekben, eseményekben.

A címben írt Hóvirág: motoros hajó a Balatonon, s a másodkormányos: maga a tanár (akit szerencsére nem engednek a kormánykerékhez). A Vörösmarty gimnázium három csapata (Búvár Kund, Csongor és Tünde – mi más lehetne a nevük ebben a gimiben) pedig végigjárja az óriási méretű, de azért emberi léptékű akadályverseny állomásait. Közben rengeteg mindent megtudnak a tó múltjáról, a tihanyi kecskekörmökről, az egykori remetékről, pogány áldozókövekről, meg a balatoni viharok természetéről, a bakonyi betyárokról, a badacsonyi borok erejéről, költőkről, akik kedvelték – szóval: ami csak belefér egy talán tíznapnyi nyaralásba.

Bogáti humora a pesti abszurd mesterein köszörülődött, párbeszédei a századforduló utáni kabarettisták – köztük természetesen Rejtő Jenő – pengeváltásait idézik. A srácok is pengeagyúak, és sűrűn megy a cikizés, az ugratás, a finom szurkapiszka.

Ami mai szemmel – és főleg mai fejjel – olvasva különösen érdekes, hogy a történet ma egyszerűen eljátszhatatlan lenne. Ezek a diákok otthonosak az irodalomban, a természettudományokban – ismerik a ma már alig fellelhető, kecskeköröm néven ismert megkövesedett kagyló előtörténetét, szemük sem rebben (vagy csak kicsit), ha 11. századi remete bukkan fel a „barátlakásokban”, ha betyárok fogságába kerülnek, ha búvárruhában kell valamelyiküknek a tófenéken bóklászni. Tudnak viszont morzézni, számháborút játszani, ha kell stratégiai tervet kiötölni, ladikban evezni, vitorlázni – na, viharban vitorlázni és viselkedni azért még nem.

Ha elszakadunk az írói fantáziától (hiszen Vörösmartyról elnevezett gimnázium nem is volt Fehérváron), meglepődünk azon, milyen gazdag ismeretanyagot tudtak ezek a srácok felszívni. Rengeteget a gimnázium névadójáról, műveiről – hát persze. Talán sok haszontalanságot (vajon akkor még tényleg ismerték Kisfaludy Sándor életrajzát, Himfy-verseit?), de mégis – Google, internet és GPS nélkül – lexikonok, térképek, menetrendek segítségével tájékozódtak vízen és a szárazon, a Balaton-felvidéken.

Igaz, a mesélő (Balázs Károly, harmincöt éves, latin-történelem szakos tanár) alaposan előkészítette számukra a feladatsort. Nagyon jó tanár lehetett. Ha a valóságban is éltek volna ezek az akkor 17 évesek, most úgy emlékezhetnének vissza erre a nyárra, mint életük egyik vagy A legmeghatározóbb élményére. (Hogy megkönnyítsem: ma kb. 75 évesek lennének.)

A mostani kiadás a Régi kedvencek nevű új sorozat beharangozó darabja. A kiadó – okosan – belátta, hogy ez a történet nem állna meg a lábán, ha nem magyaráznak el bizonyos dolgokat, amelyek a az első kiadás idejében közismertek voltak. Így került a kötet végére jó néhány oldalnyi hasznos jegyzet. Mert a füstszűrő nélkül Kossuth cigaretta ugyanolyan szokatlanság a mai nagykamasznak, mint az interurbán (kézi kapcsolású, városközi) telefonhívás, a rocsó (motoros mentőcsónak), a kartárs megszólítás. Ó, el ne felejtsük azokat az irodalmi alakokat se, akik ilyen-olyan okból ma már kiszorultak az oktatásból, és inkább Balázs tanár úr (vagyis Bogáti Péter) gondolataiban otthonosak: Rezeda Kázmér (Krúdytól), Mikes Kelemen (Rákóczi íródeákja, mindenese), a mitológiai alakokat talán most ne is említsük.

Egykori illusztrátora helyett most Maros Krisztina gazdagította a történetet bájos grafikáival. De hát a Jókai- meg a Verne-regények jeleneteit is mindig új meg új művészek álmodták újra. Örülnék, ha a Régi kedvencek az új olvasók kedvencei is lennének.

Ilyennek képzelte Sándor Károly az őskiadáson a másodkormányost

Ilyennek képzelte Sándor Károly grafikus az őskiadáson a másodkormányost

Bogáti Péter: A Hóvirág másodkormányosa jelenti
Régi kedvencek sorozat
Manó Könyvek Kiadó, Budapest, 2015
320 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft
ISBN 978 963 403 0676

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Figyelmeztetjük az olvasót, hogy ebben a történetben sorozatosan becsapják. Már a könyv címének se higgyen! A Hóvirág másodkormányosa annyit ért a kormányos mesterséghez, mint tyúk az ábécéhez, de azért ragaszkodott hozzá, hogy ő jelentse mindazt, ami ebben a könyvben történik. Ezért szakállt növesztett és beállt a Hóvirág nevű, karcsú balatoni motoroshajóra, és mi tagadás, sikerült is megtévesztenie a Búvár Kund, a Csongor és a Tünde csapatok éles szemű, kalandra éhes tagjait is. Mentségére legyen mondva, nem rossz szándékból tette. Csak azért vállalkozott kormányoskodásra és borostanövesztésre, hogy az említett csapatok minden tekintetben kitűnő tagjainak észrevétlenül megmutathassa, mennyi szép és érdekes kincset rejteget a magyar tenger: a Balaton.

»Régi kedvencek címmel engedjük útjára új sorozatunkat, azzal a céllal, hogy gyerekkorunk remek könyvei kicsit új köntösben, de legalább akkor élményt jelenthessenek ma is. Elsőként a IBBY-díjas Bogáti Péter remek ifjúsági kalandregénye száll vízre.« – A Kiadó