Költői dimenziók | Markó Béla: Elölnézet

Posted on 2015. augusztus 24. hétfő Szerző:

0


MarkóB_Elölnézet-borTóth Zsuzsanna |

Markó Béla erdélyi költő-író-tanárembert való­színűleg (még mindig) többen ismerik politi­kusként – legalábbis idehaza –, mint költőként, noha irodalmi tevékenysége rendkívül színes, s sok más elismerés mellett József Attila-díjat is kapott. Nem szokatlan a párosítás, költő, aki poli­tikus, megszokhattuk ezt, mióta világ a világ, hiszen a közélet iránti érdeklődés meg­nyil­vánulhat egyszerre így is, úgy is. Persze mindkettőt lehet jól és rosszul csinálni, mint minden mást. Nem tisztem megítélni Markó politikai munkásságát – de azt bátran állíthatom, hogy a költészetet jól míveli.

Igen, a kötetére is a míves szó illik leginkább. Finom, ha nem is légies. Talán legfőképp időtlen szépségről és kortalan gondolatokról szól, mégis a mai emberekhez, a ma nyelvén. Azt firtatja, hogy Isten, az alkotó, és az alkotó mint Isten, hogyan viszonyul tárgyához – s hogyan viszonyulunk alkotásokhoz, Istenhez, természethez, elmúláshoz és gyönyörűségekhez mi – mi, halandók és csupán nézelődők.

100 szonett – képek költői dimenziói, ha úgy tetszik szigorú keretben. Nem egyedülálló, hogy valaki ragaszkodik egy formához, Markó is régóta ír szonetteket, bár saját állítása szerint nem is szereti ezt a formát; „a szabadságot szeretem, de teljes szabadság nincsen, így egy körülhatárolt keretben kell szabadnak lenni”. Sokan hiszik, hogy ilyen klasszikus forma nem illik a mához. Ez a kötet azonban rácáfol erre. Igaz, ezeknek a szonetteknek csupán a formája kötött, a gondolatok lüktetve áramlanak, s bontják belülről a merev szabályokat.

Markó megőrzi a tökéletes formát, azt áthajlásokkal megtörve teszi frissé, esztétikailag korszerűvé. Nézelődik, s tekintete elsősorban festményekre esik. Akárha egy válogatott szépségekkel teli múzeumban járnánk, s ő lenne avatott vezetőnk. A festő által ábrázolt világ a költő érzetein, értelmezésén keresztül jelenik meg, mintegy a valóság dupla leképezésének eredményeként. Nem véleményez, csupán elgondolkodva lát és láttat. »Míg él, a lelke elmosódott lábnyom, / de holtan sokkal veszedelmesebb« – kezdi sorait Dürer Ecce homojáról.

A szonettek a keletkezési idő sorrendjében követik egymást, majdhogynem naplószerűen, a festményeknek azonban sem témája, sem ideje nem feltétlenül egymás folyománya. Békésen megfér egymás mellett Gustav Klimt, Dürer, Csontváry, Leonardo s a többiek.

Dürer: Szalakóta szárnya

Dürer: Szalakóta szárnya

A versek többsége konkrét művek láttatására vállalkozik. A szárny külön című szonett Dürernek a Szalakóta szárnya című vízfestménye ihletésére született: »Nyilvánvaló, hogy mégis fontosabb / a célnál már az eszköz, s benne fénylik / a nyert fűzöldtől a lágy égszínkékig / a teljes élet, s nem mint gondolat // csupán, hanem mint nedves fellegek / és rőt napküllők egybecsomagolva…«

Szép példaként írhatom – nekem gyönyörűséget okozott olvasni – A festő élete szonett néhány sorát is, amelyet Csontváry műve ihletett, a Villanyvilágított fák Jajcéban: »Hátul a hegy vár minket mozdulatlan, / míg vibrál minden itt lent, mintha élne, / s dombokról a házak szilvakékje / még visszasüt, s már szikrázik a katlan, // majd felgyúl, és a sárga fényözönben / csak megborzongó víztükör az otthon…«

Csontváry: Villanyvilágított fák Jajcéban

Csontváry: Villanyvilágított fák Jajcéban

Ám nem csupán a konkrét képekhez kapcsolódó, de a többi szonett is képeket fest, igaz, gondolatvíziókat. »Ezernyi fényes vesszővel az Isten / üti-vágja a rózsabokrokat, / mint szódás a lovát, míg szót fogad…« (Mennyei zápor), vagy »Színes rongyok a földön szétdobálva, / kenyérmorzsák a zsíros asztalon, / s fentről a festékfoltos ablakon / száraz napfény hull a vetetlen ágyra // s egy félkész testre, ahogy didereg, / mert éppen másfelé fordult az Isten, / hogy valami jobb festéket vegyítsen…« (Műterem)

Az elölnézet feltételezi, hogy a szokásos módon, akár egy múzeumban, előttük ülve látjuk a képeket. Markó Elölnézet-jének szonettjei azonban egy új, költői dimenzióval tágítják, a gondolat ecsetjével árnyalják a festményeket, vagy éppen festenek egy új, vászonra illő virtuális képet, mindenképp figyelemreméltóan.

Markó Béla

Markó Béla

Markó Béla: Elölnézet – szonettek
Jelenkor Kiadó, Pécs, 2014
112 oldal, teljes bolti ár 2200 Ft
ISBN 978 963 676 5415

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Markó Béla legújabb kötete száz szonettet tartalmaz, amelyek pontos dátummal ellátva, időrendben követik egymást. A szerző korábbi szonettkötetei is tartalmaztak már festményekhez kapcsolódó darabokat, de ez a jelen kötetben olyannyira hangsúlyossá válik, hogy az európai festészeti hagyomány módszeres költői feldolgozásáról, újrafogalmazásáról beszélhetünk.

Amint a cím is utal rá, a versek mintegy kiegészítik, további nézetekkel toldják meg a festményeken megörökített elölnézeteket.