Spiró György: Helló, doktor Mengele! (komédia, részlet)

Posted on 2015. augusztus 7. péntek Szerző:

0


Spiró_Drámák-v-bor200Játszódik Brazíliában, Charlestonban és Budapesten az 1950-es és ’60-as években

Első jelenet

(Polgári lakás szalonja. A fekete-fehér televízió uralja a teret, nekünk háttal. Székeket, sámlikat hoznak be, sürgés-forgás, a háziasszony elegánsan van öltözve, a terített, falhoz tolt hosszú asztalra hoz be süteményeket, a vendégek kiskosztümben, nyári öltönyben a szín mélyén csevegnek. A tévé be van kapcsolva, de a hangot levették.)

SENHOR TIBERIO (ballonkabátban, kalapban besiet) Nem megy még?

BÁRÓ KORÁNYI JANÓ Még nem… Kérlek, a kabátodat és a kalapodat az előszobában add le a lakájnak… – Kedves feleséged?

SENHOR TIBERIO Mazsolás kalácsot hozott, leteszi a konyhában.

KORÁNYI ERZSÉBET Jaj, de jó, köszönjük!

KORÁNYI Erzsike, a Sanyiék dobostortát hoztak, hová tegyék?

ERZSÉBET A szervizasztalra. A szikvizet is hozzák be! Az erkélyen még van szék… Csukd be az erkélyajtót, hűvös lett!

MARGITKA (bejön) Ha már tavasszal ilyen hideg van, mi lesz itt júliusban?!

SENHOR TIBERIO Hazulról azt írták, hogy Pesten a jeges ár a felső rakpartot is majdnem elöntötte…

MARGITKA Földrengés, jeges ár… Rémes… A Teremtő büntetése…

SENHOR TIBERIO Találkoztam az Adorjánnal, mondom neki, hova megyek este, azt mondja, lehet, hogy ő is felugrik…

ERZSIKE Könyörgök, ne csinálja ezt velem! Az Adorján?! Ide?!

KORÁNYI Nem látjuk szívesen, hogy finoman fogalmazzak.

SENHOR TIBERIO Jó, hát úgyse jön fel… Nem az ilyen társaságot kedveli…

ERZSIKE De ha mégis beállít? Akkor mit csináljunk? Egy jassz!

SENHOR TIBERIO Végül is joga lenne… Ha valakinek, neki aztán igazán lenne joga… Nála lakik a Sándor… Együtt járnak le a kocsmába…

MARGITKA Úgy hallom, oda is beállítottak egy tévét… Ott is nézik… Mindenki a hármas csatornát nézi… Az Adorján ott is nézheti… Nem fog az ide jönni… ltt nem kap annyi rumot sörrel…

(Újabb székeket hoznak be a cselédek.)

MARGITKA Láttam az Adorján néhány fotóját, a cicababái, el kell ismernem, elsőrangúak… Volt egy néger nő, a Sophia Loren elbújhat mellette! Egyetlen kalap volt rajta mindössze… Biztos a Karády Katiéknál csináltatta…

SENHOR TIBERIO Szalmakalap… Vásári… – Gyerekek, fogadást ajánlok… Ha ma megnyeri, nem megy tovább.

KORÁNYI Továbbmegy. Bátor ember.

MARGITKA Továbbmegy.

SENHOR TIBERIO (a zsebében kotorászik) Teszek rá két kettest.

KORÁNYI (leteszi az asztalra) Tartom.

MARGITKA Az se biztos, hogy ma megnyeri!

SENHOR TIBERIO Dehogynem! Össze vannak beszélve! Olyan nincs, hogy valaki ennyi mindent tudjon. Tízmillió ember bámulja ájultan, ahogy átverik őket. A kocsmában a Sándor maga mesélte, hogy direkt vár a válasszal, amíg le nem telik a 29 másodperc, és csak akkor böki ki, hogy addig izguljanak… Egy cinikus ripacs… Mutatnak neki a kottából két ütemet, és abból megmondja a címét… Két ütemből?!… Ugyan kérem, megbeszélték előre! Olyan nincs, hogy Tulio bejátszik neki két ütemet, és akkor ő kiböki, hogy az nem Bach, sőt még azt is megmondja, hogy ki a szerző… fél perc alatt… Hogy mikor állították Bachnak a régi emlékművet, és az merre nézett, és ki csinálta… Amikor ő maga mondta, hogy sose járt Lipcsében!

ERZSIKE Olvasta valahol… Hihetetlen a memóriája…

SENHOR TIBERIO Meg bírja jegyezni, amit az adás előtt fél órával megbeszélt a Tulióval. Hát tényleg, ehhez aztán emberfeletti memória kell! …

KORÁNYI Tíz nyelvet beszél ragyogóan!

MARGITKA Tizenegyet!

SENHOR TIBERIO Összetépik a kottát, odaadnak neki egy fecnit, ő rápillant, és az egész művet lejátssza?! Na ne már!

ERZSIKE Abban egyetértünk, hogy rémes alak, szurkálódik, fensőbbséges, gunyoros, rosszmájú, gonosz, elhanyagolt, iszákos, nőzik, hülye vicceket mesél, mindenre van egy anekdotája, amit akkor is végigmond, ha mindenki ismeri és unja; mindent mindenkinél jobban tud; én aztán igazán nem tartozom a hívei közé, de a memóriája, el kell ismerni, az elképesztő!

SENHOR TIBERIO Milyen, amikor valakit nem tetszik dicsérni, kezicsókolom?

MARGITKA Ezek ilyenek, mit csináljunk, ez a fajta! Bennük van az ördög!

SENHOR TIBERIO Csodálom, hogy be tetszik engedni a lakásba!

ERZSIKE Sándor soha nem kapott tőlünk meghívást! Sose járt nálunk!

SENHOR TIBERIO A tévén, kezicsókolom!

ERZSIKE Az más! A vetélkedőben a magyarságért áll helyt! Az más!

SENHOR TIBERIO Speciel úgy mutatták be, mint német orvost…

ERZSIKE De kijavította őket, hogy ő magyar!

SENHOR TIBERIO Olyan néven, hogy Alexander? Még ha Sandrót mondott volna! Ha magyar lenne, akkor Sándor lenne!

KORÁNYI Nem te mondtad, kérlek, hogy téged meg úgy szoktak szólítani: Senhor Tiberio?

SENHOR TIBERIO Az más. Az én magyarságom nekem a véremben van! Az én magyarságom Ázsiából ered! Mindegy, hogy hívnak a brazilok! Én magyar voltam és maradtam! Ez nem annak a kérdése, hogy hol élek, ez benne van az ember keleti sejtjeiben, a nyelv misztikájában, a sámánok dobjában, ami a vérben lüktet tovább…

MARGITKA Szívem, nem kéne már bekapcsolni a hangot? Te értesz hozzá…

SENHOR TIBERIO Még nem kezdik… Majd a háziak felkapcsolják… (Jön Landy Dezső.)

LANDY Bárónő! – Báró úr!

ERZSIKE Dezsőkém, de örülök… A kedves felesége?

LANDY Valakinek ott kellett maradni a boltban.

KORÁNYI De ilyenkor? Most aligha vesz könyvet bárki is! Minden magyar a tévét nézi!

LANDY Gondolkoztunk rajta, hogy bérelünk egy tévékészüléket, de a feleségem azt mondta, hogy ő úgyse meri nézni, annyira izgul… (Jön Hamza D. Ákos a feleségével, Lehel Máriával.)

ERZSÉBET Ákoskám! Máriám! De örülök!

HAMZA Gondoltuk, biztosan nézitek… A Szent Gellért Rendház nincs itt véletlenül teljes létszámban?

SENHOR TIBERIO Úgy hallottam, hogy felmerült az apátokban, hogy pont a kvíz miatt vesznek egy televíziót… De Kögl Szeverin ezt is megfúrta… Nem ad az pénzt semmire…

KORÁNYI Bocsánat, ti be vagytok mutatva egymásnak?

HAMZA Nem, de nem is szeretném. (Kis csönd.)

KORÁNYI Mivel is foglalkozol mostanában, kedves Senhor Tiberio?

SENHOR TIBERIO Fogadóirodát nyitottam… Nem ment a kocsma… Totóárusként kezdtem, de önállósítottam magamat…

ERZSÉBET Édes Máriám! (csókok) Gratulálok az Annabellához!… Mindenki a filmetekről beszél! Fantasztikus, hogy Ákos itt is képes!… A film remek! Hihetetlen siker!

HAMZA Megbukott, nem lesz több filmem.

ERZSÉBET Hogyhogy megbukott? Az Annabella?! Az a nagyszerű alkotás!?

HAMZA Tetszett látni?

ERZSÉBET Még nem volt alkalmam, de csupa jókat mondanak róla!

MÁRIA Kellett volna bele egy Latabár. De itt nincsen Latabár.

SENHOR TIBERIO Kéne üzenni neki, hogy jöjjön már ki… (nevet) Págeréknek jól jönne… A Téninek semmi baja a zsidó színészekkel, a lelke mélyén sose volt, nekem elmondta… A Cselle Lajos is bánja már, amit otthon csinált a Színészkamarában… De tényleg… Nem kéne már tartani a haragot, ennyi év után… (Kis csönd.)

HAMZA Az a helyzet, hogy nem tudok versenyezni Amerikával… Nem fog ez nekem bejönni… Más mentalitás… Öreg vagyok, hogy megtanuljam… Erezni kéne… Elkéstem egy nemzedékkel… Az operatőröknek könnyebb.

ERZSÉBET Ákoskám, maga egy ereje teljében lévő, fess fiatalember!

HAMZA Ötvenévesen nem volt érdemes kijönnünk… De hát Olaszországban is mindenki filmet csinál, már ott sem lehet karriert csinálni… Hollywood bezárt, magyarokat többé nem fogadnak… Zseninek kellett volna születni, olyannak, mint a Sándor! Neki nem kell filmszalag, felvevőgép, operatőr, világosító, divattervező, jelmeztervező, csapó, kameraman, vágó, színész, rendező, dramaturg, nem kell neki producer, írónak ott van ő maga, nem kell neki semmi, minden ott van a fejében, és viszi magával, bárhol él is a világon!… Norvégül is ír, tudtátok? Megérkezik valahová, és két hónap múlva tökéletesen beszéli a nyelvet… És Norvégiában nem is járt… Fényképező agya van, és soha semmi nem megy ki a fejéből…

MÁRIA Egy ilyen emberrel nem lehet versenyezni. Őt nem lehet kiiktatni. Soha életemben nem irigyeltem senkit, de őt bizony irigylem!

HAMZA A Löbl Dezsőnek panaszkodott egyszer, milyen nehéz neki a tipizálás… Mert mindenre úgy emlékszik, ahogy volt… És hogy ez az elvonatkoztatásban gátolja… Hogy emiatt csak emlékiratokat tud írni, regényt nem… A fikcióból visszarángatja az emlékezete…

MARIA Seine Sorgen möcht’ ich haben!

HAMZA Mir gesagt…

LANDY Tényleg ezt mondta…

MÁRIA Dezső, maga itt van? De örülök! – A Löbl Dezső!

LANDY Landy, kezicsókolom, Landy Dezső, ipszilonnal.

MÁRIA Ja igen, persze, bocsánat…

LANDY Az emigrációban különösen nem vagyok már Löbl. Még németnek néznek. Landy vagyok.

MÁRIA Értem… Landy, ipszilonnal…

LANDY Kisztihand…

SENHOR TIBERIO A Landilőb!… A riói zsidók így emlegetnek, Dezsőkém… Landilőb! (nevet) Nem tudtad? (Kis csönd.)

LANDY Igen, Sándor valóban panaszkodott, hogy a remek memóriája neki egy átok… Könyörögtem, hogy akkor írja meg az emlékiratait… Azt felelte, hogy unalmas, nincs kedve még egyszer ugyanazt végigélni… Nekünk nem lenne unalmas… Ha nem az emlékeit, legalább egy szakácskönyvet, minden ókori és középkori receptet ismer… Erre inkább hajlott volna…

HAMZA Voltaképpen elképesztő, hogy az ismeretlenségből egyszerre fölbukkan egy magyar,

és két hét alatt a legnagyobb brazil sztár lesz! Te már korábban is ismerted, nem?

LANDY Bejött hozzám ’52-ben, könyveket rendelt… Akkor jött el az ólombányából…

HÁZIASSZONY Hogyhogy?

LANDY Épp a táborban ült a családjával, mint bevándorló, ott dekkoltak hónapok óta, felcsert kerestek, jelentkezett… Elszoktam beszélgetni a vevőimmel, olyan kevés van belőlük… Elmondta, hogy nyolcéves korában költöztek Bécsbe, tizennyolcban, azóta néhány rövid rokonlátogatást leszámítva nem járt Magyarországon… És ’38-ban Bécsből is elment… Nem akartam elhinni, olyan tiszta magyar kiejtése van… Mindent olvasott, Kosztolányit, Babitsot, Karinthyt, Móriczot, idézte József Attilát, Radnótit… A háború után Rómában a magyar akadémia orvosa volt, akkor ismerte meg Weörest, Pilinszkyt, Nemes Nagyot, Ottlikot, Déryt, Szabolcsi Bencét, Karinthy Cinit… Kerényit Károlyt már korábban…

ERZSÉBET Ezek kicsodák, valami új írók?

SENHOR TIBERIO Rabságban nem születhet irodalom. Mindegy, hogy hívják őket. Az igazi irodalom emigrált!

ERZSÉBET Apánk imádta Karinthyt, noha nem volt komoly szerző… Ez az?

LANDY A fia. Szóval, Sándor latin könyveket rendelt nálam, ajánlottam neki még néhányat, de azt mondta, azokat ismeri… Mondtam: nem árt, ha megvannak… Azt mondta: nem kell, azokat tudja kívülről… És tényleg… Az egész Horatius nostert fújja magyarul és latinul! Pedig nem tudta magával vinni Bécsből Rómába, és ott nem volt beszerezhető! Azt se tudta, hogy én adtam ki! De harmadrendű középkori szerzőket is hosszan idéz… Villont Faludy fordításában ismeri, amit szintén én adtam ki, de tudja kívülről eredetiben is… Aztán kiderült, hogy németül ír verseket… Egyszer említette, hogy szokott zongorázni, de hogy ekkora Bach-szakértő, azt nem mondta… Néha nagyképű is tud lenni, de alapvetően szerény ember… ahhoz képest feltétlenül… – Később kezdett derengeni, hogy ismerősen cseng a neve… Beugrott nekem, hogy Babits mesélte: kapott egy levelet egy bécsi fiatalembertől, aki németre fordította néhány versét, és ezek, amennyire Babits meg tudta ítélni, egyenrangúak az eredetivel… Akkor hallottam Lénárd nevét először… Kértem tőle a fordításokat, de elvesztek valahol…

ERZSÉBET És az igaz, hogy annál a rémes Adorjánnál lakik?

LANDY Igaz. Semmi pénze nincsen. Amikor végre eljöttek az ólombányából, a feleségével meg a fiával Adorjánhoz költözött… most mennyi lehet a gyerek, olyan tízéves forma… Puminónak becézik… Az asszony nem bírta az Adorján vircsaftját, úgyhogy Sándor elküldte őket Blumenauba, mert a bányában dolgozott néhány német Santa Catarinából, és csodákat meséltek az ottani klímáról… A klíma a legfontosabb a számára… A klíma…

ERZSÉBET Akkor a mi Sándorunk voltaképpen facér?

LANDY Így is lehet mondani…

MARGITKA Kezdik! Csavarjátok fel a hangot! (Korányi a tévéhez lép, felcsavarja a gombot.)

(Bach-zene, lehetőleg orgona.)

Spiró György

Spiró György

KORÁNYI (kifelé kiált) Kezdődik, gyertek be! (Még néhányan beözönlenek. Leülnek. Van, akinek nem jut hely, az hátul álldogál, itallal a kezében.)

TÉVÉHANG A határ az ég! Bach-vetélkedőnk következő adását láthatják!

(A Bach-szignál folytatódik, majd véget ér.)

 Spiró György: Drámák VI.
Helló, doktor Mengele! * Elsötétítés
Scolar Kiadó, Budapest, 2015