Abszurd gondolatok? | Spiró György: Drámák VI.

Posted on 2015. augusztus 7. péntek Szerző:

0


Spiró_Drámák-v-bor200Tóth Zsuzsanna |

Spiró György, akit talán joggal nevezünk korunk legfontosabb kortárs drámaírójának (s aki nem mellesleg más műfajokban és fordításokban is kiváló alkotásokkal büszkélkedhet), két drámá­ját tartalmazza a nem túl vaskos kötet, egy ré­geb­bit és egy frissebbet. Érdemes elmerengeni azon, hogy a sorozat-kiadásban vajon miért ke­rült egy kötetbe az Elsötétítés és a Helló, doktor Mengele!

A kapocs talán a kötet hátoldalán szereplő szöveg (amely mellbevágóan aktuális), a faj gondolatával, az antiszemitizmussal foglalkozik. Csak egyetlen mondatot idézek belőle: „Az egyén, ha a környezete megbélyegzi, a bélyeget semmivel sem moshatja le magáról.”

Az Elsötétítést (2001) először a Pesti Színház mutatta be 2002 januárjában, s azóta több színház műsorra tűzte. Legutóbb az első bemutatót is rendező Marton László állította színre a Rózsavölgyi Szalonban. Pedig nem könnyű darab. Spirónak, mint már számtalanszor meggyőződhettünk róla – határozottan van érzéke a drámai szituációkhoz, ezúttal látszólag mégis mellőzi ezeket. Már a dráma szerzői utasításai megkötik a rendező kezét; a szereplőknek minimális mozgási lehetőséget ad, érezhetően a belső feszültségekre kíván építeni. A cím meghatározta idő egyszerre nagyon konkrét – a III. zsidótörvény életbe lépésének napja – másrészt épp áthallásainál fogva, ijesztően tág is. Ez az „elsötétítés” eszünkbe juttathatja az időt, amikor „feltűnik a ház falán a jel” – vagyis valami abszurd és elképzelhetetlennek látszó szörnyűség bekövetkeztének előszelét. Anélkül, hogy messzemenő következtetést vonnék le, sajnálatos, hogy amikor a dráma születik, talán nem több mint mementó –s most, amikor ismét megjelenik, szorongást közvetítő mű, ha nem is előrejelzés, de tudatosítója annak az abszurditásnak, amely egyre jelenvalóbb életünkben.

Az alaphelyzet egyszerűnek tűnő; a férj mérnökember – és zsidó –, a feleség jobb körökből származik, keresztény. Szerelmi házasságukban érthető törést okoz, mikor a Férfi előáll mentőötletével; feleségének árja férjet szerez, aki (név)házasság révén kimenekítheti őt és gyermeküket az országból. A szerelmes Nő érzelmi hullámvasútra kerül, elsősorban azért, mert a Férfi megkérdezése nélkül döntött sorsáról. A mozgásukban korlátozott szereplők belső izzása szenvedélyes és már-már epikusan hömpölygő társalgás lehetne, ám ezek sokkal inkább párhuzamos monológok, mint igazi párbeszéd. Nehéz is elképzelni ennyi szöveget színpadon, noha sok lényegre törő, súlyos mondatot hallunk. A drámai konfliktusok is mintha inkább belül történnének meg. Az egyre képtelenebbé váló világban sem a szerelemben való irracionális hit, sem a racionalitás józansága nem segíti szereplőinket, hogy megőrizzenek valamit életük boldogságából – ha ugyan az életüket sikerül. Bár a Férfi és Nő különböző gondolkodásmódja akár összehangolható is lehetne, amit látunk, mindkettőjük tragédiája. Az egyetlen nyertes talán a semmiben nem hívő, léha és érdemtelen Barát, aki előtt a vagyon révén új kalandok nyílnak.

A záróképben feltűnő Apa és Fiú külön figyelmet érdemel, egyrészt mintha visszakérdezne, érdemes volt-e, másrészt fenyegetően figyelmeztet a jövő (jelen) időre. „mindenki egyenlő lesz, és ők fognak szolgálni minket…”

Hasonlóképp aktuálisnak érzem a 2013-as Helló, doktor Mengelé!-t is, amelyet Spiró komédiának titulál. A valóság tényeire támaszkodik a darab, amelyben még majdnem minden nevet is megtartott az író. A központi figura a polihisztorként emlegetett Lénárd Sándor, aki Magyarországon született, de Bécsben gyerekeskedett, s az általa „két háború közötti ötórai tea idejé”-nek nevezett ezerkilencszázhúszas-harmincas években sokat utazott; járt Görögországban, Dániában, Angliában és Csehszlovákiában, s megfordult Párizsban és Isztambulban is. A második világháborút és a holokausztot túlélve Dél-Amerikában telepedett le. Itt talál új otthonra, mintegy kivonulva a világból – amikor a hatvanas években, ostoba, rosszindulatú pletykát felkapva egy újságíró-kalandor megvádolja azzal, hogy ő dr. Mengele, a hírhedt náci tömeggyilkos orvos.

A drámában a maga teljes abszurditásában bontakozik ki a történet, amelynek képtelensége – ha nem tudjuk, hogy valós az alap – elborzasztóan primitív. A keserű komédia a „minden megtörténhet” állapotot mutatja, amikor egy átlagon felüli intelligenciát gyűr le a rosszindulat, a kicsinyesség, az irigység, és az ostobaság – amelyek sokszor kézen fogva járnak. No, és persze ott a sajtó, amely öngerjesztő módon használja fel a félinformációkat – és amelyet általában sokkal inkább a profit motivál, mint az igazság keresésének vágya.

Spirót izgatta Lénárd kivételes személyisége – Gálffi László is foglalkozott a gondolattal, hogy megfilmesítse ezt az életet –, és nyilván izgatta a Mengele-botrány természetrajza. Így aztán a komédiában – noha ötven év távlatából nézzük – rácsodálkozhatunk a voltaképp ismerős helyzetekre és folyamatokra.

Érdekes és jellemző történet, hogy Lénárd Sándor, aki főként a Micimackó latin fordításával lett világhírű – több nyelven beszélő orvos, író, költő, műfordító volt –, lefordította Szerb Antal művét, A királyné nyakláncát, és elküldte Budapestre az író özvegyének. Levélváltásaik eredményeképpen ismerte meg a hazai közönség Lénárd Sándort, akiről utóbb így írt Karinthy Ferenc: „Lénárd ahhoz a szakbarbárosult korunkban már-már kihaló állatfajtához tartozott, melyet polihisztornak, egyetemes tudásúnak neveztek.”

A drámát a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat mutatta be először, idén májusban.

Spiró György

Spiró György

Spiró György: Drámák VI.
Helló, doktor Mengele! * Elsötétítés
Scolar Kiadó, Budapest, 2015
144 oldal, teljes bolti ár 2950 Ft
ISBN 978 963 244 5731

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A Helló, dr. Mengele! a 20. század talán utolsó polihisztorának, Lénárd Sándornak a történetét meséli el. Lénárd tehetséges orvos, író, fordító (latinra fordította a Micimackót), elismert Bach-szakértő volt. Túlélve a második világháború és a holokauszt poklát Dél-Amerikában telepedett le, ahol pár évnyi nyugalom után azzal vádolták meg, hogy ő Mengele, Auschwitz hírhedt orvosa. Spiró e pokoli történetet írta meg a sötét komédia nyelvén.

Az Elsötétítés 1941-ben, a III. zsidótörvény megjelenésekor játszódik. (E törvény rendelkezett többek közt a vegyes házasságban született gyerekek zsidónak, illetve kereszténynek minősítéséről.) A történet középpontjában egy házaspár áll, akik közül a férj zsidó, a feleség keresztény. Ám minek minősül a kislányuk? A férfi megpróbál felkészülni a legrosszabbra s gondoskodni családja biztonságáról: új férjet és új apát szerez maga helyett.