Kényszerek és ambíciók | Csiffáry Gabriella: Szétrajzás

Posted on 2015. július 22. szerda Szerző:

0


Csiffáry_Szétrajzás-bor200Eszéki Erzsébet |

Amikor Ferdinandy György író a ’90-es évek után egyre gyakrabban jött haza három és fél évtizedes távollét után a tengerentúlról, egy hosszabb beszélgetésünkkor ezt mondta: „az eltépett gyökerek soha többé nem erednek meg”. Éveken át izgatott: vajon miként éli át mindezt egy alkotó ember, akinek az anyanyelv a munkaeszköze, különösen fontos tehát számára az a környezet, amelyben él?

Készítettem erről több interjút például Kardos G. Györggyel is. Az egyik legnagyszerűbb magyar író, aki a második világháború után hét évet töltött Palesztinában, fegyverrel a kezében harcolt Izrael állam létrejöttéért, aztán mégis hazajött, majd itthon megírta a regénytrilógiáját az ottani élményeiről. Amikor erről beszélgettünk, ő egy anekdotát idézett, amelyben így hangzott a régi dilemmájára utaló kulcskérdés: „Menjek haza vagy maradjak itthon?”

Kíváncsian vettem tehát kézbe Csiffáry Gabriella levéltáros legújabb kötetét, amelyben több mint 100 magyar kiválóság életrajza található meg. Érdemes végigtekinteni a listán, már csak az arányok végett is: 16 író, 25 színész, 16 filmes alkotó, ugyanennyi képző- vagy iparművész, fotós és építész, 11 zenész (zeneszerző vagy előadóművész) és 18 világhírű tudós szerepel a Szétrajzás című könyvben. Az 20. század magyar származású kiválóságai sokszor politikai okok miatt hagyták el Magyarországot – képet kapunk ezekről az okokról, ahogy arról is, ki miként tudott érvényesülni idegenben. Sokféle életút tárul elénk a tömör életrajzokból, amelyek kitartó, sokéves kutatómunkáról tanúskodnak. Ezek után rövid részletek következnek személyes visszaemlékezésekből, amelyeket eredeti dokumentumok, például születési anyakönyvi kivonatok vagy iskolai bizonyítványok kísérnek.

A könyv az alcíme szerint Híres magyar emigránsok kézikönyve. Azért érdemes figyelnünk az alcímre, mert ennek megfelelően célszerű olvasni a kötetet. Ne várjuk tehát, hogy portrékat kapjunk, hogy úgy rajzolódjanak ki a személyiségek, mint egy hosszabb, alapos interjú nyomán. Ez nem is lehet kézikönyv feladata. De aki kézikönyvként veszi kezébe, az izgalmas kérdéseket és gondolatokat fölvető, sokszínű életrajzi gyűjteményt olvashat, amelyből sok apró, személyes vonás is kiderül.

Molnár Ferenc író rövid önéletrajzából például érzékelhető az öniróniája. Lengyel Menyhérttől az életrajz után két bekezdést olvashatunk az Életem könyve című kötetéből, ebben a pár sorban a gyerekkorára, az „alföldi pusztára” emlékezik vissza, s ezt a két kis szöveget egészíti ki a születési anyagkönyvi kivonata és a második világháborús amerikai nyilvántartásba vételéről szóló kártyája, 1942-ből.

Van, akinél felcsillan valamennyi a vívódásaiból is, az emigráns lét terhéről, nehézségéről, például az írók közül Zilahy Lajosnál, akiről az életrajzi adatokon kívül azt is megtudjuk, mennyire nehezen viselte az emigrációt, ahogyan Mikes Kelement idézi: „Mikes, ő tudta. Tudott valamit. Csak itthon maradhat író az ember. Erre célzott Vörösmarty is (…) Örök foglyai maradunk ennek a földnek (…).” Szépek Márai Sándornak a könyvben olvasható sorai Kassáról.

Aztán ott van Arthur Koestler, aki Kösztler Arturként született Budapesten, de nem tartotta magát magyar írónak. Sőt: anyja barbároknak titulálta a magyarokat, nem is tanult meg rendesen magyarul, a fiával németül beszélt, aki így kétnyelvűként nőtt fel. Koestlernél érdekes a két kis önvallomása apai nagyapjáról, aki Oroszországból menekült Magyarországra, illetve anyjáról, aki prágai zsidó családból származott. Hasonlóan sokszínű családra számos példa akad ebben a kötetben, amely jól érzékelteti, milyen sokfelől érkeztek családok ide, mennyire sokrétű volt a lakosság – és az ma is, hiszen bevándorlók utódai vagyunk szinte mindannyian.

A filmesek – főleg Németországban és a tengerentúlon – jobban beilleszkedtek, mint az írók. De még a színészek között is sokaknak sikerült kiugró sikert elérniük. Érdekes az is, hogy míg Huszár Károly, azaz Pufi több mint 50 amerikai némafilmben szerepelt, remek komikus volt, vele ellentétben az itthon népszerű Kabos Gyula nem tudott külföldön a képességeinek megfelelően érvényesülni.

Lukács Pál, aki Paul Lukasként hatvannál több film főszerepét játszotta el, Oscar-díjat is kapott (a magyar születésű színészek közül egyetlenként), azt írja a kötetben olvasható, kis visszaemlékező részben: az első hollywoodi útja a Paramount Stúdióba vezetett, ahol azonnal kiderült, hogy hiába a múltja, próbafelvételre kell mennie. Itt jött rá, hogy mindent elölről kell kezdenie. Beszédes az is, mit szólt a néma-, majd hangosfilmek vamp sztárja, Pola Negri a próbafelvételhez: „Amikor bemutatkoztam neki, nagyon kedvesen néhány magyar szóval fogadott. Általában a hollywoodi nagy filmsztárok mind beszéltek néhány magyar szót, ezt már a magyar filmes barátaiktól tanulták. A filmgyár ebédlőjében egyébként külön magyar asztal van (…) Olyan ez az asztal, mint ha Pesten a New York kávéházban ülnénk, így is hívják a magyarok: a kis New York.”

Voltaképpen minden egyes életút tele van érdekes fordulatokkal. Csiffáry Gabriella alapos, gondos munkával és igen jó érzékkel választotta ki a visszaemlékezésekből vagy interjúkból a rövid részleteket, amelyekhez a számunkra már ismeretlen világba visszarepítő, régi dokumentumokat talált. Ugyanakkor íróként és szerkesztőként is megmaradt higgadt kutatónak: soha nem mond ítéletet, nem minősít.

Furcsa szembesülni azzal, hogy korának nagyszerű művésze vagy tudósa a személytelen dokumentumokon csak szikár adat. Különös érzés fogott el például akkor, amikor nézegettem Bartók Béla életrajzánál a második világháborús amerikai nyilvántartásba vételéről szóló kártyát, rajta a nevével, így: BELA BARTOK. (Nevedről lehull az ékezet…) Majd az életkora: 61 év. Hiába tudtam ezt, mégis szívszorító így szembesülni azzal, hogy Bartók idős korában volt kénytelen elhagyni Magyarországot (noha őt létében nem fenyegette a nácizmus).

Az életrajz után többeknél csupán az ideiglenes tartózkodási engedély másolata található. Mint Csiffáry Gabriellától megtudtam, erre azért volt szükség, mert sok emigráns nem mehetett közvetlenül az Egyesült Államokba. Általában Brazília volt a tranzitállomás, ott vártak arra, hogy beengedjék őket a vágyott országba. Ezek a dokumentumok jól érzékeltetik, miként – és milyen személytelenül – adminisztrálták sok helyen a kivándorlást, John Halas az adatlapon: „letelepedni kívánó személy” – miközben a világ egyik legjelentősebb animációs rendezőjéről van szó.

Az emigrált tudósok között sok a (későbbi) Nobel-díjas: Lénárd Fülöp fizikus, Szent-Györgyi Albert biokémikus, Gábor Dénes fizikus, Wigner Jenő fizikus, Békésy György biofizikus, Hevesy György kémikus, Harsányi János közgazdász, Oláh György kémikus. Ebben a fejezetben is bőven találunk személyes életrajzi érdekességeket, például azt, hogy Bíró László József, a golyóstoll feltalálója nem volt jó tanuló, sőt: volt olyan iskolai éve, amelyet elégtelenül zárt le. Az életrajzát követő pár sor kellő iróniával idézi fel a közepes tanuló testvérpárt: „De ő hosszú órákat töltött szobájába zárkózva a leckék tanulásával, én meg bele se lapoztam a könyvekbe, és ezer hadicselt alkalmaztam, hogy feleltetésnél le ne leplezzenek…”

A rövid visszaemlékezések legtöbbje olyan, amiből szívesen olvasnék sokkal többet, hosszabban. De hamar, a kötet elején be kellett látnom, hogy Csiffáry Gabriella példás önmérséklettel válogatta ezeket a személyes, önéletrajzi részleteket. Mert másképpen hatalmas, (túl)súlyos lett volna ez a kötet. Akinek fölkeltik az érdeklődését az itt megmutatott életcserepek, könnyen követheti a mindenhol feltüntetett hivatkozásokat, forrásokat.

Több hét eltelt, mire a kötet végére értem. Egy kézikönyvet eleve nem lehet regényként olvasni, ráadásul sokszor elragadott a régi, olykor gyöngybetűs iratok varázsa. Néha csak lapozgattam előre-hátra ezt a rendkívül szép kötetet, amely Csöllei Balázs tervező munkáját dicséri. Közben sokszor azonnal utánanéztem a megadott hivatkozásoknak, máskor meg jegyzeteltem, felírtam egy-egy megadott linket, mert a részlet után kíváncsi lennék a teljes szövegre is. Most jöhet tehát az én kutatásom.

Csiffáry Gabriella

Csiffáry Gabriella

Csiffáry Gabriella: Szétrajzás
Corvina Kiadó, Budapest, 2015
484 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft
ISBN 978 963 136 2657

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A kötet az elmúlt évszázad magyar emigráns értelmiségének állít emléket. Európának ebben a szegletében gyakran működtek olyan politikai erők, melyek a tanult emberek ezreit üldözték el hazájukból. Voltak, akik politikai okokból, s voltak, akik a jobb élet reményében hagyták el az országot. (…)

Olyan világhírű, az egyetemes és a magyar kultúrában meghatározó szerepet játszó egyéniségek szerepelnek a kötetben, mint Joseph Pulitzer (Pulitzer József), Max Reinhardt (Max Goldmann), Leslie Howard (Leslie Howard Steiner), Paul Newman (Paul Leonard Newman), William Fox (Fuchs Farkas), Michael Curtiz (Kertész Mihály), Sir Alexander Korda (Korda Sándor), André Kertesz (Kertész Andor), Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző), Eugene Zador (Zádor Jenő), Joseph Kosma (Kozma József), Miklos Rozsa (Rózsa Miklós), Joseph Galamb (Galamb József) és Ladislao José Biro (Bíró László József).