Kupé krimi | Végállomás (Tolsztoj nyomán) / Thália Színház, Mikroszínpad

Posted on 2015. május 7. csütörtök Szerző:

0


Koltai Róbert

Koltai Róbert

L. Sz. |

Tolsztoj Kreutzer-szonátája: monológ. Ha színpadra viszik, legfeljebb monodráma lehet. A Thália Színházban bemutatott Végállomás mégis elhiteti, hogy erős irodalmi anyagból lehet drámát gyúrni. B. Török Fruzsina dramaturg Koltai Róbert felkérésére végezte el a kísérletet.

Koltai és Gubás Gabi már összeszokott színpadi páros, rájuk lehet alapozni, de hogy színház legyen Tolsztoj művéből, először is több szereplőssé kellett változtatni. A fiatal dramaturg – nagy Agatha Christie-rajongó –, és szerinte ez a mű „sima krimi”. De azért a Mikroszínpadon ennél több is történik. Koltai magának találta ki és rendezte meg a kamaradrámát. (Ahogy a Napló-szilánkok, és a Jelenetek két házasságból is B. Török Fruzsina közreműködésével került színre, ugyanitt.)

Gubás Gabi

Gubás Gabi

A vonatfülke társas magánya szinte ösztönöz a kitárulkozásra. Ezt még Tolsztoj vette észre. Főhőse, Pozdnisev (Koltai) hazafelé tartva, a vonaton egy ismeretlen hölgy unszolására elmeséli boldogtalan házassága történetét, amely úgy száguldott a tragédia felé, mint éppen ebben az éjszakában ez a szerelvény. Gubás jó értelemben véve asszisztál a mesélőnek, általa nyer értelmet a furcsa vallomás. Az átiratban fontos szerep, egy titkos küldetés jutott neki. Az eredetiben megíratlan (de immár kihagyhatatlan) szereplőtől válik a történet krimivé – és a színpadi verzió izgalmasabbá.

A vasúti fülkében három férfi és egy nő társalgásába csöppenünk. Az urak a kor általános nézeteit fogalmazzák meg a nőkről – ma ezeket hímsovinisztának mondanánk –: a nők nincsenek egy szellemi szinten a férfiakkal, de inkább féljenek is tőlük! Meg a szerelem szükségtelen a házassághoz – mondják. Aztán Pozdnisevből kiszakad, hogy a börtönből tart hazafelé, és azért ült, mert megölte a feleségét. A másik két utas hirtelen otthagyja őket, de a nő nem ijed meg. A férfi közelébe ül, mert kíváncsi minden részletre. Meg akarja érteni az erőszak okát. És fokozatosan el is jut odáig.

A férfi harminc évnyi hallgatás után végre meg akar szabadulni a tehertől. Jólesik neki, hogy könnyíthet a lelkén. A vasúti fülke – meg a pici színház – szűk terébe jól beleillik az effajta gyónás. Magunk közt vagyunk, ha akarom, a gyóntatófülke társas magányában.

végállomás-f.CsatáryNK-08A Kreutzer-szonátában Tolsztoj a saját vágyaival, földhözragadtságával, féltékenységével ruházta fel a későbbi gyilkost. Úgy tűnik, ebben a formában írta ki magából hozzáállását a nőkhöz. Milyen jó is az íróknak, nem kell hosszas csatákat vívniuk magukkal a pszichológus foteljében – ráöntik egy figurára, szerepre a problémáikat, amelyek így, kibeszélve talán enyhülnek is.

végállomás-f.CsatáryNK-02Koltai Róbert, úgy tűnik, nagyon megkedvelte a Mikroszínpadot, harmadszor tér vissza ide. Nem is baj. Rendezőként jó szerepet osztott magának. Gyötrődik, egyre jobban belelovalja magát a régmúltba, és mikor túl van a vallomáson, végre dönthet a saját sorsáról is. Bár a színlap krimit ígér, a darab valódi élményét a lélekben játszódó események okozzák. Gubás Gabi kevés eszközzel, kevés szóval terelgeti Pozdnisevet a börtön harminc éve alatt érlelt kitárulkozásra. A mikroszkopikus színházi tér pedig a közelség többletével ajándékozza meg a nézőt.

Fotók: Csatáry-Nagy Kriszta