Slam.Pont 2. (részletek)

Posted on 2015. április 24. péntek Szerző:

0


Győrfi Kata

Győrfi Kata

Győrfi Kata: Mennyire hiteles egy húszaska

Mennyire hiteles egy húszaska bigének,
olyan értelmet adni bizonyos igének,
amitől, mondjuk, nem előjönnek a migrének,
hanem elmennek.
Elmegy az magától is, magában is,
mert nem nagy az elvárás,
csak kicsit más a nyelvjárás.
Ha Verne tudná, hogy te milyen középpontok utazása
felé használod a félműveltséged,
hogy naponta ötször-hatszor ki kell verned,
hogy már csak a nyelved áll fel,
és csak a slamben pörög,
hogy az esti magömlés a mogyi-reklám,
a reggeli a kávéőrlés
de az is tejes, bögrés,
és az egyetlen, aki lenyeli,
a hetedik alkalommal a héten,
a hetedik is te magad lészen.
Én szeretem a kefélni szót,
mert attól nem ke’ félni.
Veled nem kell beszélni a slam népszerűségének
irodalomelméleti vonatkozásairól.
Mert most komolyan, azok az emberek, akik kiégnek,
mi az a figyelem, amit maguknak még kikérnek?
Már-minálunk-már-minálunk babám,
az érdeklődés szeretője a slam;
már-minálunk-már-minálunk babám,
az érdeklődés szeretője a slam;
már-minálunk-már-minálunk babám,
nem tudni, hogy ki kit hagy el;
már-minálunk-már-minálunk apám
volt a kitartóbb, asszem;
már-minálunk-már-minálunk talán
senkinek nem kell kitartani semmit.
Attól ke’ félni, hogy már nem lesz mitől.
Attól nem, hogy Nietzsche, Camus, Sartre, Gadamer, Heidegger
neve csak azért, mert mindegyik toldalékolható től-el,
elhangozhat ma este, anélkül hogy bármit várnánk tőlük,
(Nietzschétől például).
Azt hiszem, attól ke’ félni, hogy már nem lesz kivel.
Attól nem, hogy a kalapos fú csak azért figyel,
mert abban reménykedik, hogy amikor kimondom,
a-szeretem-a-kellfélni szót, az ő szemébe fogok nézni.
Azt hiszem azzal kell, akivel…
nem tudom, mert a szó
Elvesztette jelentését,
szid az élet érte.
Annak, aki visszaadja,
csókot adok érte.

Mennyire jó volna egy húszaska bigének,
visszaadni az értelmét annak az igének,
mert magától, magában nem megy el,
csak oda, ahol nem nagy az elvárás,
de hasonló a nyelvjárás.
Már-minálunk-már-minálunk babám,
az érdeklődés szeretője én vagyok;
már-minálunk-már-minálunk babám,
az érdeklődés szeretője én vagyok;
már-minálunk-már-minálunk talán
egyszer az érdeklődés fejére szarok;
és akkor már-minálunk-már-minálunk lazán
elmúlnak ezek a nyári napok.

Győrfi Kata: Volt egy helyem

Volt egy helyem, ahogy mindenkinek,
megérkezni.
Elfért benne akármennyi,
ahogy mindenkinek,
ember.
Volt hozzá mosógép, és volt hozzá tenger,
a nagy diófa aljában egy dióhéj.

A hely egy térrész, egy jól meghatározott terület, felszíni pont vagy
területi egység, ahol vagy amit egy dolog, tárgy vagy személy elfér
vagy elfoglal.
Elfér vagy elfoglal.
Elfér vagy elfoglal.

Helyben találódik fel az új spanyolviasz, és helyet vesz körül spanyolfal,
ezen a helyen reng a föld alattad, és helyben omlik össze a világ,
helyetted vagyok egy veled hétköz- és szabadnap,
helyben leszek a keringés és szívritmus, ami rossz helyen hibáz,
ahogy mindenkinek.

Egy helynélküli helyben toporgás,
egy végbél végére szorult gyomorgáz
vagyok, ha nem találom a helyem.

Mert volt egy, ahogy mindenkinek,
megérkezni, és
elfért benne akármennyi,
ahogy mindenkinek,
ember.
Volt hozzá idő, és volt hozzá tenger,
a nagy diófa aljában egy dióhéj.

Remélem, szóltok, ha megérkeztem. Remélem, valaki tudni fogja,
hogy itt vagyok, jó helyen vagyok, valaki vár, valaki olyan, aki tudja,
hogy engem vár.
Remélem, van egy hely, ahová meg kell érkeznem, ahonnan, ha
megérkeztem, nem kell többet összepakolnom, és nem kell többet
elmennem.
Remélem, van egy hely, ahol maradhatok, ahol elférek, és amit
elfoglalhatok.
Ahol elférek, és amit elfoglalhatok.

Egy hely, ahol a történetem szála az egyik sarkából fakad,
körbefut benne, meg-megáll, táncol, ugrál, beszél, megakad,
visszhangzik benne minden rossz döntésem,
emlékeztet, hogy mit tudok és mit szabad,
ahogy mindenkinek.

Egy hely, ahol nemcsak addig nyújtózkodom, amíg a takaró,
hanem a végtelenig, mert a helyes gyakorlásból-fakadó
nyújtózkodás-lehetőségek számát az határozza meg,
hogy van-e olyan hely, ami erre való,
ahogy mindenkinek.

Egy hely nélküli helyben toporgás,
egy végbél végére szorult gyomorgáz
vagyok, ha nem találom a helyem.

És ha van egy,
ahogy mindenkinek,
ember,
megérkezni, és elfér benne akármennyi,
egy tejfel-tenger,
ami bennem elfér és elfoglal,
elfér és elfoglal,
elfér és elfoglal.

Simon Márton

Simon Márton

Simon Márton: Pilvaker

Egy gondolat bánt engemet, vagyis csak piszkál, nem bánt,
De birizgálja az agyam, mint a Petőfi a membránt –
hogy most a szó a fegyver, és a vers a sláger.
És lehet benne több a „vágod”, mint a „Wagner”,
mert kevésbé az operázás, inkább az maradt meg benned,
hogy milyen volt szőkesége Eminemnek.
Vagy te el se hiszed, hogy a költő is ember,
mert már csak Hófehérkére élvezel az Apple-fétiseddel,
és minden mást lenézel? Majd ágyban, párnák közt jössz rá, vérbajt
nem a semmitől kaptak a költők, mikor két csajt,
egyetlen Ady-sorral, egyszer véletlenül egyszerre szedsz fel.
Mert a költészet olyan, mint a Barátok közt. Örökké tart.
És csak adja a gyújtást, ez a gyertya nem fogy el, max. eldől,
4 ütemben nyomja, mint a SubBass a fotelből,
de ne inhalálj – a szó nem jó lenn tartva,
mert ez testüreg-motozás a bal pitvarba’.
És a hang kitart, bárha a szikla ledől,
Mert party van, Parti Big Lajos forevör,
ez nem 70 éves rocker, hogy I Can Get No,
és nem megy ki a divatból, mint a fanszőr meg a technó.
Ez a nadrágba bújt felhő, akinek a kabátja orkán,
ez Chuck Norris, ha a magyar hangja Latinovits Zoltán,
ez a szavak ereje, ha stílusos vagy tiszta giccs
– és itt most nem lehet káromkodni, szóval éljen Babits!
És ha most majd mindenki a húrokba tép, vágod,
hogy többet nem hagyja el, csak azért se, a biztonsági sávot,
csíkra lép, startzászlót lenget, hogy mától semmi sem a régi,
és még a Facebook-jelszavát is „világszabadság”-ra cseréli,
hogy most akkor kiáll, és ő lesz, kit a sors hullámai vernek,
hogy két rokkant hely kell neki, mint a Hajdú Péternek,
és a Keletitől a Nyugati aluljáróig
rímekben mondja be, ha az ajtó záródik
– majd akkor ott fesselek én, a darts tripla húszas mezején,
mint négyszáz paripa egy motorban, meg kétszáz decibel,
és összeállunk, és hangunkat többet nem nyeli el
rossz hangosítás vagy acéli zörej.
Mert eljött a nagy bevetési nap, ez a Szavak Forradalma,
Most rím lángol a jobb kézbe, és ritmus forr a balba’,
s habár felül naponta százszor, nem hasizomra gyúr,
aki itt van, mert tudja, azért a szó az úr.
Ma nem kell az ünnepélyes, lassú gyászzene,
mert Hősök adják a frankót, hogy élj vagy játssz vele,
s ha majd megrendülten elköszönsz, mint egy sportközvetítő,
maradjon utánad egy mikrofonforma sírkő,
és rajta csak annyi: Na, mit bámulsz?
rád számolnak, ha be nem számolsz,
itt az idő, most vagy soha – MakeSomeNoise!

Először elhangzott 2012. március 14-én a VAM Design Centerben a Red Bull Pilvakeren.

Pilvaker 2*

Egy gondolat bánt engemet, vagyis igaziból három.
Aki a szemét befogja: elbújt. Aki a fülét: fél. Aki a száját: gyáva.
12 pontból 12 majom? Ezt problémásnak tényleg csak én találom?
Fekete ország? Fekete ország. Fekete Ország, Fekete Ország,
jelentkezz, jelentkezz! Halló, itt Fekete Ország, mi baj?
Agyrémnek szeretnék öltözni farsangkor, és kellenél a jelmezhez.
Egyet nem értek: hogy ha nem értek egyet, az mióta…
Szóval, hogy globalista legyek, lokálpatrióta vagy már-már szimbióta?
Ha megígérem, hogy hagyok mindenkit lopni, gondolkodhatok másként? Kit szeretnél?
Neved ki giccsel ejtené, persze, de hát akarj már többet ennél…
Mondjuk? Mondjuk, őszinteséget. Ma, itt. Ha már forradalmaid
receptjéből a szalicil kimaradt, ezért rád penészedtek egy pillanat alatt —
míg te zombit csináltál hőseidből, hogy aztán kizsebelhesd őket.
Pistike, ne piszkáld a Petőfi bácsit, mert 165 éve halott, és már
azelőtt is nagyon morcos volt! Ennyi telik tőled? Igen, ennyi.
Ne haragudj! Ráérsz két Székely himnusz közül az iPad alá esni?
Én csak egy csótány vagyok, aki Kafát olvas, úgy próbál ember lenni,
de van egy kérdésem, tizenegynéhány millióért: 48 + 56 + 89 az mióta 1984?
Úgy értem, látom, hogy szerinted vicces, hogy mindenre
fütyülsz és hazudsz, csak ez szégyen és nem érdem.
Az mióta elég, ha új nevet adnak a felvonulási trének,
aztán csak zeng a zének: keveset keresek – akkor is főleg ellenséget –,
míg nyakadon egymásra-mutogatós-bácsik ülnek.
Hazám, hát hogy kerültél ebbe a szép szerepbe?
Három a Magyar Igazság, persze, csak egy sem jut épp eszembe.
De pssszt! Aki bújt, aki nem. Most szülik az okozatok az okot.
Rabok legyünk, vagy… mi is az a másik?
Az erő nem szül jogot.

*A szöveg valójában töredék, egy négyfős team slam rám eső része lett volna a 2014-es Red Bull Pilvakeren, Gábor Tamás Indiana, Németh Péter Zeek és Süveg Márk Saiid társaságában. Mivel írásaink tartalmi részével kapcsolatban fel nem oldható nézetkülönbség alakult ki köztünk és az esemény hivatalos közvetítője (az MTVA) között, a műsorban való részvételt végül mindannyian visszamondtuk.

Először elhangzott: 2014. április 10-én a Corvintetőn, az első Párhuzamosok a végtelenben című esten.

Kövér András Kövi

Kövér András Kövi

Kövér András Kövi: Kifacsart

Népet a hatalomnak, a jövő véget ért! Világ proletárjai szóródjatok szét! Mindenki zavarjon el innen még egy embert, aki önmagáért lesz az egy, és senki se lesz érte, aztán négy év múlva meglátjuk majd azt, hogy jobban él-e. Magyarra magyar talp tapos, részeg legyél, vagy másnapos, ezt a kettőt választhatod, az aranyhalat meg fáraszthatod, és ha véletlenül kifogod, aztán naivan visszadobod, a három kívánság elúszik, olyankor már baszhatod! Jó időhöz munka kell, helló-halló! Az odasújtó vasökölnek inkább meló való! Három gyerek, három szoba, nincs ki mind a négy kerék, otthon néhány éhes száj vár, jóból ennyi épp elég. Mindegy ki az elsőszülött, egy gyerek egy bendő, egyben lemegy minden falat, ebben mind egyenlő.

Valaki meg kitalálja azt, hogy ő az állam, aztán négy év után fenyeget, hogy: „özönvíz utánam!” Lássuk csak, mit nemzett a magyar kívánat: reményre nő a kereslet, de csökken a kínálat. Kívánjuk a cenzúra szabadságát, a sajtó eltörlését? Mint a gittet rágjuk át azt a három T-t: a LiberTÉT, ÉgaliTÉT, FraterniTÉT! Sötét a kedvem, hogyha kicsi a tét. Kivétel szabályoz erőt, sok disznó több ludat legyőz, te addig hurrogjál le mindent, itt nem rendszer a tetszik, én se véletlenül vagyok eddig-eddig-eddig! Jedik vallják biztosok előtt magukat népnek, egy vezér, egy birodalom vág vissza majd végleg. Háborúban ne szeretkezz, de légy mindig résen! A barátaim ellensége nekem is ellenségem! A részvétel nem fontos, hogyha győz az ember, de a legyőzöttek jajgatása minden tapsot elnyel. Néma cinkosokból vétkes válik egyszer, ilyen múzsák között hallgatás a fegyver!

Kövér András Kövi: Én megmondtam

Mondtam volna, hogy „én megmondtam”,
Ha ott lettem volna, de nem voltam.
Sem akkor, sem ott, pedig ha mindig, mindenütt jelen vagyok,
Elejét vehettem volna mennyi bosszúságnak
Azzal, hogyha mindenkire rászólhatok.

Teremtő, adj választ kérdésemre!
Minek az a kígyó az édenkertbe?
Ha ezt az egész placcot itt te rendezed,
Akkor azt az almafát kicsit még növeszd ott meg,
Mert így, Atyám, simán elérhető az a gyümölcs.
Káin, hagyd már az öcsédet, Ábel, te meg ne üvölts!

Az sem jó, ha véderő kitörést halogat,
Ki a faszom engedte be ide ezt a falovat?!
Julius Cézár, márciusban menj el szabadságra!
Néró császár, elmondanád, mire kell annyi fáklya?
És én csak azért mondom, Jézusom, hogy te is úgy lásd,
De le kellene rázni ezt a sunyi Júdást!

És hogy az Újkornak az indiánt ne így kelljen hívnia,
Csak ezért szólok, Kolumbusz, hogy nem arra van India!
A Ford Színházban, Lincoln, bizony gyenge az a darab,
Kennedy nyitott Lincolnja jobb, ha a dallasi garázsban marad.
Ferenc Ferdinánd, János Pál, Sonny Corleone, Tupac,
Harckocsit vagy Pápamobilt mindenkinek!
Buddy Holly, ha még szállni akarsz, akkor utazz inkább busszal!
Értem én, hogy nagy ez a hajó, de az csak a jéghegy csúcsa!
Az Ikertornyoknál veszít az, aki a döntetlenre fogad,
Ne mássz át a kerekek közt, Attila, bazmeg, mindjárt indul a vonat!

Ha térdig ér a Balaton, akkor ne ugorj bele fejest,
Felesleges volt tegnap este az az utolsó négy feles,
Nem kellett volna belekeveredni semmilyen verekedésbe,
A volánnál ülve érezni kéne, hogy hol van a sávnak a széle!
Életet bízni a véletlenre nem mindig tuti módszer.
Ugye milyen jó lett volna, ha van nálad épp óvszer?
Esernyőt otthon felejteni reggel, amikor tiszta felhős az égbolt,
Cigire rászokni, sulit abbahagyni, ez mind, mind, mind hülyeség volt

Ideje lenne felfedni magadban a rejtett érzelmeket,
Hetekkel előbb észbe kapni, hogy legyen a Slashre jegyed!
Biztosítást kötni, övet becsatolni, téli hidegben sapkát, sálat húzni,
Ez mind nem ártott volna!
De ha mindenütt ott vagyok, akkor most nem volnék itt,
Nem is szólnék semmit, mert nem is volna mit.
És azt sem mondanám, hogy én megmondtam,
De hál’ istennek mondhattam, mert itt voltam!

Csider István Zoltán, Pion István (szerk.): Slam.Pont 2.
Győrfi Kata, Simon Márton, Kövér András Kövi
Libri Kiadó, Budapest, 2015