A párhuzamos valóságok közül melyik? | Philip K. Dick: Az ember a fellegvárban

Bodó Viktória Booklány |

Philip K. Dickről csak jót vagy semmit, így a közvélekedés, s hajlok rá, hogy egyetértsek ezzel, elvégre tisztelet is van a világon. Ő az a szerző, akinek a műveit évtizedek óta zabálják a milliók, számtalan díjat besöpört, az Álomgyár pedig adaptációt készített nem is tudom pontosan, hány könyvéből. Fantáziája kimeríthetetlen, gondolatmenete sajátságos.

Valamint ő az a szerző, akit mindig nehezen olvasok. Nem azért, mert érdektelen lenne a számomra bármely története is, mert nem az, sőt! Egészen kivételes ötletei vannak, mindig érdeklődéssel kezdek bele egy-egy könyvébe, hogy aztán… hogy aztán a felénél már ne találjam sehol a kezdeti lelkesedésemet. Nem azért, mert nem jók a könyvei (mert azok), nem azért, mert nem ír jó stílusban (mert mindig úgy írt). Egyszerűen ki kell jelentenünk, hogy Philip K. Dick és Booklány nem kompatibilis egymással formailag. Nem megy ez nekünk együtt, mit lehet tenni, pedig még komoly igyekezet is van mögötte, mégsem lelem a hangjában a vonzót. Rám nem hat, holott tudom, hogy milliókra – méltán – igen.

Egy szó, mint száz: az ötleteit sokkal inkább szeretem. Mint ezt a mostanit is, melyben a történelem egy fordulópontja teljesen más irányba indul el, mint a valóságban. A második világháborút megnyerték a nácik. Az USA területén osztoznak Japánnal, a rabszolgatartás létezik, az afrikai holokauszt már a múlt része, a jelenben pedig negyvenöt perc alatt lehet Berlinből New Yorkba repülni, rakétával, s már zajlik a környező bolygók gyarmatosításának előkészítése is. Tombol a náci rezsim mindent felemésztő, gyűlöletre alapozott vihara, és közben egyre fogynak az ellenségek. A zsidók már csak a történelem részei, az egyik kontinens kiirtva, a szláv népek sem állnak a helyzet magaslatán, a könyv fő kérdése pedig az, hogy vajon, ha megszűnik létezni minden ellenség, akkor kit fog elpusztítani a végtelen hatalommal felruházott gyűlölet tüze? Szükségképpen önmaga ellen kell fordulnia?

• Olvass bele!

A több szálon vezetett cselekményben a szereplőkben egy közös van: a Ji King, a konfucianizmus alapműve, melyet mindenki életvezetési tanácsadóként használ, s jövendöléseit kikéri a fontos döntések előtt. A tárgy pedig, ami összekapcsolja a szereplőket, az a német területen betiltott regény, ami egy alternatív valóságról mesél. Egy világról, ahol mégsem győzedelmeskedtek a tengelyhatalmak. Abban a világban legyőzték a nácikat a szövetségesek, és minden gyökeresen másképpen alakult, mint Az ember a fellegvárban valóságában. S hogy ki az a bizonyos ember, a fellegvárban? A betiltott könyv szerzője, akinek önvédelemből kell elzárkóznia a külvilágtól, nehogy a nácik meggyilkolhassák.

Egészen érdekesen keverednek a tudományos fantasztikum egyes vonásai az alternatív történelemmel. Persze kevésbé eredeti ötletekért nem osztogatnak Hugo-díjat. Dacára a több szálnak, a rakétákon röpködésnek és a világűr meghódításának a könyv világa egészen levegőtlen. Zárt, túlzottan zárt a rezsim, mintha még az oxigénfogyasztás is korlátozott lenne ebben az alternatív rémálomban.

Nem maradt más, semmint most is, mint oly sokszor, éljek a gyanúperrel, hogy akadt azért egy-két trip írás közben… Ami végül is nem baj, de elég sok dolgot megmagyarázna.

Konklúzió? Olvassátok! Jó ez.

Fordította: Gerevich T. András

A Booklány szereti… oldalon megjelent írás szerkesztett változata

Philip K. Dick: Az ember a fellegvárban
Agave Kiadó, Budapest, 2015
288 oldal, teljes bolti ár 3280 Ft
ISBN 978 615 552 2512

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Amerika, 1962. A rabszolgatartás újra legális. A néhány túlélő zsidó álnéven bujkál. San Franciscóban a Ji King legalább annyira hétköznapi dolog, mint a telefonkönyv. Mindez azért, mert a szövetséges hatalmak elveszítették a második világháborút, és az Egyesült Államok területén most közösen osztozik a császári Japán és a náci Németország.

De azt mondják, létezik egy könyv. Egy betiltott könyv, amely egy másik világról szól. Azt is mondják, hogy abban a másik világban a háborút a szövetségesek nyerték meg. Mindenki a valóságot keresi, de vajon létezik-e valóság egyáltalán?