Mit gondolsz, mit jelent? | Bart István: Hungary & the Hungarians

Bedő J. István |

»Erzsébet névnapra lemegyünk a vidéki nagy­ma­má­hoz, húsvétkor locsolkodni, télen meg disznó­ölésre. Olyankor a böllér pálinkával kezdi, és dél­utánra már meg is van a hurka, disznósajt, tö­pör­tyű meg a zsír. Néne nyáron mindig töltött ká­posztát főz, télen meg bablevest és mákos tésztát, amit édesanya sose csinál. Ősszel is megyünk, ak­kor lehet keverni a szilva­lekvárt.«

Nem általános iskolai dolgozat része ez a néhány mondat, csak példa arra, hogy szinte alig akad olyan szó, kifejezés benne, amit bármelyik külföldinek – akármennyire tökéletesen beszélné a nyelvünket – ne kellene külön megmagyarázni. Mert más tartalom kapcsolódik hozzá, más aura veszi körül.

A Corvina Kiadó kulturális szótárai (US, UK, FR, IT, RU, DE) közé sorolandó Bart István nem túl vaskos, de igen sűrű Concise Dictionaryje – azazhogy inkább ez lehetett az ősforrása valamennyinek… – az angol nyelvű olvasó számára.

Nem könnyű és nem is lehet röviden megértetni a honfoglalást, a magyar nyelvet (továbbá a magyar nótát és a sírva vigadást), Mohácsot, a KGST-piacot, a névadási és ünneplési szokásokat, a magyar büszkeség (olykor önhittség) és önirónia kifejezéseit – Bartnak mégis sikerül. Igaz, az US és UK is az ő műve. A kulturális szótárak sajátos szemlélete széles történelmi ismereteket és hatalmas koncentrálóképességet kíván. 15-20 sorba kell besűríteni például a török hódoltságot vagy 1956 történetét.

Szótárt olvasni izgalmas dolog, ha ennyire enciklopédikus jellegű. Kirajzolódnak az ún. magyaros jellemzők, főleg a sztereotípiák. Igazak és hamisak – és az illúziók.

• Olvass bele!

A szócikkek betűhív és irodalmi (tartalmi) fordításainak szembeállítása megmutatja azt is, hogy még a mesemondás fordulatai is mennyire különbözők. A tréfálkozás, a viccmesélés – és maga a vicc, tréfa, ugratás szemlélete – mennyire eltérő formájú és tartalmú. Külön csemege, még a hazaiaknak is, a megszólítás témaköre: te, maga, ön; nagyságos, kegyelmes, méltóságos; asszonyom, uram; néni, bácsi, öcsi – bőven lehet lapozgatni, amíg megértjük azt, amit rutinszerűen használunk a mindennapi beszédben. Ám ki is tudnánk fejteni hasonló alapossággal?

A könyv a lehető legtárgyilagosabb módon foglalkozik a nyelvi jelölések tartalmával, a szót (kifejezést) mindig a saját korába helyezve. Ez különösen fontos akkor, amikor egyes szavak a politika kisajátító szándékai szerint színüket vesztik vagy színüket váltják (lásd: nép, munkás, paraszt, értelmiség, polgár, arisztokrata). Ugyanakkor a megfogalmazások nem mentesek a humortól – vagy csak úgy érezzük, hogy a megfogalmazásban irónia bujkál.

Alig 200 oldalnyi terjedelme ellenére nagyon alapos ez a negyedik kiadását megért, javított szóanyagú szótár, amely – előszava szerint – útmutató a magyarok titkos kódnyelvéhez, és egyben a magyarság enciklopédiája…

Bart szócikkeinek fordítója Sollossy Judith volt, az angol nyelvű szöveg pontos és szépen szóló. Egyszerűnek tűnik, pedig egészen bizonyos, hogy kemény munka lehetett. Komoly szótárhoz méltóan keresőszavak és témakörök szerint is lehet bogarászni. Az előbbiben feltűnik, hogy mennyi dalkezdet, szólás és szállóige követeli meg, hogy része legyen a gondolkodásmódot átvilágító leírásnak. Az utóbbi különösen hasznos és látványos, amikor a politikai fordulatokhoz, korszakokhoz, sőt viseletekhez kapcsolódó tudnivalókat kell sűrítetten elemezni.

Bart István egy 2011-es interjúban így beszélt a kulturális szótárainak születéséről:

»Soha nem foglalkoztam kultúrával mint kultúrával. Nem volt ilyen program az életemben. De fordítás közben az ember nagyon megtanulja – nem is annyira a nyelvet, inkább a hangulatokat, a szavakat, a szavak sokféle jelentését. És ezek a szótárak, amiket írtam, valójában a szavakról szólnak.
Egészen véletlenül kezdődött. Valamiben, amit fordítottam, szerepelt a banger szó, amit nem ismertem. És akkor elkezdtem nyomozni a szó után, és ebből kibomlott egy nagy bokor. A banger-ből, amit az egyszerűség kedvéért nevezzünk sült kolbásznak. No de hát, mi az ördög a kolbász? Mi a sausage? Mi a virsli? Mi a debreceni? És mindez angolul, természetesen, tudniillik ez egy nagy reáliabokor az angolban is meg a magyarban is, és ezt rakosgattam össze – ez volt az első szócikk, amit megírtam: a banger. Aminek megvan a maga zamata az angolban. Ma már, azt hiszem, egy kicsit öreg szó, de nagyon élt még a hatvanas években. Ez egy rossz minőségű kolbász, és azért banger, mert pukkadozik sülés közben, mert tele van vízzel. Ugyanis egy vacak – valójában háborús termék volt.
No hát ez mind benne van egy szóban, és valójában a szavakról írtam – ilyen értelemben a köznapi kultúráról, igen.«

Próbáltam elképzelni, hogy akadhat-e bárki is, aki elégedetlen valamelyik szócikkel. Elképzelhető. De olyankor inkább a leírt jelenség, személy, gondolkodásmód lehet a hibás. Talán valaki máshogyan látta a múltat. De a szótár leíró jellegű – természetéből adódóan szenvtelen.

A szenvedélyt a szavakhoz a használók ragasztják.

Bart István: Hungary & The Hungarians – Magyar–angol kulturális szótár
4. átdolgozott kiadás
Corvina Kiadó, Budapest, 2015
220 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft
ISBN 978 963 136 2718

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A szerző nagy sikerű Angol-magyar kulturális szótárának párdarabja minden olyan fontos kérdésre választ ad, ami a magyar kultúrában, a magyar történelemben, a magyar társadalom mindennapjaiban érdekes lehet a külföldi olvasó számára. A kötet voltaképpen a magyar világ kétnyelvű lexikona, új, átdolgozott kiadásban.
Az immár klasszikusnak mondható, külföldieknek készült kislexikon hagyományos olvasmánynak is rendkívül tanulságos és szórakoztató, a nyelvében élő magyarság belső világának feltárulkozása az angol nyelvű olvasó számára.