Az élet: álom (vagy fordítva) | Philip K. Dick: Palmer Eldritch három stigmája

Tóth Gergely |

Álmodtál már olyat, hogy felébredtél? Aztán rájössz, hogy még mindig álmodsz, és próbálsz tényleg fölébredni, de még mindig alszol. Meglehetősen nyomasztó élmény. A Palmer Eldritch három stigmája ugyanezt az érzést járja körül.

A nem túl távoli jövőben a Föld szinte lakhatatlanná vált – írja Philip K. Dick –, ezért az ENSZ kolonizálni próbálja a Naprendszer lakhatóbb bolygóit, habár mérsékelt sikerrel. A növények nehezen fejlődnek az idegen földben, a telepesek sem művelik annyira lelkesen a földeket, mint illene. Nem csoda, akit egyszer telepesnek soroz be az ENSZ, az többé nem térhet vissza a Terrára – vagyis a Földre.

A telepesek egyetlen vigasza a PiszePat márkájú játékbaba, és az ehhez gyártott miniatűr bútorok, berendezések és egyéb tárgyak gyűjtése, és ezzel szoros összefüggésben a Dra-Zs nevű illegális szer fogyasztása. A Dra-Zs hallucinogén anyagainak segítségével ugyanis a telepesek beleélhetik magukat PiszePat tökéletes barbibabaszerű testébe, világába, és néhány órára élhetik Pat és barátja, Walt tökéletes életét. Riasztó? Van még tovább is…

Philip K. Dick két főszereplőn keresztül mutatja meg ezt a nagyon is elképzelhető jövőt. Egyikük a PiszePatet gyártó cég, a P. P. Babaházak Rt. egyik divatjósa, Barney Mayerson, aki korlátozott jövőbelátó képességeivel jósolja meg, milyen tárgyakra fognak vágyni a PiszePat világát építő telepesek. (Az ilyen előérzőt prekognak hívják.) Bár kezdetben úgy tűnik, élete a legjobb irányba halad, hamar kiderül, mennyire esendő, és mennyire elégedetlen magával meg a döntéseivel. Mayerson úgy érzi, totális kudarc az élete, önként jelentkezik telepesnek.

• Olvass bele!

A másik főszereplő ugyanezen cégnek a vezére, az átlagemberre kinézetében és értelmi képességekben egyre kevésbé hasonlító Leo Bulero, akinek gondtalan életét beárnyékolja a csillagközi utazásáról visszatérő Palmer Eldritch. Eldritch ugyanis új szerrel jelenik meg, és a Dra-Zs konkurenciájaként kezdi forgalmazni, ráadásul eléri, hogy az új szer, az Ét-R legálisan hozzáférhető legyen bárhol a Naprendszerben.

Bulero megérzi a veszélyt, és elindul, hogy tárgyaljon a még úton lévő importőrrel, habár a prekogjai szerint a találkozás hatására akár gyilkossá is válhat. Bejut ugyan ellenfele házába, de Eldritch emberei elfogják, és beadnak neki egy adag Ét-R-t.

Innentől erősen megváltozik a történet. Egyfelől megy tovább a maga útján, másrészt az Ét-R hatásaként Bulero eljut saját fantáziájába, ahol ő irányít mindent – de nem csak a tudata, hanem a tudatalattija is –, és még az idő is másként telik. Évszázadokat átélhet az ember egy adaggal, míg a valódi világban alig pár perc telik el. Továbbá évszázadokon át teljesen egyedül van (ellentétben a Dra-Zs-vel, ahol az egyszerre fogyasztók tudata összekapcsolódik, és közösen irányítják Waltot és Patet) – pontosabban majdnem egyedül. Palmer Eldritch ugyanis jelen van minden álomban.

A történet folyik tovább – Barney megtagadja a mentőakciót a főnöke után, mert azt hiszi, Bulero meghalt, aztán telepesként mégis belemegy, hogy bevádolja az Ét-R-t egyes nem létező mellékhatásai miatt, hogy a Dra-Zs piaca megmaradhasson. De egy fontos dolgot nem feledhetünk el: innentől – azaz Leo Bulero első Ét-R fogyasztásától, de legkésőbb Barney Mayerson első fogyasztásától – nem biztos, hogy a valóságot látjuk. Lehetséges, hogy mindaz, amit a továbbiakban Dick leír, csak Leo Bulero vagy Barney Mayerson fantáziájában történik az Ét-R hatására. A legvalóságosabb jelenet közepén is felbukkanhat bármelyik szereplőn a fémszínű műkar, a brazil orvosok által gyártott műszem és a cseh orvos által beültetett acélfogak: Palmer Eldritch három stigmája. Ezekből tudják meg a szereplők, hogy még mindig álmodnak. A másik lehetőség, hogy már annyian használnak Ét-R-t, hogy Eldritch (akivel egyébként „élőben” egyszer sem találkozunk, miután visszatér a Proxima csillagrendszerből) képe és stigmái a valóságba is kivetültek – ez azonban szintén egy álomban megjelenő magyarázat, tehát egyáltalán nem biztos, hogy igaz.

Ha ebbe belegondolunk, innentől tulajdonképpen a regény komplett rémálom. Nem azért, mert félelmetes dolgok történnek benne – bár történnek benne ilyen események is –, hanem mert ez olyan álom, amiből talán soha nincsen ébredés. Még abban sem lehetünk biztosak, hogy ki az álmodó. Leo Bulero, Barney Mayerson, vagy esetleg maga Palmer Eldritch, vagy – legalábbis a regény utolsó oldalain Barney Mayerson által látottak szerint – az ő helyét átvevő, ősöreg csillagközi száműzött.

Szokásához híven Philip K. Dick nem a történettel köti le az embert – főleg, hogy a regény harmadik harmadára már nem tudjuk, mi történik meg tényleg, és mit képzelnek csupán –, hanem a világgal, amit meglehetősen szűkszavúan ad elő, sok dolgot éppen csak megemlít, de nem fejt ki. Még jóval a számítógépes játékok megjelenése előtt megérezte (látta?) az igényt a Sims típusú „jobb életet élhet a játékfigurám, mint én” babázós játékokra, és a virtuális valóságra, amibe az ember beleolvadhat. Dick ezt saját korának eszközeivel írta le, de ugyanúgy látta a veszélyeit, ahogy ma már a mindennapokban is találkozunk a jelenséggel. A marsi telepesek szinte egyáltalán nem törődnek a telepek építésével és a növénytermesztéssel, helyette PiszePat világát építik-szépítgetik. S az Ét-R, amivel elmerülhetnek a saját világukban (vagy az elől), pedig még ennél is félelmetesebb jövőképet vetít előre.

Meg tudom érteni, miért nem magyarította a fordító, Pék Zoltán a címszereplő nevét – noha a legtöbb megjelenő tárgy vagy fogalom ügyes magyar verziót kapott –, de meggyőződésem szerint sokat tudott volna hozzáadni a történethez, ha mégis valahogy belecsempészi. A névválasztás (legegyszerűbben talán Szörnyeteg Zarándok) ugyanis nem véletlen, Philip K. Dick, ahogy az utószóban le is írja, régi félelmeit dolgozta bele ebbe a regénybe. A negatív, gonosz, isteni erejű figura benne Palmer Eldritch, aki egy másik csillagrendszerből tér vissza (tehát zarándok), és a könyv végére érve egyre biztosabban tudjuk, hogy nem ember, hanem valami sokkal rémisztőbb lény (tehát szörnyeteg).

Philip K. Dick: Palmer Eldritch három stigmája
Agave Kiadó, Budapest, 2014
240 oldal, teljes bolti ár 2880 Ft
ISBN 978 963 863 6157

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A Mars telepeseit az ENSZ toloncolta ki a túlmelegedett Földről, hogy a vörös bolygón megteremtsék egy élhető élet alapjait. Mert egyelőre az élet a Marson minden, csak nem élhető. A drogok persze segíthetnek. Például az, amelyik használójának tudatát apró játék babákba vetíti, így kreálva egy egészen egyedi virtuális valóságot.

Aztán egy Palmer Eldritch nevű üzletember hosszú évek után, a galaxis távoli sarkából visszatér a Naprendszerbe, és ezzel egy időben új drog jelenik meg a piacon, melynek szlogenje: »Az Úr megígérte az örök életet. Mi el is hozzuk neked.« De milyen örök életről van szó? És ki az, aki végül el fogja hozni?

Philip K. Dick (1928–1982), a tudományos-fantasztikus irodalom mestere, egyik legnagyszerűbb regényében ismét a valóságot szedi apró darabokra. Metafizika, drogok, marketing és játék babák. Palmer Eldritch eljött érted, és a valóság soha többé nem lesz olyan, mint azelőtt volt.