Betörők, bűnözők, bérgyilkosok | Dr. Kovács Lajos: A mór megtette…

Hámori Abigél |

A bűnügyi filmekben azt szeretjük, hogy rengeteg a fordulat, sok a fikció és nincs klasszikus happy end. A gyilkos ugyan óhatatlanul előkerül, az indítékai tisztázódnak, de körmönfont terve dugába dől. És ha mindez a valóságban, zajlik?

Dr. Kovács Lajos nyugalmazott rendőr ezredes, az ország egyik elismert kriminalisztikai szakértőjének kötete, A mór megtette… immár második kiadásban jelent meg. Művében megtörtént hazai bűnügyeket tár fel, mégpedig olyan részletességgel, mintha rendőrségi testkamera rögzítette volna. Mintha mi is jelen lettünk volna. A könyv alcíme valamivel többet árul el a tartalomról: Az elmúlt évtizedek legmegrázóbb magyar gyilkosságai.

Olvasóm, te mit csináltál 2002. május 9-én? Mert én tudom, mit tettél aznap este. Ugyanazt, amit én: a tévé előtt ültünk és néztük a híreket. Nem, nem is néztük. Döbbenten bámultuk. Magyarországon ilyen eset nem történt korábban: nyolc embert öltek meg egy kisvárosi bankfiókban. Ártatlan alkalmazottakat, ügyfeleket, elsőként pedig a biztonsági őrt. Scorpion géppisztollyal lőtték le őket, közvetlen közelről. 24 évvel ezelőtt, azon a délutánon olyan jelenetek zajlottak Móron, amilyeneket addig csak filmekben láttunk. De a géppisztoly ezúttal valóságos volt… Persze ilyenkor a kívülálló is minden részletet azonnal tudni akar, de a rendőrség a nyomozás érdekeire hivatkozik és egy sor információt szándékosan nem oszt meg.

Kovács ezredes akkor az elsők között ért a helyszínre, e könyvében pedig pontosan azt tárta elénk, amit akkor el kellett hallgatni. Úgy vezeti végig olvasóját a helyszíni szemle minden mozzanatán, a nyomozás minden percén, mintha ott lennénk vele. Mintha Columbo nemcsak egy kis notesszel, hanem testkamerával figyelte volna a részleteket. Bár abban az időben még külföldön is csak kísérleteztek ezekkel (csak kb. 2005-től jelentek meg kellően kis méretű eszközök), a könyv látásmódja mégis így érzékelteti számunkra a helyzetet.

• Olvass bele!

Több értelemben is. Hiszen a ballonkabátos hadnagy eseteinek nézőiként már az első tíz percben tudjuk, ki a tettes, most mégis – csaknem negyedszázad múltán is – feszülten követjük a nyomozást. És végre feltárulnak előttünk a móri mészárlás (ahogy sajtó akkor elnevezte) részletei. Én nagyon nem szeretem a mészárlás kifejezést használni– habár nyolc ember meggyilkolása nehezen nevezhető másnak. Bulvár ízű és kegyetlen, persze ijesztő még a legtárgyilagosabb megfogalmazás is: áldozatokat követelő bankrablás Móron – 7,2 millió forintért.

A bankfiók ajtajában aznap egy ártalmatlannak tűnő, háromgyerekes szobafestő állt meg, kezében fegyver, és tüzelni kezd…

„A tettes mozgásának önkéntelen »modellezését« elnyomta a gyomromban is érzett borzongó szomorúság, amely a helyiségekben heverő holttestek miatt vett erőt rajtam. Persze nem a halál puszta látványa döbbentett meg, hanem a tapintható tehetetlenség, a nyilvánvaló kiszolgáltatottság, a végzetnek egyik pillanatról a másikra való berobbanása ezeknek az embereknek az életébe, akik talán az utolsó pillanatig bíztak abban, hogy ez a rablás csak egy rossz álom, ami elmúlik, és a napok rendületlenül kezdődnek elölről.”

Érdekes terület a bűn – mármint a „továbbfeldolgozók” számára. Talán hihetetlen, de a streaming szolgáltatások statisztikája szerint világszerte az egyik legnépszerűbb műfaj az úgynevezett true crime. A valódi bűnügyek dokumentarista feldolgozása, amelyben oknyomozó újságírók és influenszerek rég(ebb)i bűneseteket elevenítenek fel. Milliók nézik, hallgatják, ahogyan rekonstruálják a történteket, felsorolva a legborzongatóbb körülményeket is, amelyek a tragédiákhoz vezettek. Hogy miért szeretjük ennyire a „bűnt”? Nem azt szeretjük. A kutatások azt mutatják, az emberi agy szereti modellezni a veszélyhelyzeteket – anélkül, hogy valódi kockázatot kellene vállalnia. A krimi egyfajta mentális szimuláció. Lehetővé teszi, hogy szembenézzünk a legrosszabb emberi ösztönökkel, miközben pontosan tudjuk, hogy ez ránk nézve semmilyen veszélyt nem jelent. Az elmének örömet szerez a rejtvények megfejtése, és komoly sikerélményt ad neki a pillanat, amikor összeállnak a bűnügy mozaikdarabkái. A rejtélyek iránti éhségünk azért győzi le lappangó félelmeinket, mert az elme a történetmesélés segítségével akarja megérteni a legsötétebb káoszt is.

Aztán bele kell kalkulálnunk a voyeurizmust is, azaz az égető kíváncsiságot minden iránt, ami rejtve van előttünk. Ez nem kukkolás, hiszen a francia voyeur szó eredeti, jelentése csupán ennyi: néző, megfigyelő. A voyeurizmus (ebben az összefüggésben) tehát érdeklődés a világ számunkra láthatatlan dolgai iránt, legyen szó galambos bűvésztrükkről, elmosódott kézírású naplóról vagy régi bűnügyről. Ez a krimik, bűntények iránti vonzalom indítéka: kockázatmentesen akarjuk megérteni az ismeretlent.

Kovács ezredes könyve tökéletes társ a true crime műfaj szerelmeseinek. Mélyre vezeti olvasóját ebbe a világba, szinte szemtanút csinál belőlünk. Belelátunk az érzéseibe is, hiszen narrátorként osztja meg az élményeit. A sajátos atmoszférára még rá is erősít, hogy a megszokott rendőrségi szakzsargon helyett személyes benyomásait olvashatjuk.

Megrázó és megdöbbentő már az indítás is, nem lakásba lépünk be, hanem bűnügyi helyszínre, ahol a szegedi Z. Nagy házaspár gyilkolták meg. A komódon a családi fényképsorozat áll, őrizve a boldog pillanatokat. A fiókban videókazetta, a szalag megörökítette a házaspár szerelmét… Éppen azon az ágyon, amelyen megtalálták az áldozatokat.

Dokumentarista bűnügyi regény ez, nélkülözi a műfajra sokszor jellemző szenzációhajhászást. Kovács ezredes művét ajánljuk a klasszikus krimik kedvelőinek, a hazai bűnügyi történetek iránt érdeklődőknek – de főleg talán mindazoknak, akik meg akarják érteni a bűnüldözés lélektanát is. A mór megtette… cím szándékosan áthallásos, összekacsintósan kétértelmű, egyszerre utal a helyszínre és a kevéssé ismert Schiller-dráma (A genovai Fiesco összeesküvése) szállóigévé vált mondatára. A munka elvégeztetett – a nyomozó mindent megtett, amit csak tehetett.

Amint a bevezetőben említettem: a mű másodszor kerül a boltokba, a 2009-es első kiadás ugyanis teljesen elfogyott. Ma már antikváriumi ritkaság, az online aukciókon tízezrekért kelt el egy-egy példánya. A mostani kiadásban a szerző az elmúlt másfél évtized szakmai és jogi következményeinek tükrében újabb részletekkel egészítette ki a történeteket.

Életútjáról Kovács ezredes a Lengyel Nagy Annának adott interjúban beszélt

Dr. Kovács Lajos:
A mór megtette…
– Az elmúlt évtizedek
legmegrázóbb magyar gyilkosságai
Cser Kiadó, Budapest, 2026
372 oldal, teljes bolti ár 5995 Ft,
online ár a kiadónál 5396 Ft,
e-könyv változat 4290 Ft
ISBN 978 963 278 8142 (papír)
ISBN 978 963 278 8159 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Egy gépjárműbűnözésre specializálódott kollégám mondta egyszer, hogy őt csak akkor érdekli az ölés, ha autóért történt, engem viszont csak akkor izgat egy ellopott személygépkocsi, ha halott van a csomagtartóban.”
Dr. Kovács Lajos nyugalmazott rendőr ezredes az elmúlt fél évszázadban minden nagy horderejű élet elleni bűncselekmény nyomozásában részt vett. Első komoly ügye a Hungária körúti OTP-fiókban elkövetett kettős gyilkosság (1977) volt, majd sorra következtek a nagy port kavart bűnesetek: Farkas Helga elrablása, a Magda Marinko és a Bene László–Donászi Aladár páros által elkövetett a sorozatgyilkosságok, a körmendi gyerekgyilkosság (Tánczos Gábor), a Fenyő-gyilkosság, a Pándy András-ügy vagy Szlávy Bulcsú eltűnése.
A könyv gerincét a valaha volt legkegyetlenebb, nyolc halálos áldozatot követelő móri bankrablás nyomozásának a legapróbb részletekig menő leírása adja. Végigkövethetjük a nyomozó szemszögéből a felderítés folyamatát, a kihallgatásokat, a közvélemény és a rendőri vezetés részéről érkező nyomás hatására hozott elhamarkodott döntéseket és a végkifejletet.