Túlélni? Élni? Élni! | Anat Gov: Happy Ending / Belvárosi Színház | Orlai produkció

Bedő J. István |

Hát persze hogy élni szeretnének ők vala­mennyien. Meg mi is. Na, de az onkológián nem Dolores Ibarrurié a jelszó, hanem a visszájára fordított változat: Jobb térden állva élni, mint állva meghalni! Anat Gov darabjában újra meg újra megkeverik a kártyapaklit: hogyan viszo­nyul­junk saját halálos betegségünkhöz. Mert a rák: sokféle, legtöbbször halálos, de nem is ritkán sikerül túlélni.

A Happy Ending nem etet illúziókkal. Sőt: ki is nevetteti őket. Mégsem tagadja szalmaszál fontosságú létezésüket. A történetben Talia Roth, a népszerű, körülrajongott színésznő kemoterápiára vonul be a kórházba. Újonc, aki még maga előtt is tagadja, hogy nagy bajban (is) lehet. A kórteremben fekvő sortársak, gyakorlott kemósok – hadd nevezzem őket Á-nak, B-nek és E-nek, mert a darabban szinte névtelenek – már kikupálódtak a rákászok tudományából. Tudják, melyik szervek nélkül lehet tovább élni (Á), tudják, mi mindent lehet (Lehet? Kell!) kipróbálni a gyógyulás vagy állapotjavulás reményében – búzafűlétől tevetejig (B). És lehet bízni a világ teremtőjének hathatós közbenjárásában (E), vakon, abban a mély hitben, hogy amit ránk kioszt, az csak javunkra szolgál.

Élet és halál kérdése bármi lehet a színpadon. Tragédia, dráma, komédia, tragikomédia. Itt és most: keverék. Egy pillanatra sem enged el. Anat Gov magáról is írta a darabot, s ez a betegség okozta a halálát, kevéssel a bemutató után, 2012-ben.

A történet nagyon izraeli, mégis az egész világé. Az a fajta, már-már idegesítő alapállás, amit a hatgyerekes, mindössze 29 éves (!) E képvisel, csak nagyon ortodox zsidó családokban lelhető fel – persze más vallások bigott követőiben is… Ő a legesélyesebb túlélő, hiszen fiatal, talán kezdeti stádiumban szűrték ki. Bánfalvi Eszter kevés eszközzel sugározza a szelídséget. (Szabad ilyen szót használni ebben a szövegkörnyezetben?) Vagy inkább a belenyugvást. Csak egy pillanatra inog meg, de az sem Jób lázadása. Még szikrát vet benne a tiltakozás – majd kihuny.

B (valójában Mikinek hívják) dacos derűje – globális. Hegyi Barbara az ex-rocker anyuka, aki számára a lánya csak tehertétel volt. De az immár felnőtt gyereket éppen a betegség hozta vissza és hozta közel a „tékozló anyához”. Az ő stratégiája a hajadonkorából átmentett dafke, a „mindent felhabzsolni, mindig túlélni” bátorsága. Ő kapja le elsőként a parókát sugárzástól meggyötört, pihésen kopasz fejéről.

A koros Á-nak nem lehet sok hátra. Margitai Ági anyának megkeseredett, de még képes veszekedni egy kis törődésért, mert tőle szintén eltávolodott a következő generáció. Ő a „túlélni, csak még egy kicsit” stratégia beletörődő, de megtörhetetlen gyenge harcosa.

Taliát Hernádi Judit adja, ezerszínűen. Dívaként vonul be a kórházba, öncsaló dumákat hint széjjel, és legelőször csupán arra akar vigyázni, hogy ki ne tudódjék röpkének szánt látogatása a rákosztályon. Csak amikor a nagyvizit alkalmával elhangzik állapotának és életkilátásainak hideg és szakszerű felsorolása – akkor „szó megszakad, hang fennakad”. A nagy művésznő őstehetség lehet, ha eddigi életében csak a színészmesterséggel foglalta el magát, és elképzelése sincs arról, amit itt beszélnek. De muszáj megtudnia, még ha a feje fölött döntenek is róla.

És döntene is, nagy hirtelen. Mert ettől kezdve a nagy kérdés nem az, hogy lenni-e vagy nem lenni, hanem: how to be – hogyan lenni. Meghosszabbított – de egyre nyomorúságosabb – létezést akarunk? Vagy ha nincs értelmezhető mértékű esély a gyógyulásra, engedni a gyors kivonulást az életből? Emlékezzenek a fénykorunkra, ne a hanyatlásunkra. Ezért Talia határozza meg a happy endinget, a saját boldog befejezését is.

Prózai revünek mondja színlap Anat Gov darabját, de azért Gergye Krisztán zenés eseményt rendezett belőle, sok tánccal. Zenéjét nehéz meghatározni, mert Philipp György slágerekből, klezmer sóhajból, héber ortodox imádság-dalból, továbbá egyéb azonosít(hat)atlan forrásokból szerkesztette és kölcsönözte. A zenéssé vált revü nézője tehát nem akad fenn azon, hogy a főfőfőorvos szándékoltan szupergiccses Las Vegas-i stílben libben a színre, hogy maga a rák, a véres sejttömeg fakad dalra és táncra. A néző vadul nevet, és ez a legfontosabb. Amin nevetsz, azt már félig le is győzted.

Katz doktor, a kegyetlennek tűnő gyógyítógép (Fekete Ernő) akár erőszakkal is benn tartaná Thaliát. És egyszer csak – tábornoki gőgös stílusát félretéve – olyan rétegeit mutatja fel az orvosi felelősségtudatnak, amire civil (beteg, hozzátartozó) sosem gondolna.

De még a háttérfigurák is káprázatosak. Bertalan Ágnes Amália nővére kevés szóval és sóhajjal képes a rajongás emlékművét állítani a doktornak. A Talia-imádó parókakészítő (Nagy Dániel Viktor) alig néhány mondattal és egy érzéki táncba szólítással helyre tudja pofozni a színésznő megroppant önbecslését.

A kellékek, a jelmezek és a díszletek különlegesen fontosak ebben az egy helyszínen több helyszínes darabban. Itt szinte mindig telefonál valaki – mert a családot, a segítőket távirányítani kell. Mindenkié másképp szól: Taliáé (apró poén) a „Sohase mondd”, E készüléke „Anyu, vedd fel”-t szajkóz. Ezek a mobilok hozzák be a külvilágot a steril környezetbe. Ó, igen, a környezet. Hideg fényű, gyakorlatias, a falakon az infúziós tasakokkal, a keszonszerű tükörhenger lifttel. És a többfunkciós ágyakkal, melyek kiegyenesíthetők (fal, műtőasztal), hajtogathatók (ágy, fotel, kanapé), gördíthetők – egyszóval zseniálisak. (Bizonyára lényegesen jobb állapotúak, mint bármely kórház bármely osztályán lévők. Csak gyanítom, hogy az előadás létrejöttében részes Mediszin Kft. ezzel járul hozzá a sikerhez.)

A jelmezek Béres Móni munkái, nem annyira a fő-, hanem a mellékszereplők öltöztetése különleges: a táncjelenetek tobzódása mellett a hétköznapi munkaköpeny egészen rafinált szabású. Széles, kék derékrésze nőn, férfin egyaránt meglepetés, szemből pedig kiderül, hogy valójában hosszú ferencjóska (császárkabát) – szellemes.

Túlságosan sok ismerősömről (és -től) hallom, hogy harcol, amennyire tud, a rákkal. Bátorság kell, hogy megnézzék ezt a darabot. De erőt is ad.

Orlai Produkciós Iroda, Mediszin Kft., Szentendrei Teátrum produkciója

Részletek itt.