Megbütykölendő természet | Emily Anthes: Frankenstein macskája

Posted on 2014. szeptember 25. csütörtök Szerző:

0


AnthesE_frankenstein_macskajaBedő J. István |

Volt az emberiség történelmében egy időszak, amikor a természetre még nem úgy tekintettek, mint ma (mármint a világ egyes országai, régiói), hanem mint valami alacsonyabb rendű létformára, melyet az embernek leigáznia, uralma alá hajtania kell. Mármost ebben élen járt a ma már nem létező Szovjetunió. Megfordítottak folyókat, ezáltal reméltek termőre fordítani sivatagokat – cserébe viszont kiszárították az Aral-tavat. Szóval a természet önvezérlő működésébe belepiszkálni igen kockázatos – de nem lehetetlen, nem is tilos. Csak hát óvatosan…

Talán távolinak tűnik a kapcsolat, de Emily Anthes könyve valami hasonló cél ügyében végzett tudósi munkáról szól. A megrémítő cím – Frankenstein macskája – mögött azonban rendkívül izgalmas tudománytörténet található, nagyon is érthető, élvezetes stílusban megírva. Anthes újságíró, és mint ilyen: kíváncsi. Ezért aztán – olvasóját kézen fogva – végigvezet azon a hosszú úton, amit a tudósok bejártak/nak a világ jobbítása, az emberiség, a növény- és állatvilág gyógyítása, megjavítása érdekében.

Tisztázzuk gyorsan azt is: nem mindenki ért egyet e munkával. A laboratóriumból kikerülő apró halak új színeit még engedélyezik az erre hivatott szervezetek, míg a genetikusan módosított növények sokan vad tiltakozást váltanak ki – és akkor még nem is beszéltünk azokról, akik az isteni teremtés megváltoztathatatlansága nevében emelik fel ellene szavukat.

Anthes hatszáznál több tudományos közleményt (és számos interjú következtetését) dolgozta bele a könyvbe, melyben mi tagadás, meglepő dolgokról esik szó. Nevezetesen olyan klónozásokról, melyekkel kihalófélben lévő állatfajokat sikerül visszarántani az eltűnés határáról. Tejről, amely már a kecskében olyan hatóanyagokat tartalmaz, melyek a természetben nem lennének benne, de a fogyasztóit súlyos betegségektől óvja meg – a gyógyszerek mellékhatásainak kockázata nélkül. A génállomány módosításával olyan marhákat lehet szaporítani, melyek immunisak a kergemarhakórra.

Műholdas nyomkövetővel meg tudják jelölni túlhalászás miatt veszélybe kerülő tonhalakat, és ezáltal ésszerű korlátok közé szorítható a lehalászás – ami viszont a halpopuláció felszaporodásához vezet. A megjelölést alkalmazzák a fókáknál is, akik (!) ezáltal a kutatók kollégáivá válnak: hiszen a jeladók olyan jeges vízi területekről hordanak információkat, ahova ember nem merülne le.

És még ennél is izgalmasabb az egyelőre kísérleti szakaszban lévő kutatás: a nagyobb testű rovarok hátára vagy a patkányok (!) koponyájára erősített mikrovezérlővel a katasztrófavédelmiek segítőit lehet kinevelni: az előbbiek bombakeresők lehetnek, az utóbbiak a romok alá szorult emberek felkutatására alkalmasak.

AnthesE_frankenstein_illu

Gépmacska vezérelt egérrel…

Vad gondolatok? Nem olyan nagyon. Az állatvilágban a nagy testű állatok levadászása évezredek alatt oda vezetett, hogy a kis testűek szaporodtak tovább – a vadászó ember belenyúlt a természetes szelekcióba. Bizonyos madarak (szintén levadászás útján lebonyolított) kihalása megváltoztatta a rovarpopulációt, az meg a beporzás rendjét – vagyis a növényvilágban is lecsapódtak a következmények. Hasonló kockázata van annak, hogy a klímaváltozás nyomán a méhek eddig nálunk nem ismert betegségektől pusztulnak, de ha méh nem lesz, ki megy beporozni a gyümölcsfák virágait – lesz-e a jövőben gyümölcs… és így tovább. Ha mindazok, akik a genetikusan módosított növények és állatok ellen emelnek szót, tudatában lennének minden következménynek – vajon akkor is ilyen vérmesen tüntetnének?

Az alcímben említett szép új világ még nem jött el, sok zsákutcába futnak a kutatók, de a zsákutca is szolgál tanulságokkal. Mindenesetre a címben felidézett Frankenstein doktor fluoreszkáló szemű (génmódosított) macskája az egyik első lépés azon az úton, melynek állomásain az embert szolgáló génszereléseket végeznek. Jurassic park biztos nem nyílik, valószínűtlen az örök jégben talált mamutok klónozása és „kihordatása” elefánt-béranyákkal, de kicsi méretben még sok-sok meglepetés várható. A természet leigázása elmarad, de mivel a kutatómunka előnyeit az ellenzők is élvezni fogják, erősödhet a partneri viszony…

A fordító dr. Zsélyi Ferenc volt – sikerült átmentenie a magyar szövegbe Anthes szellemes, gyakran önironikus rácsodálkozását.

Emily Anthes

Emily Anthes

Emily Anthes: Frankenstein macskája. A szép új világ állatai
Új polihisztor sorozat
Akadémiai Kiadó, Budapest, 2014
288 oldal, teljes bolti ár 3800 Ft
ISBN 978 963 059 4806

  • Olvass bele!

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Visszahozhatjuk-e a sírból a kedvenc macskánkat? Újjáéleszthetünk-e kipusztult fajokat? Huzalozott agyú méhek alkotják-e majd a jövő légierejét? A biotechnológia fejlődésével számos ehhez hasonló fantasztikus ötlet lép át a science-fiction könyvek lapjairól és a gondosan őrzött laboratóriumokból mindennapjaink világába.

Emily Anthes könyve olvasmányos útikalauzként szórakoztató körutazásra invitál az állatokat érintő legújabb kutatások világába: bekukkantunk a laboratóriumba, ahol távirányítású bogarak röpködnek, ellátogatunk a parkba, ahol kipusztulás szélén álló állatfajok klónozott egyedei kószálnak, és megismerkedünk a fluoreszkáló halak forgalmazásának nehézségeivel. A technológiák érthető bemutatása mellett a könyv személyes élményekkel és szórakoztató anekdotákkal emberi közelségbe hozza az új felfedezéseken munkálkodó tudósokat – no meg magukat az állatokat is.

Végül a szerzővel együtt eltűnődhetünk az új eszközeinkkel járó felelősségünkről, hiszen a biotechnológia csodái lehetővé teszik, hogy sérült állatokat vagy akár egész fajokat mentsünk meg, de arra is újabb módokat adnak, hogy az állatok életébe beavatkozva magunknak hasznot húzzunk. A szerző nem rejti véka alá az állatok iránt érzett szeretetét, de higgadt körültekintéssel mutatja be az új lehetőségek előnyeit és árnyoldalait – az emberek és az állatok szemszögéből egyaránt.