Neil Gaiman: Szerencsére a tej (részlet)

Posted on 2014. szeptember 8. hétfő Szerző:

0


Neil Gaiman

Neil Gaiman

Kedves Olvasó, ki ezt a levelet olvasod!

Majdnem húsz éve kezdődött az egész, amikor megírtam az Amikor elcseréltem apámat két aranyhalra című könyvet. Egy fiúról szól, aki elcseréli az apját két aranyhalra. Egész vicces.

Az apa a következőket csinálja a könyvben: elcserélik; nem veszi észre, hogy elcserélik; újságot olvas. Valamikor a történet csúcspontja felé megeszik egy sárgarépát. Nem valami pozitív kép az apaságról, ugye?

Azóta is sokan ajándékozzák azt a könyvet apák napjára.

Engem meg bűntudat nyomasztott. Apaként. Emberként. Aki azt a könyvet olvassa, azt tudja meg belőle, hogy az apák szórakozott, újságolvasó, néha-sárgarépa-evő mihasznák.

Elhatároztam, hogy teszek az ügyben valamit. Írok egy könyvet, amelyben egy apa mindenféle olyan izgalmas dolgot csinál, amit az apák normálisan is csinálnak a való életben.

Ebben az esetben elmegy tejért a gyerekei reggelijéhez.

Persze más dolgokat is véghezvisz, amik együtt járnak a tejbeszerzéssel. Például glübős, zöld idegenek elől menekül, tizennyolcadik századi kalózok eszén jár túl, megmenti egy időutazó stegosaurus tudós egy hőlégballonon, kis híján feláldozzák egy vulkánistennek, wámpírok támadják meg, no és persze megmenti a világot. És akkor még nem is szóltam a pónikról. És a dinoszaurusz űrrendőrségről. Szerencsére a tejet egész végig megőrzi. Sőt, a tej az Univerzumot is elpusztítja, ha nem vigyáz rá.

A Szerencsére a tej az egyetlen könyvem, amelyben a legnagyobb kérdésekre keresek választ. Azokra a kérdésekre, amelyeket senki nem mer feltenni. Olyan kérdésekre, mint: Mi történik, ha egy űrhajón kinyitsz egy ajtót, és beengeded a tér-idő kontinuumot? Vajon egyszer majd gonosz földönkívüli lények felújítják a földet, a hegyek helyére díszpárnákat tesznek, és Ausztrália helyére egy dísztányért Ausztrália képével? Tényleg a jelenben élünk, ahogy hisszük, vagy mint Steg professzor állítja, a messzi-messzi jövőben?

És rajzok is vannak benne. Sok-sok rajz, mind Skottie Young műve, aki meg tudja különböztetni a toll két végét, és a hegyes végével rajzol; aki díjakat kapott a rajzaiért; aki tudja, hogy néz ki egy hőlégballonban utazó stegosaurus.

Ja, azt nem is mondtam, hogy piranhák is vannak a könyvben, pedig vannak. Vagyis feltűnnek.

Gaiman_Szerencsere-a-tej-bor180Az Univerzum szerencséjére a könyvben tej is van. Hurrá! És egész vicces.

Alig várom az apák hálálkodó leveleit a világ minden tájáról. Persze csak miután elolvasták az újságot.

Barátsággal, Neil Gaiman

*-*-*

Narancslé maradt csak a hűtőben. Semmi olyasmi, amit a kukoricapehelyre lehet tenni, hacsak szerinted a kukoricapehely nem lenne finom ketchuppel vagy majonézzel vagy a savanyúság levével, de szerintem nem, és a húgom szerint se, pedig ő a maga idején evett fura dolgokat, például csokoládéba áztatott gombát. [Igazából nem ízlett neki. És nem mondtam meg, hogy gomba van áztatva a csokiba. Kísérlet volt, na.]

– Nincs tej – állapította meg a húgom.

– Nincs. – Bekukkantottam a lekvár mögé is a hűtőben. – Egy csepp sincs.

Anyu elutazott egy konferenciára. A gyíkokról tartott előadást. Mielőtt elment, a szánkba rágta, hogy milyen fontos dolgokat kell megcsinálnunk.

Apu újságot olvasott. Énszerintem nem nagyon figyel semmi másra, amikor újságot olvas.

– Hallottad? – kérdezte tőle anyu. Anyu sokszor gyanakszik. – Mit mondtam?

– Ne felejtsem elvinni a gyerekeket a zenekari próbára vasárnap. Szerda este hegedűóra. Minden estére készítettél vacsorát, a fagyasztóba tetted felcímkézve. A ház pótkulcsa Nicolsonéknál van. A vízvezeték-szerelő hétfő délelőtt jön, addig ne használjuk az emeleti vécét; szeretsz bennünket, és kedden jössz vissza – mondta fel apu. Énszerintem meglepte anyut.

– Igen, pontosan. – Sorban megpuszilt mindenkit. Aztán eszébe jutott: – Ja, és alig van tej, ne felejts el venni. Amikor elment, apu ivott egy csésze teát. Akkor még volt egy kis tej.

Kiolvasztottuk az Első Vacsorát, de nem jártunk nagy sikerrel, és inkább elmentünk egy indiai étterembe. Mielőtt lefeküdtünk, apu csinált nekünk forró csokit, mert tudta, hogy hiányzik anyu. Ez volt este.

Fordította: Pék Zoltán

Neil Gaiman: Szerencsére a tej
Agave Könyvek, Budapest, 2014

  • Recenziónk: Az apák rehabilitációja