Browsing All posts tagged under »neil_gaiman«

Újramesélt ősváltozat | Neil Gaiman: Északi mitológia

július 17, 2017 Írta:

0

Tóth Gergely | Az észak-európai istenek legendái reneszánszukat élik manapság. Ez köszönhető egyrészt a zenének, képregényeknek és filmeknek, másrészt a többé-kevésbé (általában kevésbé) autentikus pogány mozgalmaknak. Az északi mitológia – főként néhány alakja – divatba jött, és ráirányította a figyelmet az eredeti művekre is. Ez vezethette rá Neil Gaimant is, hogy összefoglalja az ismert történeteket, […]

Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól (részlet)

szeptember 23, 2015 Írta:

0

| 1 | Macska az úton – Én vagyok a rossz hír hozója. Én vagyok, aki nem hazudik neked. Én vagyok a golyó, amit a fejedbe röpítesz. Ez a végszavam, elindulok a csoport hátsó részéről, lassan, komótosan, feltűnés nélkül araszolok előre. – Bárcsak azt mondhatnám, hogy borult, őszi nap volt, a felhők úgy nehezedtek a […]

Budapest, Budapest, te csodás! | Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól

szeptember 23, 2015 Írta:

1

Fekete Judit | Kedves könyvolvasó, rendhagyó (és kifejezetten szemtelen) módon nem hozzád szólok indításként, hanem a könyvek láthatatlan „magyar hangjához”, a fordítókhoz. Nem árt ugyanis, ha ők is tudják: hiába tűnik úgy, hogy a szerzőé minden dicsőség, és az ő munkájuk háttérbe szorul – de mi, olvasók az ő közreműködésüket is figyelemmel kísérjük. Sőt! Ahogy […]

Neil Gaiman: Szerencsére a tej (részlet)

szeptember 8, 2014 Írta:

0

Kedves Olvasó, ki ezt a levelet olvasod! Majdnem húsz éve kezdődött az egész, amikor megírtam az Amikor elcseréltem apámat két aranyhalra című könyvet. Egy fiúról szól, aki elcseréli az apját két aranyhalra. Egész vicces. Az apa a következőket csinálja a könyvben: elcserélik; nem veszi észre, hogy elcserélik; újságot olvas. Valamikor a történet csúcspontja felé megeszik […]

Az apák rehabilitációja | Neil Gaiman: Szerencsére a tej

szeptember 8, 2014 Írta:

1

Bodó Viktória Booklány | Tekintettel arra, hogy éppen van itthon tej, szerencsésen le tudom írni a gondolataimat a Szerencsére a tej című könyvről. Ami ugyan félkomolyan, de nem kisebb dologra vállalkozik, minthogy visszahelyezze jogaiba a minden­kori apákat. Azokat az apákat, akik nem túl aktív szerep­lői a gyerekeik életének, így aztán azoknak a könyveknek sem, melyekben […]

Neil Gaiman: Óceán az út végén (részlet)

augusztus 12, 2013 Írta:

0

Előszó Fekete öltönyt és fehér inget viseltem fekete nyakkendővel és szépen kisuvickolt fekete cipővel: az ilyen öltözékben általában csak feszengek, mintha lopott egyenruhában sündörögnék, vagy felnőttnek adnám ki magam. Ezen a napon valahogy mégis kényelmesnek éreztem. Éppen megfelelő öltözet volt egy keménynek ígérkező naphoz. Délelőtt megtettem, amit elvártak tőlem, elmondtam, amit el kellett mondanom, és […]

A távolság meg az üveggolyó | Neil Gaiman: Óceán az út végén

augusztus 12, 2013 Írta:

1

paddington A balatonfüredi kiserdő szélén volt egy játszótér úgy 35-40 évvel ezelőtt. A játszótér szélén facsoport állt, ez azonban csak a felnőttek számára volt a természet része. Mi tudtuk, a fáktól övezett kis mélyedések valójában egy királyi palota termei, ahol sokat vendégeskedtünk. Még egy olyan terem is volt ott, ahol a papok táncoltak – és […]