Törülközőbe csomagolt tisztelgés | Neil Gaiman: Ne ess pánikba!

Posted on 2012. június 15. péntek Szerző:

0


Írta: Paddington

Azt hiszem, igazán stílszerű volt, hogy éppen május 25-én, a 11 éve elhunyt Douglas Adamsre emlékező Törülközőnapon fejeztem be a Galaxis útikalauz stopposoknak szerzője előtt tisztelgő kötetet, melyet a kiadó – szintén stílszerűen – világoskék törülközőbe csomagolt. Alapvetően meglepő a tény, hogy a könnyű műfaj vagy inkább műfajok – a humor és a sci-fi – mesterének életéről szóló kötet az Akadémiai Kiadónál jelenik meg, és éppen Neil Gaiman tollából. Féltem is, hogy két nagy kedvencem közül valamelyikben csalódni fogok. De nem. Sőt.

Két nagyszerű és elképesztő humorú szerző munkásságába tekinthetünk be. Egyfelől természetesen Douglas Adamséba. Ebből a szempontból értékelve a kötetet elmondható, hogy egy tényekkel és forrásokkal alaposan megtámogatott, pontosnak tűnő biográfiát kapunk, ami ráadásul – részben az interjúalanyok, részben a szerző miatt – cseppet sem száraz, sőt néhol sziporkázóan szórakoztató. (Neil Gaiman azt írta a kötetről: »Teljes mértékben és kétségbeejtően pontos – kivéve azokat a részeket, amelyek nem azok…« – a jó az benne, többek között, hogy nem tudjuk, melyek a nem kétségbeejtően pontos részei.) Ugyanakkor képet kapunk arról is, mekkora küzdelem árán válik egyik-másik könnyed és spontánnak tűnő vicces szöveg olyanná, amilyennek ismerjük és szeretjük.

Mindent megtudhatunk a Galaxis útikalauz születésének körülményeiről, az eredeti rádiójáték, a könyv, a sorozat, a filmváltozat és a számítógépes játék létrejöttéről. Belelátunk a BBC rádiós és tévés részlegének működésébe, a hollywoodi filmkészítők és a nagy könyvkiadók munkamódszereibe. Sok szó esik még a Monty Python-csapatról is, részben azért, mert Adams munkásságát sokan a Monty Python és a Csillagok háborúja egyfajta furcsa hibridjének tartják – másrészt pedig, mert Amerikában azt hiszik/terjesztik, Adams tagja volt a legendás csapatnak. Talán kevesen tudják, hogy Adams nevéhez nem csak az Útikalauz és néhány más, (részben) hazánkban is kedvelt egyéb könyv fűződik, hanem több Doctor Who (Ki vagy, Doki?) epizód is, sőt a Doctor Who meg nem valósított részletei más műveiben feltűnnek. Mindettől a kötet érdekes lehet azok számára, akiket érdekel a média működése, aki szereti Adams műveit vagy Doctor Who rajongó – ha pedig az olvasó véletlenül ezek közül bármelyiket nem ismerte volna, biztosan felkél az érdeklődése a „korábban nem ismert tartományok” iránt. Az Adams-rajongók számára (mint amilyen én is vagyok) talán a legfinomabb bonbon az a rengeteg, korábban máshonnan meg nem ismerhető részlet, amelyeket a munka során valahol kirostáltak.

Hasonlóan érdekes elemezni Neil Gaiman szerepét, hozzáállását a témához. Gaiman rajongói tudják, hogy olyan íróról van szó, aki – egyébként hasonlóan az általa láthatóan nagyon tisztelt Douglas Adamshez – sebészi precizitással tervezi meg munkáit. Mindazt az alapos kutatómunkát, amit a kötet megírásához végzett, mindvégig tökéletesen érezzük a kötetet olvasva. Tudjuk róla, hogy kizárólag töltőtollal ír, többek között azért, hogy az első, már számítógépbe írt verzió már szerkesztett változat legyen, ám Adamsszel ellentétben aránylag könnyen és tervszerűen ír. Mindez egy, a szó legjobb értelmében vett beteg (értsd: kificamodott) elmével párosul, amitől egyesek rajonganak érte, míg mások elviselhetetlennek tartják a regényeit. Neil Gaiman agya – hasonlóan a már említett Monty Python-csapat tagjaihoz és Adamséhez – egészen furcsán van huzalozva. Ahogyan szinte kizárólag a legnagyobb angol humoristákéhoz készített isteni tervrajz alapján készült agyak vannak. Éppen ezért még ezt a korrekt életrajzi regényt is átszövi a semmivel össze nem téveszthető humor.

A most megjelent kötet egy már bővített kiadás fordítása. Gaiman eredeti könyve Douglas Adams életében jelent meg és vált sikeressé, majd a halála után többször, többen is hozzáírtak míg ez a kötet kialakult. Szerencsére ez nem érezhető, mert a további szerzőknek sikerült alkalmazkodniuk az eredeti mű stílusához.

Nem volt könnyű dolga a fordítóknak, Márton Róza Krisztinának és Holbok Zoltánnak sem, hogy visszaadják mindazokat a nyelvi leleményeket, amiket ez a két furcsán járó agyú brit leírt. A fordítást éppen ezért dicséret illeti meg még akkor is, ha – főleg földrajzi jellegű – apróbb hibák is benne ragadtak. Ezek azonban megbocsáthatóak, hiszen senki nem akar erdőt keresni majd a könyvvel a kezében a Lord’s krikettpálya mellett. Ráadásul megemlíteni is csak azért érdemes, mivel a megszokottaknál sokkal alaposabb, lábjegyzetekkel gondosan ellátott fordításról van szó.

Neil Gaiman

Azt javaslom tehát, hogy ne kezdjen bele a könyv olvasásába, aki nem szereti és nem érti Douglas Adams műveit, mert ettől nem fog megváltozni a véleménye. Ne olvassa el továbbá az sem, aki Neil Gaiman neve láttán hidegrázást kap, esetleg nem érti, mit lehet szeretni egy ütődött, telefonfülkében repkedő Időlordon, aki állandóan bajba keveri magát és csinos kísérő hölgyeit, majd az egész problémát egy szonikus csavarhúzóval oldja meg. Figyelmébe ajánlom viszont mindenkinek, aki az előbbi mondatokra legyintett és azt gondolta: á, ilyen ember nincs is. (Reméljük, a könyvesboltban is megtalálják ennek a kötetnek a megfelelő helyet.)

Ráadásul a kötet nem is óriási méretével emelkedik ki a mai kínálatból, sőt inkább elbújik benne, hiszen igazi zsebkönyvről van szó. (És ráadásul nem használtak fel hozzá – a mai divatot követve – háromszor annyi papírt, mint kellett volna.) Ritkán szoktunk egy kötet külleméről sok szót ejteni, ám ebben az esetben muszáj megtenni. Egészen különleges könyvet hozott létre a kiadó alkotó csapata, Szabó Márton, Kiss Zsuzsa és Kácsor Lóránt. Az árcédulával és termékbemutató kartonlappal együtt „szállított”, plasztikusan ábrázolt világoskék frottírtörülköző egészen olyan, amilyet rajongók ezrei viselnek a mai napon a fiatalon elhunyt szerző tiszteletére. Régen nem találkoztam a hazai kínálatban ennyire jól kitalált és tökéletesen kézbe illő kötettel. Ráadásul mennyivel kevésbé ciki egy világoskék, könyv formájú törülközővel szaladgálni a Törülközőnapon, mint a nyakunkban kapni egy igazi frottírt.

Neil Gaiman: Ne ess pánikba! Douglas Adams és a Galaxis útikalauz stopposoknak

Akadémiai Kiadó, 2012

A Szerep Művészeti Portálon megjelent írás szerkesztett változata