Húskészítmények és nők | »A csemegepultos«-ról a szerzővel, Gerlóczy Mártonnal

Posted on 2014. augusztus 31. vasárnap Szerző:

0


Csemegepultos-plakát-ÁLLÓCsicsely Zoltán |

Nem az íróasztalnál ülve szeretett volna ihletett meríteni. Gerlóczy Márton fél évig eljárt a nagy­vá­sár­csarnokba dolgozni, hogy megírhassa A cseme­gepultos naplója című regényét. A belőle készült egy­személyes darabot Ötvös András adta elő idén nyáron, az Orlai Produkciós Iroda gondozásában. A produkció szeptember 19-én költözik a Jurányi In­ku­bátorházba. A regény születéséről beszél­get­tünk a szerzővel.

Önéletrajzi merítésű a könyv. Vissza tudod idézni, milyen élethelyzetben és miért vágtál bele a vásár­csarnokos kalandba?
Mesterséges valóság volt az életemben az a fél év, 2007-ben, a csemegepultozás, a csajozás is. Szándékosan, a könyv miatt vágtam bele mindkettőbe, szerepek voltak, azért keveredtem mindenféle kalandba, hogy sokféle benyomásról tudjak írni a könyvben. A korábbi regényeimmel ellentétben olyat akartam létrehozni, amelyhez a gyűjtés nem a szobában vagy a könyvtárban zajlik.

Miért vásárcsarnok és miért csemegepult?
Egy barátommal arra jártam, bementünk egy ismerőséhez húsokért, ott született az ötlet. Megkérdeztem a tulajdonost, dolgozhatnék-e nála fél évet. Kiszabadultam az íróasztal mögül, gyűjtöttem az anyagot, egész nap jegyzetfüzet volt a zsebemben. Addig dolgoztam ott, amíg összeállt egy regényre való anyag. És közben jól éreztem magam.

Teljes értékű munkaerőként kezeltek, vagy olyanként, aki odament leskelődni?
Mindössze a tulajdonos és az üzletvezető tudta – ő is csak körülbelül –, mit csinálok ott. Akiket később felvett munkaerőnek mellém, semmit nem sejtettek. Azt hitték, ott dolgozom rendesen.

Cinikus lázadó (Ötvös András)

Cinikus csajozó – Ötvös András (RR)

Mátyás király nem dobta le az álruháját…
Persze. Az életem részévé vált, minden reggel mentem dolgozni. A történet másik fele is igaz, nem volt akkor barátnőm, épp lezártam egy korszakot, azt tehettem, amihez kedvem volt.

Másképp nézel most a csemegepultra, ha bemész a körúti húsboltba 20 deka olasz felvágottat kérni?
Mostanra elfejtettem. Egy évig utána még figyeltem, mit hogyan csinálnak a „kollegák”, ma már újra ugyanúgy járok vásárolni, mint előtte. Szinte minden nap megyek henteshez, ilyen gyakoriság mellett már nem is jut az eszembe, hogy akár én is állhatnék a másik oldalon.

Hogyan született az ötlet, öt évvel a könyv megjelenése után, hogy színdarab készüljön belőle?
Érdekes egy könyv sors. A Csemegepultos ennyi idő után, most érik be igazán. Néhány hete jelent meg az új kiadás, készül a német és francia fordítás, bemutatták a színházi előadást. Először egyébként filmet akartak belőle készíteni fiatal filmesek, írtunk is belőle több forgatókönyv-változatot. Lezajlott a casting, én Ötvös Andrást választottam a főszerepre, ekkor találkoztam vele először. Ha létrejön a film, konfliktusba keveredtem volna, mert a filmesek mást akartak a főszerepre. Én viszont ragaszkodtam Andrishoz, hiszen rengeteg gondolata, ötlete volt, illett hozzá a karakter. A film végül nem valósult meg.

Gerlóczy Márton (SP)

Gerlóczy Márton (SP)

Ez az első eset, hogy egy könyvedet feldolgoz­ták?
Már az első regényem, az Igazolt hiányzás esetében is felmerült a megfilmesítés ötlete, de akkor a producer eltűnt. Ma már tudom, hogy a producerek eltűnnek. Nem bánom, hogy végül nem készült belőle film. Magyarországon jobb, ha nem lesz film a regényed­ből, sok jó nem sülhet ki belőle.

Ezt íróként mondod, vagy mozinézőként?
Mindkettőként. Az Igazolt hiányzás szerintem nem is jó alapanyag mozihoz, hiszen zsánerkönyv. Egy napló.

Térjünk vissza A csemegepultos színpadi válto­zatához.
Orlai Tibor keresett meg négy éve, hogy készítene belőle színházi előadást. Elkezdtem átírni színpadra a regényt, ám nem voltunk elégedettek az eredménnyel. Valószínűleg azért, mert addigra túl sokat dolgoztam már az anyaggal, kicsit untam is, és túl sok mindent sűrítettem bele. Ekkor került a képbe Göttinger Pál az előadás rendezőjeként, aki szintén ismerte, kedvelte Ötvös Andrást.

»Nehéz csinálni, ugyanakkor rendkívül izgalmas olyan színészt nézni, akinek minden másodperce közlés. Nincs partnere, ezért az egész közönség az ő játékára tapad rá. Ötvös András maximálisan ilyen. Rendkívül gátlástalan színész, az ellenkezőnek a fordítottját is eljátssza. Ha kell, esik, bukik. Minden próbára negyven új ötlettel érkezik.« – Göttinger Pál, rendező

Végül Lőkös Ildikó dramaturg készítette el a színházi szövegkönyvet. Te mennyire folytál bele a munkába?
Semennyire. Ildi átküldte a kész szövegkönyvet, én elolvastam. Nagyon könnyen színpadra vihető a regény szövege, színpadbarát. Csak ügyesen kellett összevágni a kész párbeszédeket, montázst készíteni belőle. Mivel nem került bele új szöveg, nem volt indokolt beleszólnom. Legfeljebb abban tehettem volna, mely részek szerepeljenek benne, ám úgy döntöttem, az előadás legyen az alkotóké.

Ezek után milyen előadást láttál a balatonföldvári premieren?
Úgy éreztem, és a visszajelzésekből is az derült ki, tetszett a közönségnek. Andris játéka lenyűgöző, elképesztő energiával van jelen a színpadon. Négy éve, amióta először felmerült, hogy el fogja játszani a szerepet, foglalkozik a szereppel, gondolkozik rajta. Díjat is kapott az alakításáért a szegedi Thealter fesztiválon.

Göttinger Pál elmesélte, volt egy olyan elképzelés is, hogy sokszereplős előadás készüljön a regényből. Te milyennek találod a monodráma formát?
Az biztos, hogy ez a változat működik, és előnye, hogy könnyen mozdítható, utaztatható az előadás. Nemrég beszéltem annak a csemegepultnak a tulajdonosával, akinél dolgoztam. Felmerült, akár a vásárcsarnokban, az eredeti helyszínen is játszhatnánk a produkciót. Elég sok piac van Magyarországon, az előadás sok helyre elutazhat azáltal, hogy nem kell sok színészt egyeztetni hozzá.

A rendező szerint a főhősöd szerethető, de rosszkedvű, cinikus ember. Egyetértesz ezzel?
Akkor egyáltalán nem voltam rosszkedvű, nem is lehetett volna úgy végigcsinálni azt a fél évet és a munkát. Nagyon jól éreztem magam a csemegepultban. Cinikus? Az igaz.

Ötvös András

Márczy Lajos – Ötvös András (RR)

És mennyire nőgyűlölő Márczy Lajos amiatt, hogy folyton kudarcot vall náluk?
Nem én vallottam kudarcot, hanem eleve elvetélt kalandokba vágtam bele. Nem szerelmet kerestem, anyagot gyűjtöttem, ütközéseket, amikből sok mulatságos szituáció keveredhet ki. Embereket írtam meg a regényben, nem nőket. Nem nőgyűlölő, nem soviniszta, csak kemény, éles és őszinte a szöveg. A szórakoztató ismerkedéseimet írtam meg.

Vagyis mind a saját ismerkedéseid voltak?
Igen. A könyvem elején szerepel is: húskészítményekről és nőkről írok. Bevallom, azokat a hölgyeket, akiket szeretek, nem ebben az időszakban ismertem, illetve írtam meg. (nevet) Mindenkinek vannak olyan ismerkedései, amelyekről kiderül, nem illettek egymáshoz. Ilyenkor más ember, normális esetben elköszön és hazamegy. Engem viszont foglalkoztattak ezek a helyzetek. Minél rosszabbak voltak, annál inkább megírhatóak. Ez is a szociográfia része. Nem hiszem, hogy ezekkel az egyéjszakás kalandokkal megbántottam volna a hölgyeket. Nem arról volt szó, hogy hetekig kihasználtam volna valakit csak azért, hogy később megírhassam. Lehet hazudni, hogy minden csodálatos, de azt is el kell fogadni, hogy vannak huzatos emberek, éppenséggel az én könyvemben több belőlük a nő, hiszen ők voltak a témáim. Vállalom azt is, hogy kritikus a hangvételem.

Vállalod a cinizmust is?
Keskeny a határ.

»Ötvös önfeledten pultos; kezében életre kelnek a kolbászok, párizsik és szalámik, de még a csomagolópapír is: ők a vevők, a főnökség, a borgőzös magánélet. Karakterek jönnek és mennek a színpadon, a pultos srác egyre nehezebben bírja, majd teljesen elszabadul a pokol, és az indokoltnál előbb (vagy később?) belefásul az egészbe.« – A dívány.hu az Ördögkatlan Fesztivál előadásáról

Mennyire törekedtél arra, hogy társadalomrajzot, kritikát is megfogalmazz?
Az mindig bennem van. Másért nem is érdemes írni, minthogy kritizálni azt, ami körülvesz. Nem szeretem a szentimentalizmust, nem vagyok költő.

Mennyire jársz színházba?
Tömegiszonyom van, nem bírok sok ember közé menni. A csemegepult pont ezért volt nekem való, mert rengeteg ember mozgott körülöttem, mégis egy fal választott el bennünket. Színházba, főleg a nagy kőszínházakba ritkán járok, nem szeretem az erős parfümöt, a csillogó ruhákat. A kisebb színházak sokkal inkább nekem valók.

Most min dolgozol?
Nagyjából pont A csemegepultos óta foglalkozom a családregényemmel. Még körülbelül másfél évi munka van hátra van belőle. Öt év gyűjtés után most tartok az írásnál. Szeretném megnyugtatni a hölgy olvasókat, öt generációnyi nőről fog szólni, a nagymamám a vége, 1830-tól a 1970-es évekig. A brassói szász világban kezdődik a történet és Budapesten ér véget.

Hogyan kutasz?
Sok száz oldalnyi családi levél, napló marad fent, rengeteg hivatkozás, könyvek. Áprily Lajos lánya a nagymamám. Ilyen sok szépet nőkről sehol nem lehet majd olvasni. (nevet) Szó lesz anyaságról, kitartásról.

A Váróterem című regényed a nagyapádról szólt. Úgy tűnik, kiemelten foglalkoztatnak a családi történetek.
Muszáj megírnom őket. Már csak azért is, mert ezek a nők naplókat vezettek, tartok tőle, azért vetették papírra az életüket, hogy egyszer valaki foglalkozzon velük. Egyfajta kötelességemnek érzem ezt a munkát. Valójában már annak is örülni fogok, hogy meglesz bekötött formában a családtörténetünk.

Találtál meglepetéseket a kutatás során?
Csak azt: 800 oldalas lesz a könyv.

Fotók: Kovács Bence (KB), Révész Róbert (RR), smagpicture.com (SP)

Göttinger Pál - Fotó: Kovács Bence

Göttinger Pál (KB)

Gerlóczy Márton: A csemege­pultos naplójamonodráma
Színpadra alkalmazta: Lőkös Ildikó
Rendező: Göttinger Pál

Előadja: Ötvös András

Plakát: Csáfordi László

Budapesti bemutató:
2014. szeptember 19., Jurányi Inkubátorház

További előadások:
2014. október 3. (péntek), október 4. (szombat), október 21. (kedd); 20.00