»Kacagni akár a halálon is« | A Happy Endingről Gergye Krisztiánnal és Hegyi Barbarával

Csicsely Zoltán |

Egy körülrajongott színésznőnek legnagyobb sze­re­péről, az életéről kell döntést hoznia. Daga­na­tos beteg. A Happy Ending című darabban női sorsokat, különböző életfelfogásokat ismer­he­tünk meg – elgondolkoztatóan és legalább ennyi­re ironikusan, szellemesen. Anat Gov, a darab izra­eli szerzőnője maga is a betegség áldozata volt, műve 2011-es bemutatóját egy évvel és há­rom hónappal élte túl. Az itthoni ősbemutató főszerepeit Hernádi Judit, Hegyi Barbara, Mar­gitai Ági és Bánfalvi Eszter játssza. A darab nyári bemutatóját július 25-én tartják a Szentendrei Teátrumban, a pro­dukció szeptemberben a Bel­vá­ro­si Színházba költözik. Gergye Krisztián ren­dezővel és Hegyi Barbarával arról beszélgettünk, mennyire kényes a téma.

Bátor vállalkozás a nők rákbetegségéről színházi előadást készíteni?
Gergye Krisztián: Mindenképpen merész ügy egy ilyen nehéz témát nyári, szabadtéri színpadra emelni. Az emberek tabuként kezelnek mindenféle betegséget. A rákot és a halált még inkább. A mi darabunk ezekkel néz szembe, alapvető emberi kérdéseket vet fel, és a legmélyebbről fakadó ösztönös, vagy tudatos reakciók egyéni igazságait helyezi egymás mellé.

Komoly vagy szórakoztató előadás lesz a Happy Ending?
G. K.: Csak amilyen az élet maga: is-is. Orlai Tibor produkciói a minőségi szórakoztatást képviselik. A darab rendkívül elgondolkoztató. Megkerülhetetlen témával foglalkozik, ugyanakkor a humor, az önirónia nélkülözhetetlen része az előadásunknak. Hiszek benne, hogy a legnehezebb élethelyzeteken is a nevetés képes átbillenteni az embert. Sőt: segít valódi megoldásokat találni a problémákra. Kacagni akár a halálon is! Kicsit kívülről rátekinteni önmagunkra, észrevenni élethelyzeteink abszurditásait, és öniróniával tekinteni hibáinkra. De semmiképp nem akarom komolytalanná tenni a témát. Diszkréció és empátia nélkül nem is lehetne hozzáférni ilyen komoly problémákhoz. Ráadásul az álszemérem és a tabugyártás éppen az érintettek szorongó magányosságát erősíti. Reményeim szerint az előadásunk felszabadít: merjünk beszélni rejtett félelmeinkről, merjünk megnyílni, amikor leginkább szükségünk van mások segítségére, merjük bevallani, hogy baj van.

Mit árulhatunk el az alaptörténetből úgy, hogy nem mondjuk el a darab legvégét?
G. K.: Egy színésznő a főszereplője a darabnak. Kiderült, hogy rákos, és éppen az első kemoterápiás kezelésén vesz részt. A kórházban ismerkedik meg három sorstársával. Az előadás során arról kapunk képet, ki milyen módon dolgozza fel a betegséget. Az egyik küzd ellene, a másik elfogadja, és van, aki beletörődik. A darab legfontosabb gondolata azonban, hogy az önrendelkezés jogát emeli a figyelem középpontjába. Vajon túlságosan rábízzuk-e magunkat külső tényezőkre, illetve miként és mennyiben engedjük át másoknak a döntést önmagunk felett? Kit vagy mit helyezünk magunk fölé, kinek és miben hiszünk? Az egészségügy mókuskerekében, orvo­sokban, vallásokban, alternatív gyógymódokban? Mind­ez a végső kérdés felé tol minket: vagyis meg­ma­radhat-e sajátunknak az életünk, és lehetséges-e a saját halál?

Női darab ez?
G. K.: Annyiban nevezhetjük annak, hogy négy női főszereplője van, és nő a szerzője is. Én mégis emberinek nevezném, hiszen univerzális kérdéseket vet föl.
H. B.: Nem mondanám, hogy jobb ilyen darabot játszani, csak más a hangulatuk, mint a vegyes vagy csak csupa férfi szereposztásúaknak. A Happy Endingben azért van néhány férfi szereplőnk is.

A darab négy hölgykaraktere közül a Hegyi Bar­bara által alakított Miki igen­csak forma­bontó mind a gyereknevelésben, mind a betegsége keze­lésében.
Hegyi Barbara: Miki a rockbandákat kísérő lányok közé tartozott, mondjuk úgy, a fiúk örömére volt ott. Utaztak és szívtak, nem foglalkozott azzal, hogy gyereke van. Nem volt különösebben jó anya, az önzése határozta meg az életét. A betegsége miatt találtak újra egymásra a lányával. Furcsán hangzik, de bizonyos értelemben áldás ez neki, mert magá­hoz tért és rendeződött a viszonya a gyermekével.

Akkorát fordul, hogy a zű­rös élet után most min­den­féle természetes gyógy­mó­dokkal kerül kap­cso­latba, ezekben keresi a gyógyulást: búza­fű­levet iszik, kipróbálja a tőgykenőcsöt.
H. B.: Ismerjük a lemondó és a mindent kipróbáló beteget is. Az utóbbiban akkora a gyógyulási, a túlélési vágy, hogy minden lehetőséghez nyúl, ami segíthet. Ki tudja, melyik vezet eredményre? A gyógymasszőr, a reflexzóna, az Avemar vagy a kurkuma? A küzdő beteg, ha elveszítené a hitét, azzal feladná a küzdelmet, az életét is. Hernádi Judit, a színésznő karaktere ez a típus a darabban, ő azt mondja, addig szeretne jól élni, ameddig lehet, ami méltatlan, az már nem kell neki.

Négy nő különböző hozzáállását ismerjük meg a betegséggel kapcsolat­ban.
H. B.: Minden szereplő mentalitása más, mi, alkotók egyiket sem minősítjük. Ám ugyanaz a lényege mindegyiknek, nagy a baj és nem tudják, mi vár rájuk. A különbség abban van köztük, milyen gondolatai és fizikai pallókat építenek a túléléshez.

A színésznők részéről szükség van bátorságra? Nem a legszebb külsejüket vonultathatják fel ezúttal, kopaszon is láthatóak lesznek az előadásban.
G. K.: Számukra ez csodálatos színészi feladat. Nem hiszem, hogy a szépelgős oldaláról akarnák megfogni a szerepüket. Nem is lehet. Egyébként minden színészi feladathoz bátornak kell lenni.
H. B.: Bonyolult lesz a dolog. Eltüntetjük a saját hajunkat, viselünk egy kopasz parókát, majd azon rendes parókákat. Én például váltogatom is őket. Egy színész képletes értelemben egyébként is meztelenül áll ki a színpadra, megmutatja a gyengéit, a gonoszságait. Mindazt, amit az emberek leplezni szoktak. Van egy furcsa színházi paradoxon: minél rosszabb egy szereplőnek, annál jobb a színésznek. A külsődleges eszközök segítik a munkánkat, a kopaszság tovább fokozza a meztelenséget.

Van olyan nemes célja az előadásnak, legalább annyi, hogy népszerűsítse a szűrővizsgálatokat?
G. K.: Nem reklámfilmet készítünk, és demagógia lenne efelé vinni a darab bemutatását. Ám akik megnézik az előadásunkat, értelemszerűen el fognak gondolkodni arról, mi történne velük, ha ilyen helyzetbe kerülnének. El kell fogadnunk, hogy nem vagyunk halhatatlanok. Életfeladatokat kapunk, akár betegséget is. Nekünk az a célunk, hogy ne legyen tabu beszélni sem a rákról, sem a halálról.
H. B.: Ha beszélünk róla, már oldjuk a feszültséget. Rengeteg pozitív példát is látunk magunk körül, ki is lehet jönni a betegségből. A darab elmegy egészen az önrendelkezés jogáig: kérünk-e kemoterápiát vagy sem. A kérdés az: kinek az életét éljük? A szerző amellett érvel, hogy a döntés legyen a sajátunk.

Van még egy merész csavar: a Happy Ending zenés előadás lesz, dalokkal, szürreális képekkel.
H. B.: Ettől lesz igazán különleges a produkció. Lesz egy kórusos dalunk például a kemoterápia mellékhatásairól: a haj hullásáról, a hasmenésről. Én előadok majd egy szerelmi duettet a rákkal, ami egy jó pasi formájában jelenik majd meg, a daganataim pedig a legkülönbözőbb helyekről kerülnek elő. Teljesen abszurd ábrázolása ez a témának. Önmagában egy rákról szóló darabra nem mondhatjuk, hogy szórakoztató, viszont ha a rémességet kicsit kifordítjuk, már igen. A kínon lehet nevetni. Előbb-utóbb elkezd az ember nevetni, amikor nem tud szabadon mozogni az infúziójától. Kíváncsi vagyok, hogyan fogadják majd a nézők.

Fotók: Tiszeker Dániel (TD), Takács Attila (TA)

Anat Gov: Happy Ending (prózai revü)| Orlai Produkció, Mediszin Kft., Szentendrei Teátrum
Fordító: Zöldi Gergely | Dramaturg: Miklós Melánia | Rendező: Gergye Krisztián

Szereplők:
Hernádi Judit
Fekete Ernő
Margitai Ági
Hegyi Barbara
Bánfalvi Eszter
Bertalan Ágnes
Nagy Dániel Viktor
Formán Bálint

Zenészek: Bartek Zsolt, Horia Dumitrache, Philipp György
Táncosok: Barabás Anita/Asztalos Dóra, Feledi János, Székely Szilveszter/Hajnal János

Előadások:
2014. július 25. (péntek, 20:30) Szentendrei Teátrum
2014. július 26. (szombat, 20:30) Szentendrei Teátrum
2014. augusztus 01. (péntek, 20:30) Szentendrei Teátrum
2014. augusztus 02. (szombat, 20:30) Szentendrei Teátrum
2014. augusztus 03. (vasárnap, 20:30) Szentendrei Teátrum
2014. augusztus 19. (kedd, 20:30) Kultkikötő (Balatonföldvár)
2014. augusztus 21. (csütörtök, 20:00) Városmajori Szabadtéri Színpad
2014. augusztus 22. (péntek, 20:00) Városmajori Szabadtéri Színpad
2014. szeptember 23. (kedd, 20:00) Belvárosi Színház
2014. szeptember 24. (szerda, 20:00) Belvárosi Színház