»Nem az én problémám a legnagyobb a világon« | Bunyevácz Zsuzsa: Túlélési kézikönyv elvált anyáknak – újból

Posted on 2014. június 11. szerda Szerző:

0


Tulelesi_kezikonyv_elvalt_anyaknak-Ujbol.inddPapp Noémi |

A nevetés a legjobb gyógyszer – állítja a szerző, mi pedig igazán hihetünk a receptjének. És nem csak azért, mert eredeti végzettsége gyógyszerész. Mint első kötetes, ismeretlen szerzőnek 2007-ben jelent meg a Túlélési kézikönyv elvált anyáknak című könyve. Rend­re hangsúlyozza, elsősorban szórakoztatni, nevettetni akart. Pedig a téma komoly, és százezreket érint: mit csináljon az a nő, akit a férje elhagy egy másikért? Mihez kezdjen az életével, önbecsülésével, a nála maradt három gyerekkel? A most megjelent második rész egy újabb történetet tár elénk, és ismét keserédes humorral átszőtt tanácsokat ad mindazoknak, akik hasonló szerepbe kényszerültek.

Mi a két könyv viszonya egymáshoz? A második folytatása vagy inkább kiegészítése az elsőnek?
Ez is és az is. Egyrészt a második kötet egy teljesen önálló történetet mond el, ami nem folytatása az előzőnek. Másrészt vannak benne olyan elemek, amelyek az elsőből kimaradtak. Míg az előző inkább a fiatalkori, addig ez utóbbi inkább a későbbi időszakra helyezi a hangsúlyt. Mindezek ellenére célszerű úgy tekinteni rá, mint egy újabb történetre, illetve tanácsok újabb gyűjteményére.

A két főhős karakterében, a művek felépítésében, szemléletében, stílusában sok a hasonlóság.
Persze, mert valójában saját magamról írtam mindkét esetben. Fontosnak tartom, hogy egyiknél sem szociológiai vagy pszichológiai tanulmány megalkotása, vagy ilyesféle komolyabb helyzetelemzés volt a célom, csupán szórakoztatni akartam. Miközben úgy vélem, hogy ma a média sokkal többet foglalkozik a szinglik gondjaival, mint az elvált anyák helyzetével. Mintha ez utóbbi nem volna elég kurrens téma manapság. Ha mégis szóba kerülnek, az anyagi gondokon és mindennapi nehézségeken túl, arról nem esik szó, hogyan próbálnak meg nőnek maradni. És akár újra párt találni maguknak. Úgy tűnik, nem nagyon érdekel senkit, hogy mondjuk a megélhetés, a háztartás, a gyerek matekleckéje, a szülői értekezlet, a lerobbant mosógép problémájának megoldása mellett képesek-e még annyira összeszedni magukat, hogy esetleg megakadjon rajtuk egy férfi szeme. Mindezek ellenére vigyáztam arra, hogy ne valamifajta áldozati szerepben mutassam be magamat, illetve sorstársaimat.

A könyv első számú céljának a feszültség oldása tűnik. Ezt humorral, öniróniával, szarkazmussal segíti elérni. Miért?
Bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy hirtelen minden összeomlik körülötte. Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a rossz örökké tart. Szerencsére ez nem így van. Arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy mindig van kiút, még ha kezdetben nem is látszik. Ennek felismerése nyilvánvalóan nem megy egyik napról a másikra. Legalábbis nekem nem ment ilyen gyorsan. Hosszú időbe telt, amíg némi humorral tudtam szemlélni a helyzetemet. A dolgok akkor kezdenek egyenesbe kerülni, ha végre feltámad az emberben a tenni akarás, a düh, a „csakazértis megmutatom!” érzése. Nem önmarcangolásra van szükség, hanem arra, hogy továbblépjünk, és megtaláljuk újra önmagunkat. Az csak használ, ha közben nevetni is tudunk.

Bunyevacz_Tulelesi_ill01

Mondhatjuk, hogy terápiás céllal írta meg a történetét?
Nem azért, hogy magamat gyógyítsam, hiszen az első könyv vagy tíz évvel a válásom után született meg, a második pedig öt évvel később. Inkább a tapasztalatok átadása, a sorstársak szórakoztatása motivált. Különösen a második könyvben írtam meg azt, ami közvetlenül nekem segített. Utazás, új emberek, új élmények. De nem is annyira a történet a fontos, hanem hogy próbáljunk más szemszögből tekinteni magunkra.

Ön mindent megváltoztatott maga körül; másutt telepedett le, munkát váltott. Afrikai utazásáról, londoni takarítónői munkájáról és egyéb, olykor hihetetlennek tűnő kalandjairól is ír. Minden így történt?
Némelyiket kicsit kozmetikáztam a hatás kedvéért, de ezek csak árnyalatok, attól a történetek még igaziak. Én akkor úgy éreztem, könnyebb elmenni, mint maradni, ezért utaztam Afrikába. Közhelyesen hangzik, de igaz, hogy minden utazás után egy másik ember jön vissza. Nekem is szükségem volt változásra, hogy átértékeljem az életem. Rá kellett ébrednem, hogy nem az én problémám a legnagyobb a világon. És persze az sem lehet igaz, hogy körülöttem mindenki téved, és csak nekem van igazam. Pedig korábban ezt is elhittem.

A könyvekben mit tart a legfontosabbnak? Mi volt az, amiért akkor is harcolt volna, ha a szerkesztő azt javasolja, hagyják el?
A hangsúly a könyvben a társkeresésen volt, hiszen hiába vannak gyerekek, a társat nem pótolják.

Nemegyszer szarkasztikus véleményt fogalmaz meg a férfiakról, itteniekről és külföldiekről is. Például, hogy melegen ajánlhatók az izlandi férfiak: „különösen az, amelyikük egész éjjel szerelmeskedni akar veled. Tudnod kell, hogy az éjszaka Izlandon november 30-tól április 15-ig tart.” Vagy azt írja, hogy egy amerikait győzködni kell arról, Schumacher nem írt zongoraversenyeket. De persze a honfitársainkat se kíméli. Végül ki mellett találta meg a boldogságot?
Ezt a könyvben elárulom…

Ez az Alexandra Kiadónál megjelent ötödik könyve. Az előzőekben – a Szent Grál-trilógiára gondolok – teljesen más témákkal foglalkozott, sokéves kutatás után ült neki megírni őket. Hogyan tudja összhangba hozni az ennyire különböző műfajokat?
Egyformán örömet jelentett mindkettő. Ezt a könyvet sem volt könnyebb megírni, legalábbis nekem, akkor sem, ha nem igényelt sokéves kutatást, utánajárást.

Továbbra is marad ez a kettősség?
A „komoly” könyvek sorában – ez a Szent Grál-trilógia – már születőben van valami, de nehéz még erről beszélni. Persze azt sem zárhatjuk ki, hogy a Túlélési kézikönyv elvált anyáknak harmadik része is kikívánkozik majd, különösen azért, mert hamarosan kétszeres nagymama leszek.

Mit szóltak a férfiak a könyvéhez?
Volt, aki megjegyezte, hogy még soha nem gondolt bele, milyen gondokkal szembesül egy egyedülálló anya. De volt olyan is, aki állította, semmivel se könnyebb egy elvált apa élete. Többen kérték, hogy írjam meg az ő szemszögükből is ezt az élethelyzetet. Megrendelésre azonban nem megy…

Az írás az Alexandra Könyvjelző 2014/6. számában megjelent interjú szerkesztett változata

Bunyevácz Zsuzsa

Bunyevácz Zsuzsa

Bunyevácz Zsuzsa: Túlélési kézikönyv
elvált anyáknak – újból
Alexandra Kiadó, 2014
184 oldal, teljes bolti ár 4500 Ft

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

»Bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy hirtelen minden összeomlik körülötte. Ilyenkor hajla­mosak vagyunk azt hinni, hogy a rossz örökké tart. Szerencsére ez nem így van. Arra szeret­tem volna felhívni a figyelmet, hogy mindig van kiút, még ha kezdetben nem is látszik. Ennek felismerése nyilvánvalóan nem megy egyik napról a másikra. Legalábbis nekem nem ment ilyen gyorsan. Hosszú időbe telt, amíg némi humorral tudtam szemlélni a helyzetemet. A dolgok akkor kezdenek egyenesbe kerülni, ha végre feltámad az emberben a tenni akarás, a düh, a „csakazértis megmutatom!” érzése. Nem önmarcangolásra van szükség, hanem arra, hogy továbblépjünk, és megtaláljuk újra önmagunkat. Az csak használ, ha közben nevetni is tudunk.«