Őserejű ősbemutató | Haydn–Esterházy: Krisztus hét szava

Posted on 2014. április 21. hétfő Szerző:

0


Mácsai Pál

Mácsai Pál

Bedő J. István |

A titoktartás miatt csak nagyon kevesen tud­ták, hogy mi is hangzik fel Haydn Krisztus utol­só hét szava a keresztfán ősbemutatójának tételei között, csupán az volt világos, hogy Dubóczky Gergely felkérésére ismét találkozik – immár partnerként – a 18. századi muzsikus meg egy Esterházy. Konkrétan E. Péter.

Mellbevágó, a lélegzetet megakasztó prózai mű szü­le­tett. Egy férfi és egy női hang illeszti bele Haydn muzsi­kájá­ba. A zene néha fájdalmas, néha csak iskola­gya­korlatnak tűnő motívumai lassan halad­va állnak össze; nem hömpölygő zene, de sosem unalmas. És közben szól ez a szöveg.

A Hét szó önmagában kis terjedelmű írás – lenne. Csak éppen olyan, mintha éles kavicsokat próbál­nánk lenyelni, mert muszáj. A férfi(hang) idézi az evangéliumi helyet, olykor a zsoltár szövegét, oda­vet néhány pontos, tárgyilagos mondatot a zenéről (hangnem, előadásmód, a tétel hangszerei), és aztán valakihez beszélni kezd. Ami pedig kibomlik belőle: hogy kihallgatásnak vagyunk tanúi. Egyoldalú, válaszok nélküli a kihallgató (tiszt) monológja. A kihallgatott, a megkínzott, az áldozat – bárki lehetne.

Mácsai Pál, Dubóczky Gergely, Kerekes Éva, Esterházy Péter, háttérben a Budapest Sound Collective

Mácsai Pál, Dubóczky Gergely, Kerekes Éva, Esterházy Péter, háttérben a Budapest Sound Collective

A kihallgató nehezen formálja a mondatokat, mindnek többször fut neki, egyszerre ő a jó zsaru meg a rossz zsaru. A hallgató már nem Krisztus kínjaira gondol, hanem a kihallgatottra, aki lehetne (lehetett volna) bármelyik ötvenes évekbeli koncepciós per vádlottja („Magának magyarázzam, hogy mi az érdeke a pártnak?”). De időtlenné is válik a kihallgatás, amikor a kihallgató (éppen átbillenve a rossz zsaru pozícióba) így érvel: „Pilátusnak is van érdeke / a nemzetnek is van érdeke / nemcsak (…) annak a kurva liberális egónak.” Mármost egy olyan politikai környezetben, ahol a szabadelvűséget szitokszóvá mocskolták, ez nem a tegnapról szól, hanem a holnapról is. Pedig a hetedik szó után még azt is hihetnénk, konkrét a kihallgatás közege: alagsor, Budapesten, és a kihallgatott ígéretet kap, másnap kitelepítik a Hortobágyra. (Azt nem merném mondani, hogy valóban ez történt a kihallgatottal, de ha igen, beleszövődhetett E. P. családtörténete.)

A Hét szó igazi Esterházy-mű. A szerző oda-vissza lépked a kommentátor szerep és a szerzői önreflexiók között: a mű is írja a szerzőjét.

A Hét szó megjegyzéseiben egy hívő keresztény szabadgondolkodó elmélkedik: a szenvedéshez, az Istenhez való viszonyról, a mögöttes jelentésekről, a hét szó értelmezéséről („Teljesen abszurdak tehát azok a teológiai tételek, melyek szerint Isten itt elhagyta az Istenembert…. Haydn nem tudta elképzelni, hogy az Isten elhagyja az embert.”) Olykor profanizáló kommentárral folytatja: „Mozart el tudta. / Beethoven azt nem tudta elképzelni, / (…) hogy az ember elhagyja az Istent.”

Mácsai Pál, Esterházy Péter

Mácsai Pál, Esterházy Péter

Mácsai Pál a látens szerepből hús-vér hang-figurákat alkotott: a szöveg maga kínálta a kihallgató(k), a hangverseny-kommentátor és a kézirat fölött mélázó szerző alakját. Kerekes Éva szövege különös visszhang, jórészt a férfi szövegeit ismétli meg. Egyszerre anyja és felesége a kihallgatottnak, de olykor – a szövegtől függetlenül – ő a keresztfa alatt álló Mária (Stabat Mater) és Magdolna is.

Nem feledkezhetünk meg természetesen a Dubóczky Gergely vezényelte Budapest Sound Collective megszólalásáról. A pontos, érzelemgazdag, de sosem érzelgős Haydn-muzsika (messze vagyunk még az érzelmeket sugalló Beethoventől és a fájdalmakban néha szinte tocsogó romantikusoktól…) olyan, mint illusztrációk sora egy regényben, de a rajzok, bár egy másik műhöz készültek, összeölelkeznek a szöveggel. Különlegesen szépen szólt az ötödik (Szomjúhozom – Sitis) tétel csak fúvósokon, és mindent elsöprő erővel hangzott fel a kereszthalált követő Földrengés (zárótétel).

A BMC (Budapest Music Center) romfalat idéző nagytermének akusztikája kitűnő és hálás volt a zenekari megszólalásokhoz, habár a prózaiakhoz kissé hálátlan. Ezért (is) lenne nagyon jó egy stúdió minőségű felvétel. A kompozíció meg­érdemli.

Mellbevágó, a lélegzetet megakasztó mű született – csak ismételni tudom. Haydn és Esterházy egyaránt megtiszteltetésnek veheti, hogy szerző­társa lehetett a másiknak.

Dobó László fotói a főpróbán készültek

Esterházy Péter Hét szó című írása az Alföld májusi számában olvasható teljes terjedelmében