Monika Peetz: Keddi nők (részlet)

| NYOLC |

Több időt! Eva csak arra vágyott, bár lenne még egy-két órája az indulásig. Abban állapodtak meg, hogy mind az öten együtt mennek ki a reptérre. Caroline szedi őket össze, elsőként Evát veszi fel.

A tömött hátizsák már ott állt az előszobában, de Eva még fel-alá rohangált tökéletesen felszerelt, tágas konyhájában, és az utolsó cédulákat ragasztotta fel a szekrényajtókra és fiókokra: főzőedények, tányérok, csészék, tartós élelmiszer. Minden segítséget megadott a családtagjainak, akiknek halvány fogalmuk sem volt a házimunkáról.

Az étkezőasztal mellől három kisebb-nagyobb kamasz gyerek nézte unottan Eva izgatott sürgölődését. Ott volt velük az idősebb Frido is. Az „idősebb” jelzőt, melyre pár éve tett szert, magának köszönhette. Miután David és Lene esetében a névadást Eva vállalta magára, a harmadik gyereknél Frido ragaszkodott a választás jogához. Így lett a kisfiú „ifjabb Frido”. Apjának ugyanis a döntő pillanatban nem akadt jobb ötlete. Ez volt egyben utolsó kísérlete is arra, hogy labdába rúgjon a család életét előrelátó gondossággal irányító Eva mellett. Mire húsz hónappal később, a kis Anna születésével teljes lett a gyereklétszám, végérvényesen kialakult a családi munkamegosztás. Eva intézte a belügyeket és a külkapcsolatokat, Frido volt a kenyérkereső főminiszter, a pénz- és gazdasági ügyek felelőse.

Frido a maga negyvenhárom évével egy biztosítótársaság igazgatótanácsában foglalt helyet; büszke tulajdonosa volt egy kényelmes, nagy kerttel körülvett családi háznak, ami pedig a háztartás és a gyerekek ügyes-bajos dolgait illeti: abban „mit sem sejtő kívülálló” volt a státusa. Most figyelmesen lapozgatta azt a többoldalas, kézírásos útmutatót, melyet Eva nyomott a kezébe.

– Tehát hétfőn David teniszezik, Frido meg ministrál?

Eva idegesen bólintott. Csak semmi megingás, biztatta magát. Az utat tíznaposra tervezték, ehhez jön még a repülőút oda-vissza. Ilyen hosszú időre még soha nem utaztak el a keddesek.

– A péntek lesz még nehéz, amikor Lene osztályában szülői értekezlet van, meg talán a szerda.

– A szerda? Akkor semmi szín alatt nem érek rá, mert igazgatótanácsi értekezlet van.

Az igazgatótanácsi értekezlet egyfajta idült kór volt Fridónál. Szülői értekezlet, gyerekszállítás, a teniszklub feldíszítése, kar- és lábtörés, megtört gyermekszívek vigasztalása: Frido évek óta az igazgatótanácsi értekezletre hivatkozott, valahányszor családi problémák megoldásából kellett volna részt vállalnia. Jó szándékához nem fért kétség, de ha egyszer nem ér rá!

– Fogadj föl segítséget, Eva! – tanácsolta újra meg újra a feleségének. Csakhogy Eva nem azért szült négy gyereket, hogy rásózza őket egy román bébiszitterre.

– Nálunk ilyen a munkamegosztás – védekezett sietve, ha barátnői felvont szemöldökkel néztek rá.

– Talán ilyen a rabszolgaság – helyesbített szárazon Estelle.

Az elkényeztetett barátnő annak a nőtípusnak volt klasszikus példája, amelyik mindig agyonpakolja, aztán mással cipelteti a bőröndjét. Estelle nem dolgozott. Estelle feladatokat osztott ki. A rá háruló feladatokat a patikaláncban, melyet férje hozott a házasságukba, a feladatokat a háztartásában, az életében. Feladat jutott még az éjjeliszekrénye fiókjában lapuló vibrátornak is, mely jóval kitartóbban működött, mint a férj – ezt Estelle szívesen emlegette.

Evának nem ártott volna, ha példát vesz Estelle-ről. Csakhogy ő nem olyan. Ellenkezőleg, most is lázasan igyekezett csillapítani kínzó bűntudatát.

– Sokfélét főztem előre. Thaiföldi hallevest, sült húst, s a spagettihez háromféle szószt: zöldségeset Davidnak, sajtmártást Lenának, a többieknek milánóit.

Sorban nyitogatta a jégszekrény fiókjait, ott sorakoztak, bevetésre várva, a gondosan felcímkézett dobozok. Frido úgy szemlélte saját dobozseregletét, mint a világ nyolcadik csodáját: ámult és bámult, mint aki egy soha nem látott, egzotikus kultúrával találkozik. Ám sem neki, sem a gyerekeknek nem jutott eszébe, hogy Eva elismerést érdemelne, amiért kiteszi a lelkét a családjáért. Ez a gondolat egyébként Evában sem ötlött fel.

– Biztos vagy benne, hogy el kell menned erre az útra? – firtatta Frido.

– Hát éppen ez az, hogy nem – felelte volna legszívesebben Eva, csakhogy ekkor váratlanul Anna sietett a segítségére, kisebbik lánya, akivel különösen szoros volt a kapcsolata:

– Felőlem elmehetsz zarándokolni, mama. Azt se bánom, ha én leszek az egyetlen, akinek nincs ott az anyukája a sütisütős délutánon. Tényleg nem izgat. – És a kilencéves kislány gyengéden átkarolta anyja nyakát.

Amikor Caroline beállított érte, a négygyerekes Eva már halálosan kimerültnek érezte magát, jóllehet még egyetlen centimétert sem tett meg a zarándokúton.

– Mi lenne, ha átíratnám a repülőjegyem, és utánatok mennék?

– Eva, valami mindig lesz. Vagy David teniszversenye, vagy Lena növendék­hang­ver­senye, ha más nem, akkor igazgatótanácsi értekezlet…

– De most ez a családi sütisütés! Képzeld el, amint Frido fogja magát, és elmegy az értekezlet közepén, mert muffinsütésre várják az iskolában – mondta Eva az őszinte kétségbeesés hangján, de Carolinét ez sem rendítette meg.

– Lehetek őszinte, Eva? Többéves kemény munkával leszoktattad a kedves családodat arról, hogy felismerjék a saját zoknijukat.

Eva tudta, hogy Carolinénak igaza van, mégis önzésnek érezte, hogy elmegy.

– Frido remekül feltalálja majd magát, Eva. Hidd el, hogy eligazodik a sivatagban, ahol most egy ideig szünetelni fognak a szolgáltatások.

– Tényleg azt hiszed?

Caroline mélyet sóhajtott. Évről évre ugyanaz. Először a véget nem érő vita, hogy mikor és hova utazzanak, aztán Eva, Kiki és Judith lemondanák az egészet.

Annyi dolgom van.

Nem tudok elszabadulni az irodából.

Sajnos nem mehetek.

Caroline jól ismerte a szövegeiket. Mindig nagy cécóval indultak útnak. Ha egyáltalán elindultak.

Most is mindegyik gyerektől hosszasan el kell búcsúzni, puszi ide-oda, aztán a férj, aztán megint a gyerekek. A döntő lépésre csak akkor kerülhetett sor, amikor már mind felsorakoztak a kertkapuban, hogy elbúcsúztassák az anyjukat. Caroline fellélegezhetett. Az első barátnő végre benn ül a kocsiban. Jöhet a többi három.

Fordította: Lendvay Katalin

Monika Peetz: Keddi nők
Park Kiadó, 2014

• Recenziónk: Barátságpróba(út)