Nem tud írni, nem tud olvasni. Furcsán betűzi a szavakat. A nyakkendőjét sem képes megkötni. Sokan úgy vélik, hogy a 15 éves Standish Treadwell se nem okos, se nem ügyes gyerek. Miért is gondolkodna ő másképpen önmagáról? Csak a barátja, Hector vallja: „vannak a síneken gondolkodók és van Standish, szellő a képzelet parkjában”. A valóság azonban ennél sokkal hervasztóbb: aki az egyformaság egyenruháját nem képes magára ölteni, láthatatlanná válik a sokaság szemében.
Sally Gardner kendőzetlenül szövi bele személyes tapasztalatait A Hold legsötétebb oldala című könyvébe. Gyerekként csakúgy, mint főhőse, maga is sokat szenvedett a diszlexiától. A legelfogadottabb meghatározások szerint ez a tanulási zavarok gyakori megjelenési formája, elsősorban az olvasás terén mutatott megkésett, az életkorhoz, intelligenciához és iskolázottsághoz elvárt szinttől eltérő, rendellenes fejlődést jelenti.
De ha a napjainkban oly gyakran előforduló részképesség-zavart az orvostudomány által használt fogalmakkal akarod elmagyarázni egy gyereknek, valószínűleg faképnél hagy. Egy kamasznak a latin kifejezés mit sem jelent, viszont ha érintett a dologban, tudja milyen pokoli érzés, amikor szálka vagy a többiek szemében. Talán őt is folyton megalázzák, piszkálják, mert nem olyan, amilyennek a társai szerint lennie kellene. Nincsenek barátai, nem bízhat senkiben, legszívesebben felszívódna, és soha senkinek nem beszélne fogyatékosságáról.
Sokáig Sally Gardner is kirekesztettnek érezhette magát, de később megtanulta, hogyan válhat hasznára különleges helyzete. Egy művészeti iskolában tanult tovább, majd évekig dolgozott illusztrátorként, illetve színházakban díszleteket és jelmezeket tervezett. Most pedig könyveket ír. Elsősorban azokat a fiatalokat szólítaná meg regényével, akik hozzá hasonlóan szenvednek a diszlexiától vagy bármilyen más képességbeli defektustól, és azokat is, akik nem tudják, mit kezdjenek olyasvalakivel, aki kicsit máshogyan tekint a világra.
A Hold legsötétebb oldala a Kolibri Kiadó első olyan kiadványa, amelyre rányomták a Magasfeszültség emblémát. A sorozat könyvei olyan témákat bontanak ki, amelyekről szívesebben hallgatnánk. De muszáj foglalkoznunk például azzal, hogy vannak kék- meg vannak barnaszeműek, s vannak olyanok is, akinek az egyik szeme kék, a másik meg barna. De a regényt olvasva példálózhatnánk akár a hosszú- meg a rövidnadrágosokkal is. Bármikor szembe találkozhatsz velük az utcán, ezért jobb, ha már fiatalon tudatosítod magadban: ők is hozzád hasonlóak. Csak apró eltérés van közted és közte. Talán téged is jobbá tesz, ha mások iránt elfogadóbbá és nyitottabbá válsz.
A Magasfeszültség emblémájú könyvek a megszokottól eltérő módon beszélnek valóságunkról. Sally Gardner például jelenkorunk ismerős élményét, az ismeretlentől való félelmet csomagolja bele egy negatív jövőképbe, ahol az eredetiség száműzni való degenerációnak számít. Standish világában, ha kilátszol az arctalan tömegből, megfigyelnek téged. Ha nem állsz be a sorba, kegyetlenül leszámolnak veled. De még ha észrevétlen is maradsz, akkor sem lehetsz biztos abban, hogy megmenekülsz.
Standisht és Nagypapát a Hetedik Zónába száműzték, mert nem férnek bele az Anyaföld rendről alkotott elképzelésébe. De nem csak a tisztátalanokat gyűjtötték össze, a birkák sem mehetnek innen sehova. Nem foglalkoznak a miértekkel, ezért az Anyaföld támogatja őket. Szükség van rájuk, mert feljelentik azokat, akik mernek másképp gondolkodni. A Zóna köré áthatolhatatlan falat építettek, senki sem tudhatja, mi van odaát.
A Hetedik Zónában a fekete bőrkabátosok nap mint nap bepofátlankodnak a lakásokba meg a pincékbe. Rendellenességeket keresnek. Biztos lehetsz abban, hogy előbb vagy utóbb mindenkiről kiderül legalább egy icipici hiba. Elvisznek mindent és mindenkit, ami az Anyaföld hazugságait leleplezhetné. Standish szülei és Hector is eltűnnek. A Kullancsok serege eközben páncélozott járműveivel vonul az utcákon: a félelem megeszi a lelkeket.
Talán nem lett volna semmi baj, ha a focilabda nem repül át a falon, és ha Hector nem megy el megkeresni. Mi lett volna, ha nem jött volna rá Anyaföld sötét titkára? A mi-lett-volna-ha kezdetű mondatokkal azonban az a legnagyobb gond, hogy egy újabb mi-lett-volna-ha követi őket. A feltételes mondatok végeláthatatlan sorát viszont csak egyféleképpen lehet megtörni: Standishnek végre szembe kell néznie félelmeivel.
A Hold legsötétebb oldalát olvasva rögtön beugrik Orwell felejthetetlen főműve, az 1984. A Hetedik Zóna tisztátalan lakói közeli rokonságban állnak Óceánia gondolatbűnözőivel. Mindkét regény világára igaz Standish állítása: „A váratlan, rémisztő halálnál jobban semmivel sem lehet az embereket nyugalomban, rendben tartani.” De beszélnek a regényben múltbeli háborúkról, amelyek valós történelmi rémképeket juttatnak eszünkbe. Gardner megidézi a hidegháború és az amerikai Holdra szállás korának hangulatát is. Az Anyaföld rakétát küld a Holdra. A tiszta faj demonstrálni akarja technikai fölényét a korrupt országok felett, és ellenőrzés alá akarja vonni az emberek gondolatait, álmait, vágyait.
Gardner sok ismerős dolgot sorol fel, ami megerősít abban, „mennyire kibaszott kegyetlen az emberiség”. Eltúlzott víziója miatt azonban fel sem merül, hogy regénye megtörtént eseményeket dolgozna fel. Erős ugyanakkor a kísértés, hogy az Anyaföldet egy soha meg nem valósuló rémálomként képzeljük el. De gyanúm szerint, Gardner sokkal inkább mai valóságot festi meg kötetében egy számkivetett gyermek fantáziája által. Regénye ezért trükkös metafora az önbecsülésre képtelen gyermeki szellemről. De ez a gyermek kész leszámolni szorongásaival, az egész világ tudtára akarja hozni az igazságot.
Standish száz rövid, sűrített fejezetben meséli el különleges történetét. A regény szerkezete nagyon filmszerű, számozott szakaszai akár egy storyboard jelenetei is lehetnének. Ezt a hatást erősítik a mozgóképesített rajzok. Pörgessük csak végig a könyv lapjait, a falon levő lyukból patkány settenkedik elő, a lapon egy légy repül át. Rövid képes történetük pontosan rímel a regénybeli világ visszataszító törvényszerűségeire.
A Kolibri Kiadó mottója szerint olvasni gyerekjáték. A Hold legsötétebb oldalának egyszerű nyelvezete valóban könnyen olvastatja magát. Súlyos témaválasztása és különleges elbeszéléstechnikája miatt mégis – borkóstolóról kölcsönzött hasonlattal élve – hosszú a lecsengése. Gardner alapvetően szenvtelen prózáját meglepő metaforák színesítik. Pék Zoltán pontos fordítása jól tükrözi a regény stílusának kettőségét. Gardner távolságot tart az olvasótól, ugyanakkor, mivel egy gyermek vall benne legféltettebb titkáról, nagyon személyessé is válik.
Elsőre talán meglepőnek tűnik, hogy egy fiataloknak szóló könyvben gyerekeket kínoznak, ölnek, mindenki retteg valamitől. Gardner mégsem borzasztja el az olvasóját, mert voltaképpen barátságról, bizalomról, szeretetről és önfeláldozásról szól meséjében. Regénye bátor és őszinte módon szólítja meg a fiatalokat. A szívhez szól, de cseppet sem érzelgős.
Sally Gardner
Sally Gardner: A Hold legsötétebb oldala
Fordította: Pék Zoltán
Kolibri Kiadó, 2013
282 oldal, 2990 Ft
ISBN 978 615 523 4576
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Sally Gardner megdöbbentő regénye egy kegyetlen világban játszódik. Standish Treadwell – akinek különböző színűek a szemei, és diszlexiája miatt nem tud írni-olvasni sem – egyetlen barátjával, Hectorral átmászik a várost körülvevő fal túloldalára, és rájönnek, mit rejteget előlük az Anyaföld. Attól a pillanattól kezdve, hogy a két kamasz rájön egy óriási titokra, ami kapcsolatban van a Holdra szállással, az életük veszélybe kerül.
Száz nagyon rövid fejezet, tökéletesen egyedi elbeszélésmódban, mely szinte végighajszolja az olvasót a történeten, mert egyszerre izgalmas és sötét humorú, lakatlan és borzongtató, gyöngéd és elragadó. A Hold legsötétebb oldala eredeti és megindító történet, melyben a barátság és a bizalom az igazi fegyver.
Sally Gardner Londonban nőtt fel, ma is ott él. Gyerekként maga is megküzdött a diszlexiával, egészen 14 éves koráig nem tanult meg sem írni, sem olvasni. Ikrei születése után kezdett regényeket publikálni, melyek a mágikus és történelmi realizmus egyedi keverékei, stílusuk és témájuk kihívás az olvasóknak, akiket beszippant az általa teremtett világ. Sally szenvedélyesen hiszi, hogy a fiatal olvasókat inspirálni és szórakoztatni kell a könyvekkel, mint ahogy azt A Hold legsötétebb oldala is bizonyítja, melyet számos díjjal tüntettek ki.
Olvass bele 
Posted on 2014. március 21. péntek Szerző: olvassbele
0