Regény a szorongásról | Körmendi Ferenc: Júniusi hétköznap

Posted on 2013. december 6. péntek Szerző:

0


KörmendiF_Júniusi-hétköznap-bor180Cserhalmi Imre

Hogy e 25 nyelvre lefordított regény szerzőjét, Körmendi Ferencet a múlt század derekán nemzetközi siker övezte, manapság meg jószerivel ismeretlennek számít a saját hazájában – ez nem nagyon meglepő. Az úgynevezett kánonnak sohasem volt tagja, az úgynevezett irodalmi emlékezetből szinte teljesen kiszorult.

Örvendetes, hogy most – a kiadó nevéhez illően – ismét napvilágot látott ez a regénye, amelyet magyar nyelven, Londonban írt, és amely először 1943-ban jelent meg. Pontosabban örvendetes is, szomorú is. Örvendetes azért, mert a mindennemű érték megőrzését és életben tartását szem előtt tartó kulturális igényt és felelősségvállalást jelez. Szomorú azért, mert nagyon aktuális.

A regény történetének az a nap ad keretet, amelyen – 1939-ben – a hungaristák robbantásos merényletet követtek el a Budapesten, a Dohány utcai zsinagógában. Ez az esemény részint apropó, részint nagyítótükör annak ábrázolására, hogy miként élték meg üldözők és üldözöttek, majdani hatalmasok és áldozatok a pusztító vihar előtti – látszólagos – csendet. A rémuralom előtti időszakot, az emberek iparszerű megsemmisítése előtti éveket, amelyekben a szervezett és tömeges fizikai erőszak legitimálása, a népirtás még csak lehetséges jövő volt a benne élők számára. De elkerülhetetlen és törvényszerű következmény és végkifejlet a túlélőknek, a történelmet azóta is művelten és felelősséggel értőknek.

A menekülő és a gyilkolására vágyó ember figuráját, társadalmi helyzetét, személyes beágyazottságát, mentalitását, frusztrációját ábrázolja az író. Könyvét ugyan többször nehezíti hosszadalmas belső monológokkal, de a stílusa javarészt a Molnár Ferencére vagy Harsányi Zsoltéra emlékeztet, szerencsésen él az igényes lektűr eszközeivel.

A szóban forgó kor történelméről, illetve az író művészi értékeiről, jellegzetességeiről a kötetben publikált két tanulmány részletes szakmai elemzést ad. Ezért e recenzió keretében elegendőnek látszik csupán a regény fájdalmas aktualitására utalni. Sokat elmond például arról a manapság sokszor elhangzó aggodalomról, amely szerint a mai magyar világ mindinkább emlékeztet a múlt század harmincas éveire. És arról is, hogy, a manapság is ijesztő méretekben külföldre távozó fiatalokat távolról sem csupán anyagi szempontok vezérlik. Továbbá, hogy túlnyomó többségük egyáltalán nem zsidó vagy valamely kisebbséghez tartozó.

Ez a regény ugyanis egy gazdasági, aktuálpolitikai vagy akár szociológiai módszerekkel és mércékkel aligha felmérhető emberi szenvedésről szól: a szorongásról.

Körmendi Ferenc

Körmendi Ferenc

Körmendi Ferenc: Júniusi hétköznap
Napvilág Kiadó, 2011
236 oldal, 2900 Ft
ISBN 978 963 338 0796

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Körmendi Ferenc (1900–1972) – bármennyire ismeretlen a mai olvasó számára – világhírű magyar író. Két könyvét, az angol kiadók által kiírt nemzetközi regénypályázatot megnyert, 25 nyelvre lefordított Budapesti kalandot (1932) és A boldog emberöltőt (1934) rangos francia és amerikai kiadók jelentették meg. Körmendi Ferenc 1939-ben Londonba emigrált, ahol a BBC munkatársa lett, később pedig Washingtonban az Amerika Hangja rádiócsatornának dolgozott.

Az 1941-ben írt Júniusi hétköznap először 1943-ban Londonban jelent meg – magyarul. A regény megtörtént eseményeken alapul: 1939. február 3-án két kézigránátot hajítottak a Dohány utcai zsinagógából távozó emberekre. A hungarista merénylet során a valóságban 22 ember sérült meg, és senki sem halt meg. A regény azonban némileg kiszínezi ezt a valóságot: a cselekmény júniusban játszódik – amikor Szálasi Ferenc hungarista vezért éppen elítélte a Kúria –, illetve Körmendinél halálos áldozatok is vannak.

Az olvasó az ezen az egy napon történteket szinte helyszíni tudósításként olvashatja. Két férfit követünk, két hajdani gimnáziumi osztálytársat, akik éveken át nem találkoztak, míg ma többször egymásba akadnak. Barát Miklós – akit éppen utcára tett a zsidókat érintő B-listázás – a kivándorlása előtti napon elmegy a volt munkahelyére, majd a Dohány utcai zsinagógába is. A másik férfi a hungarista Mukk Gyula, a regényben „kopjáskeresztes” párt egyik vezetője. Már a regény elején sejthető, hogy Barát lesz a merénylet egyik áldozata, Mukk pedig a merénylet egyik elkövetője. A két egymás mellett futó és többször, végül tragikus módon véglegesen összeérő szálból ismerjük meg kettejük életútját a végkifejletig.

A regényt két kiegészítő tanulmány kíséri: Kovács Tamásé a valós eseményt tárja fel történészi pontossággal, sőt rövid summázatát adja a hazai szélsőjobb történetének, Panyi Szabolcs írása pedig a méltatlanul elfeledett szerzőt helyezi el a magyar irodalmi kánonban. A regény e két tanulmánnyal együtt igazán értékes olvasmány; nehéz is nem meghallani a mára is vonatkozó halk megjegyzéseket.