Szórakoztató szennyesteregetés | Robert Schnakenberg: Híres filmrendezők titkos élete

Posted on 2013. december 1. vasárnap Szerző:

0


schnakenberg-hires-filmrendezok-bor181Gulya István

Három tucat filmtörténeti jelentőségű, élő és már elhunyt rendezőt mutat be Robert Schna­ken­berg bulvárkiskátéja. Bulvár, mert­hogy az össze­gyűj­tött celluloid­nagy­vadak mind­egyike jókora adag takargatnivaló jellemhibáról tesz tanúságot. Meg­fontolandó azonban, hogy egy-egy vitat­ha­tat­la­nul egye­temes értéket képviselő mozgóképet mennyi­re árnyal készítőjének „emberi arca”. Hogy ez jó-e, vagy sem, nem tudjuk (de véleményünk azért van).

Az intimpistáskodás az emberiségbe genetikailag kódolt. Ide a pattintott kőbaltát, hogy már a neolitikum hajnalán összegyűltek eleink az óriáspáfrányok mögött makogni, miszerint micsoda bizarr szokásoknak hódolnak a szomszéd barlang lakói, például a nőstényeiket nem a hajuknál, hanem a lábaiknál fogva vonszolják. Nagy ugrással: az internet korában meg aztán különösképp fokozódott a helyzet.

A hírességek rejtett, de legalábbis kevésbé propagált hóbortjai (mániái, elhajlásai, perverziói) az igazán érdeklődésre számot tartók, ne tagadjuk, nagy a vonzalom e sajátos bennfentesség iránt. A minőségi budoárirodalom iránti igényt jelzi Nyáry Krisztián köteteinek sikere (Így szerettek ők 1–2.) Amíg azonban Nyáry írásain érződik a hosszas kutatás, a babramunka, az amerikai Robert Schnakenbergén kevésbé. Inkább: nem.

A Híres filmrendezők titkos élete sok új információval nem gazdagítja a szakbarbárok tudástárát, csak a laikusokét. (Igaz, ők vannak többen.) Most a lusták jártak jól. Tudniillik a filmrendező-kedvenceinkről szóló összes tényadat és pletyka megtalálható az interneten. Természetesen szanaszét. E könyv erénye, hogy így, egyben nem. Összegyűjti, olvasmányosan sorakoztatja – hangsúlyozzuk: a filmvilágban járatlan olvasóknak – a „meglepő & megdöbbentő” adatmorzsákat, és jópofa karikatúrákkal teszi olvasóbaráttá a lapozást. Utazáshoz kifejezetten használható, a nem túl hosszú, öt-nyolc oldalas, „beszédes” rajzokkal – ezek a leírt szöveget képpé alakító, kvázi szövegismétlések, összefoglalások – színesített fejezetek erre praktikusan alkalmasak.

Az összeszedett egész tehát más, ám az egyes részeket megtekintve, megállapíthatjuk, nincs új a Nap alatt. Hiszen tudtuk, hogy Chaplinen olykor elhatalmasodott a „Lolita-szindróma” és a takarékoskodási mánia, amiért is nem tisztálkodott, fő figurájához, a csavargóhoz hasonlóan bűzlött. Tudtuk, hogy Hitchcock bizarr „tréfákkal” terrorizálta színészeit, mint ahogy általában majd mindegyik rendezőről elmondható, hogy megalázta őket, (rugdosható) tárgyként bánt a szereplőivel. De hát őszintén: bár a klasszikus hollywoodi szisztéma a sztárkultuszra épült, gyártáskor a rendező volt a mindenható. Az adott filmet tekintve az arc ugyanannyit ért, mint bármelyik munkatárs, kamera vagy fejgép. Szükséges a filmhez, de csak eszköz, (hús-)kellék. A lényeg, hogy a filmnek el kellett készülnie. (Ma már ez nincs így…)

Tudtuk, hogy David Lynch finoman szólva is bogaras, és – például – betegesen szeret döglött állatokat boncolni, vagy hogy Tarantino szenvedélyesen imádja a lábakat és így tovább. Harmincöt fejezetben harminchat ismert rendező – merthogy a Coen fivérek ketten vannak: Joel és Ethan, és mindig együtt is dolgoznak – különcségeivel ismerkedhetünk meg. Jellemzően elferdült hajlamokról, rossz szokásokról, olykor a bűnügyi határt átlépő viselkedésekről esik szó. Szexuális aberrációkat, rasszista megnyilvánulásokat – „zsidózást”, „niggerezést” –, kábítószer- és/vagy alkoholfüggőségeket szed csokorba a szerző. A meghatározó rendezőkről szóló epizódokat hat „széljegyzet” jellegű közbevetés szabdalja, amiben kevésbé ismert direktorokról és producerekről olvashatunk egy-két furcsaságot. S hogy mennyire elférfiasodott a szakma, a kötet egyetlen női rendezői fejezete, a Leni Riefenstahllal foglalkozó mellett csupán egyetlen ilyen kétoldalnyi kurta összefoglalásban olvashatunk néhány szakmabeli nőről. Ez nem a szerző hibája, a filmrendezés (is) tipikusan macsó szakma, hiszen 91 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az Oscar-díjat 2010-ben megkapja egy női rendező, Kathryn Bigelow A bombák földjén című filmjéért.

D. W. Griffith (Marco Zucca rajza)

D. W. Griffith (Mario Zucca rajza)

Schnakenberg a hőskorszaki D. W. Griffith-től és Cecil B. DeMille-től kezdve Orson Wellesen, Ingmar Bergmanon és Federico Fellinin át jut el a közelmúltig és a kiadványzáró Quentin Tarantinóig. A könyv végi Jegyzetek címszó kissé megtévesztő, mert azok a fordítótól származnak. Elmaradhatott volna az idézett filmek pluszinformációktól mentes felsorolása (szerintünk: feleslegesen, a gyártási év és az eredeti cím mellett nem találunk benne), de itt áll a felhasznált irodalom jegyzéke, valamint a keresést segítő név- és tárgymutató. Az előbbi elég felületes, inkább afféle ajánlott irodalom azoknak, akiket a könyv megérintett. A kiadó a Híres…-sorozatot az Életrajzok közé sorolja, de pontosabb lenne a népszerű ismeretterjesztő címkét ragasztani rá. A Híres…-széria eddig négy kötetből áll, a filmesek mellett szerzők, művészek, zeneszerzők) kerültek bele. Az azonos tematika, szerkezet, külcsín mellett összetartozásukat mutatja az állandó alcím: „Amit tanáraink soha nem meséltek el”. Mindegyik kötetet Mario Zucca képregényszerű illusztrációi kísérik.

A Híres rendezők… kötetet Bosnyák Edit ültette át magyarra. Nem neki róhatjuk fel, hogy bizony akadnak furcsállható kiszólások és tárgyi tévedések a könyvben. A szaklektor hiánya köszön a „cimbora-filmek” kifejezés felbukkanásában (144. o.) Az eredeti (gyaníthatóan) „buddy movies”-nak nincs használható megfelelője (még a pontosabb „havermozik” kifejezés is csikorog). Ennek ellenkezője az a tévesztés, hogy az alig használt peplák-filmeknek nevezik a görög-római miliőben játszódó hollywoodi produkciókat (160. o.). Erre bizony létezik használatos és elterjedtebb magyar kifejezés: „szandálfilmek”. Az eredeti mű szaklektora is hiányzik, a szerző Stanley Kubrick két legismertebb filmjeként a valóban világhírű 2001 – Űrodüsszeia mellett a Dr. Strangelove… című szatírát említi. Pedig mind hatását, mind a bevételeket tekintve akadnak jóval jelentősebbek (Spartacus, Lolita, Mechanikus narancs, Ragyogás, Tágra zárt szemek). Szintúgy ennek tudható be, hogy a filmtörténelem egyik legfeszesebb szerkezetű filmjét, a Ponyvaregényt a szerző „zűrzavarosnak” titulálja (293.). Ugyanígy furcsa dolog Tarantinót jelentéktelen rendezőnek nevezni (286., idézőjelek nélkül, mert úgy netán szarkazmust gyanítanánk), hogy aztán az utolsó fejezetet neki szentelje. „A Keresztapa egyértelműen elhibázott harmadik részének…” – kitétel sem érthető (203.), 1991-ben hét Oscarra, illetve hét Golden Globe-díjra jelölték, és még egy átlagos filmbarát is tudja jól, már egy ilyen jelölés hatalmas elismerést és rangot jelent. Lehet persze szubjektív véleményünk egy filmről, de egy efféle kiadványnál nem tehetők ehhez hasonló, epésnek szánt, de valójában a nem-tudásról árulkodó kitételek. (Ez a kritika az eredeti mű kiadójának szól.) Kíméletből nem sorolom fel valamennyit.

Razzie, az Arany Málna-díj

Razzie, az Arany Málna-díj

A hozzá nem értést el lehet(ett volna) takarni hazai filmes szaklektor közreműködésével. De az már kifejezetten kínos, hogy a legrosszabb filmnek/­közre­működőnek ítélt ellen-Oscart, az Arany Málnát Citrom-díjként említik (kétségtelen: ilyet kapni savanyú öröm…), de hát van neki pontosabb eredeti neve (Golden Raspberry Award), és maga a díj is málnát formáz. Nem volna baj a Citrom-díj emlegetésével, de a szövegben angol becenevén, Razzie-ként, Razzie Awardként fordul elő (301.)!

A középkorban – és ez bizonyos értelemben megkérdőjelezi a középkor állandó (sötét) jelzőjét – nyelvkivágás járt a pletykáért. Pontosabban az alaptalan, rosszindulatú szóbeszéd terjesztéséért. Ma a világ euroatlanti harmadában beszélni és írni szabad, de nehéz. Még mielőtt azt gondolnánk, Schnakenberg sem tudott megbirkózni vele maradéktalanul, le kell szögeznünk, ez egy ilyen műfaj, mondhatjuk úgy: népszerű ismeretterjesztés, amire nem a fentebb stíl jellemző. Igaz, nem is a slendriánság.

Robert Schnakenberg

Robert Schnakenberg

Robert Schnakenberg:
Híres filmrendezők titkos élete
HVG Kiadói Zrt., 2012
288 oldal, 3900 Ft
ISBN 978 963 304 0782

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Fellini szellemektől várja a sikert! A pedofil csavargó! Chaplin egy csinos tinit vesz el! Hitchcock sokkoló titka napvilágot lát!

A Híres filmrendezők titkos élete című könyv botrányos és cenzúrázatlan beszámolói lerántják a leplet kedvenc rendezőink sötét titkairól, D. W. Griffith-től elkezdve egészen Quentin Tarantinóig. Miért nem fürdött hetekig Chaplin? Hitchcocknak valóban nem volt köldöke? Disney holttestét valóban felébreszthető állapotban tartják? És vajon mi vihette rá Francis Ford Coppolát arra, hogy egy 3D-s pornófilmet rendezzen? Mostantól kezdve más szemmel nézhetjük a filmvászon legendáit!

Drogfüggők, nőimitátorok, lábfetisiszták és más, legendás filmrendezők különös, mégis igaz története.