Komoly dolgokról bulváros megközelítésben | Elizabeth Lunday: Híres zeneszerzők titkos élete

Posted on 2013. augusztus 5. hétfő Szerző:

0


Lunday-Híres-zeneszerzők-bor180Bedő J. István

Sokáig azt hittem, a nagy művészek életét a maguk teljességében csak férfi író tudja elmondani, míg az ifjúságnak szóló rövidített vagy anekdotázó változat megírása női privilégium. Talán téves általánosítás volt. Mindenesetre néhány évtizeddel ezelőtt a Zeneműkiadó jobbára ehhez tartotta magát. Ami (visszanézve) pedagógiai szempontból is hatásos volt, hiszen a zenetörténet minden neves komponistájához megható anekdotácskák fűződtek.

Igen ám, de az ott leírt világ valahol a 19. század végével le is zárult. Kérdés, hogy ugyanazon a módon, ugyanazzal a stílussal lehet-e ma olvasóközönséget toborozni a komoly zenéhez. Aligha. Ez – meg a korigény – sarkallhatta az amerikai kiadót, hogy a »Titkos életek« sorozatba beleillesszen a zeneszerzőkről szóló kötetet is, Elizabeth Lunday könyvét. (Korábban már szerzők, művészek és filmrendezők is lettek tárgyai a magyarul is megjelent változatoknak.)

Titkos élethez ugyebár olyan dolgok kellenek, melyeket az utókor szégyellt, fátylat borított némely kisiklásokra, részegeskedésekre, narkózásra, kicsapongó szexuális kalandokra, kínos betegségekre. Vagyis amivel ma a bulvársajtót kisámfázzák.

Másfelől a mai (reménybeli) olvasót rézmetszetekkel, reprodukciókkal, festményekkel nem lehet elkábítani, információforrásainak nagyobb része képregény, manga, rajzfilm. És a szöveg se legyen sok, mert két bekezdést már nemigen tekint át, háromtól pedig megfájdul a feje. Nosza akkor igazodjunk ehhez a befogadó közeghez, és beszéljünk a gyereknek arról, „amit tanáraink soha nem meséltek el”.

Ennek ellenére – vagy éppen ezért – a könyv igen jó! Nem olyan alapos, mint a Brockhaus zenei lexikon, de nem is arra készült. Mario Zucca képregény stílusú illusztrációi már a borítón pofán vágják az olvasót: Berlioz gyilkossághoz öltözve, női ruhában – és hasonlók. Nem prüdériából mondom, de minden, a könyvbe vett alak életében föl lehetett túrni valamit, ami a saját korában megbotránkoztató volt. Ezért is került bele a válogatásba.

A szöveg azonban korrekt és mulatságos. A rövid, célratörő bekezdésekben a szerző mindenkiről ír valami leleplezőt. Hogy az gusztustalan vagy sokadrangú, nem számít. A Tamás templom karnagya (© Láng György) című életrajzi regény talán föl sem idézte, hogy Bach weimari felmondása oly erőszakosra sikeredett, hogy lecsukták érte egy hónapra. De mit számít ez az életmű egészéhez képest? Végül is lényegtelen.

Ugyanis valóban minden arra szolgál, hogy az ifjú ember érdeklődését felkeltse. Mert legfeljebb majd a Verdi- vagy Wagner-művek ismeretében a megfelelő helyre teszi Lunday művét. A felnőtt, zeneélvező, zeneértő olvasó aligha tartaná nagyra a könyvecskét, az erkölcsnemesítés zászlaját lobogtató politikusok még talán tűzre is vetnék. Ezt azonban a siker mércéjének tekinthetjük.

Nem lenne illendő lelőni a titkos élet poénjait; a zenei panoráma a barokktól (Vivaldi) a bécsi klasszikusokon (Haydn, Mozart, Beethoven) és Európa nagy romantikusain keresztül vezet keresztül. Ám meglepő módon folytatódik is, belekerültek a válogatásba olyanok, akiket jobbára a kísérletező (más szavakkal elviselhetetlennek címkézett) zenék szerzőiként ismerünk. Ebben az ívben látszik meg, hogy a válogató milyen okosan szedegette össze a művészeket. Ugyanis az egymásra hivatkozásokkal megismerjük (vagy az ifjú érdeklődő megismeri), miképp változott a zenei ízlés, mikor kiáltottak ki túlhaladottnak egyes technikákat (kontrapunkt – Bach, tizenkét fokúság – Schönberg, hall(gat)hatatlan zene – J. Cage), és melyiket fedezték fel újra. Vagyis a látszólag pletykálkodó címkéjű szövegből tényleg lehet tanulni elég sok mindent.

Elizabeth Lunday

Elizabeth Lunday

Ami igen nagy erénye a tarkabarka szövegű, leginkább valami komolytalan tinilap tipográfiáját idéző könyvnek, hogy megtámogatja az olvasót olyasmikkel, ami saját ismereteit idézi fel. Például szegény boldogtalan és félreismert Brahms adatlapján az életrajzi adatok között (benne van a csillagjegy is, naná!) az egyik tétel: Legismertebb műve: »Wiegenlied«, amely »Bölcsődal« vagy »Brahms altatódala« néven is ismert (1868), majd a következő létfontosságú tudnivaló: Hol hallhattuk? És a válasz: Töméntelen mennyiségű zenélő gyermekjáték ontja magából.

Igen, ez kell. Gyerekek ezrei ismerik fel Liszt 2. magyar rapszódiáját – a Tom és Jerry (Cat concerto) alapján. Kétségtelen, hogy Walt Disney sikergyára sokkal többekhez juttatta el, mint ahányan koncerttermekben hallgatták. A Hol hallhattuk? válaszaiból kiderül, a legjobb filmzenéket klasszikusok (is) írták.

Elizabeth Lunday könyve szórakoztató, de komoly háttérrel készült, és bizonyos határok közt forgatható szakkönyvként is (alapos név- és tárgymutatója is van). Bosnyák Edit fordítása szellemes és rugalmas, habár a szerkesztő néhány (amerikai ízű, vagy az olasz vonatkozásokat illető) csacsiságot kiszűrhetett volna. Sosztakovics életénél Lunday azt írja, „Elvárták, hogy (a szovjet művészek) magukévá tegyék a szocialista realizmust, azt a leninista mozgalmat (…)”. A szocreált még a legmegengedőbb fogalmazásban is művészeti irányzatnak nevezhetjük. Sajnos az oldal grafikai tervéhez kötött terjedelem is olykor zavaros vagy befejezetlen mondatok megjelenéséhez vezetett. Kár, de ez csak fanyalgás – mint említettem, a könyv igazából csak kedvcsináló.

Elizabeth Lunday: Híres zeneszerzők titkos élete
HVG Könyvek, 2013

 

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Igaz történetek gyilkosságokról, zendülésekről, szívügyekről és nagyszerű zeneművekről.

A megrögzött szoknyavadász Rossini, a börtöntöltelék Bach, az állítólagos nőimitátor Wagner és más zeneszerzők megdöbbentő történetein keresztül feltárul előttünk a komolyzene kiválóságainak rejtett, fülledt és fordulatos élete.

Haydnt fej nélkül temették el, Puccini kilopta a sípokat a templomi orgonából, majd eladta fémhulladékként, hogy legyen pénze cigarettára, Sztravinszkij pedig a világ egyetlen elefántbalett-zeneszerzője. Zenetörténeti leckék, amelyek örökre emlékezetesek maradnak!

Elizabeth Lunday: Híres zeneszerzők titkos élete
HVG Könyvek, 2013
304 oldal
ISBN 978 963 304 111 6