A riporter visszanéz | Csák Elemér: Osztrigát ettem – késsel

Posted on 2013. augusztus 26. hétfő Szerző:

0


Csák_Osztrigát ettem.bor180Kulcsár István

Csák Elemér a közrádió riportereként kezdte, volt külföldi tudósító a vasfüggöny mindkét oldalán, tévéhíradó-főszerkesztő, tévé-hírigazgató, a megyei napilapok külpolitikusa, továbbá kormányszóvivő, majd újságíróképzések tanára.

Alapigazság, hogy az ember ne bírálja az utódját. Nekem Csák Elemér utódom volt mind a moszkvai, mind a New York-i rádiótudósítói poszton. (Születtek erről viccek, mi több, gügye városi legendák is.) Mégis megkockáztatom, hogy az alábbiakban bírálatot írjak egész pályájára visszatekintő, az Osztrigát ettem – késsel címmel megjelent új könyvéről. Ezt azért engedhetem meg magamnak, mert csak jót, sőt csak nagyon jót tudok mondani róla.

Elemér az újságírói pálya számos területét megjárta. Volt a Rádió (értsd: a Magyar Rádió) protokollriportere, külföldi tudósító a vasfüggöny mindkét oldalán, tévéhíradó-főszerkesztő, tévé-hírigazgató, a megyei napilapok külpolitikusa, néha pedig még a pályán is túlterjeszkedett: vitte a kormány szavát, könyveket írt, jelenleg újdondász-tanoncokat okít. Barátunk „civilben” négy leánygyermek atyja, és új könyvének formai keretét éppen az adja, hogy a két kisebbnek elmeséli, mi mindent művelt papájuk az elmúlt bő négy évtizedben. Rajtuk kívül pedig még hajdani hallgatóinak, nézőinek is, továbbá mindazoknak, akiket érdekel ez az időszak és az a tucatnyi ország, ahonnan a szerző tudósított.

Csák Elemér ugyanis alaposan benne volt az említett időszak hazai és nemzetközi történéseinek sűrűjében. Tudósított csúcstalálkozókról, pártkongresszusokról, magas szintű diplomáciai látogatásokról, űrhajó-felbocsátásról, interjúvolta többek között Leonyid Brezsnyevet, Henry Kissingert, Kádár Jánost, Antall Józsefet, Mádl Ferencet. (És miközben felidézi, hogy mit is nyilatkoztak neki, nagyon helyénvaló módon azt is elmagyarázza kiskorú gyermekeinek és kortársaiknak, hogy egyáltalán kik voltak ezek az urak.) De találkozott Csák Elemér – megint csak: többek között – Farkas Bertalannal, Szent-Györgyi Alberttel, Yoko Onóval, Spéter Erzsébettel, Julio Iglesiasszal, André Kertésszel, Habsburg Ottóval is. Járt olyan helyeken, ahol (legalábbis a magyar) madár sem jár: rajongásig szeretett Szibériájának isten­háta­mögöttinél isten­háta­mögöttibb zugaiban, továbbá Kamcsatkán és Alaszkában, az amerikai csapatok által megszállt karibi Grenadában és a polgárháborús azerbajdzsáni fővárosban, Bakuban.

És tette mindezt magnetofonnal a kezében (visszaemlékezései a magnószalagok birtokában ezért is dokumentálisan hitelesek), és ami még fontosabb: nyitott, kíváncsi tekintettel és jókora közlési vággyal megáldva. (Szerintem, aki e két utóbbinak híján van, az inkább menjen recepciósnak, szereljen villanyt, legyen idegsebész vagy esztergályos, de semmiképpen se álljon riporternek.)

Ez a könyv tulajdonképpen kalandok sora: „kabátlopási ügy” az Országházban, államfői beszéd megszerzése az embargó lejárta előtt, egy vulkán születése közvetlen közelről szemlélve, medvevadászat Szibériában, részvétel egy rénszarvasszán-versenyen az északi sarkkörön túl, tudósítás egy szovjet űrhajó felbocsátásáról (nem minden kulisszatitkok nélkül), lebukás gyorshajtás miatt egy amerikai autópályán, utazás a kaliforniai Halál Völgyében, technikai gikszerek sora államférfiakkal készített interjúk (ismét: kulisszatitkok!) során. És mindez nagyon érdekesen, szórakoztatóan, öniróniával, szembe(fülbe)tűnően szép magyarsággal. Nem mindennapi úti élményeit, találkozásait Csák Elemér – többnyire a saját – fényképfelvételeivel egészíti ki. Ezek a fotók azonban sok esetben nem egyszerűen illusztrációk, hanem önálló információs tartalmat is hordoznak.

Az Osztrigát ettem – késsel című „életpálya-műbe” szerzője kis részben átemelte korábbi gasztronómiai (Körbekóstoltam a Földet) és riportkönyvei (Jenyiszej-ország, Hortobágytól Szibériáig stb.) egyes elemeit, mozzanatait, de ez azért is igazolható, mert az olvasó meggyőződhet arról, hogy amit a szerző harminc évvel ezelőtt vetett papírra, az ma is érdekes, megállja a helyét. Mindamellett – és ez talán egyetlen kritikus megjegyzésem – valamivel kevesebb talán több lett volna. Illetve van még egy kritikus megjegyzésem, de ez már nem Csák Elemér, hanem a magyar könyvkiadók címére. Legjobb tudomásom szerint mostanáig nem akadt egyetlen kiadó sem, amely vállalta volna ennek az érdekfeszítő és olvasmányos könyvnek a nyomtatott formában való megjelentetését. Ezért ezt a „késsel evett osztrigát” az olvasó nem lapozgathatja, csak az elektronikus könyvtárból töltheti le. De azt érdemes megtennie – nem bánja meg.

Az emasa.hu oldalon meg­jelent írás szerkesztett változata

Csák Elemér: Osztrigát ettem – késsel.
Book&Walk E-könyv Webáruház, 2013.

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Csák Elemér (forrás: bookandwalk.hu)

Csák Elemér (forrás: bookandwalk.hu)

Kalandok, élmények, különleges helyzetek, nagy emberek testközelben, több évtized ízes sztorijai, és mindehhez a szerző térben-időben eligazító megjegyzései. Csák Elemér riportkönyve egy olyan embernek az élményeiből állt össze, aki újságíróként, tudósítóként meglehetősen sokat utazott, s ráadásul maga is kereste az újabb kalandokat. A gyűjteményből sok minden kimaradt, de a mesélőnek nem szabad elfeledkeznie arról, amit számtalanszor tapasztalt, hogy egyes szereplők, számos helyszín és bizonyos fogalmak semmit vagy merőben mást jelentenek a mai korosztályoknak, mint neki. Ezért aztán a válogatás egyik vezérlő elve az volt, hogy mi az, ami az „utókor” számára is érdekes lehet – némi magyarázattal, értelmezéssel.

A könyv főszereplője mindvégig maga a mesélő, de a sztorik hősei segítenek elkerülni az öntömjénezés veszélyét. Meséket olvashatunk Kádár Jánostól Brezsnyeven és Asimovon át Szent-Györgyi Albertig, az űrközponttól a médiaháború viszontagságain keresztül egy vulkán születéséig.

Csák Elemér: Osztrigát ettem – késsel.
Book&Walk E-könyv Webáruház, 2013.