Üvegkoporsóban | Tóth Krisztina: Akvárium

Posted on 2013. augusztus 27. kedd Szerző:

1


Tóth ZsuzsannaTóthKr_Akvárium

Sokunk számára ismerős és mégis riasztóan idegen közegbe kalauzol el minket Tóth Krisztina regénye. Az Akvárium fülszövege azt írja, mindenki árva a könyvben. Az bizonyos, hogy mindenki nagyon magányos. Az eleve elrendelt boldogtalanságban – amely ellen jószerivel nem is lázadnak – tengődnek, küszködnek az emberek, s csak némelyik akar, már-már tiszteletre méltó megszállottsággal, egy kicsivel jobbat annál, mint ami adatik. Ennyi örömtelenség sok egy könyvre, néha fojtogat.

Ebben a regényben nincs egy szemernyi napsütés, nincsenek megélhető és felidézhető szép napok. Az egyetlen megkapó pillanat talán épp az akváriumé (az eredeti helyszínén), amikor felidézi a sosem látott tengert. És mégis, lenyűgöző – vagy inkább letaglózó –, ahogyan Tóth Krisztina józanul és éleslátóan nézi, láttatja az élet sivár, közönyös akváriumában úszkáló, egyre kevesebb oxigént kapó regényalakjait. Nem kesergős-búsulós, minden baj forrását másokban találó embereket, inkább szikár és tétova szemlélődőket állít elénk, akiknek maga az élet is nehéz, megoldandó és bonyolult feladat.

A könyvben majd mindenki képtelen az örömre, tán csak – a maga együgyű módján – a szellemileg és testileg is fogyatékos Edu, valamint a hasonló, ám primitívségében is viszonylag elboldoguló Klárimama képes megélni ilyesfélét. Az egyetlen igazán aktív, feltörekvő, ügyeskedésre is képes alak Lali, s bár vannak sikerei, ő sem talál megnyugvást.

Félresikerült, elrontott életek, boldogtalanságok – három nemzedék összefonódó évei. Szoba-konyhás, gangra nyíló szegénység, alagsori ablakon szivárgó fények – egyre megy. A járdaszinti vegetálás fullasztó akváriuma éppoly kietlen, mint a naftalinszagú körfolyosós lakás, falikúttal, kinti vécével. De nem dobja fel a hangulatot a Velencei-tavi lángos biznisz sem, a boldogtalanság nemzedékeken átível. Minden figura mögött – Tóth Krisztina kiélezetten a nőkre fókuszál –, mint a görög sorstragédiákban, valami múltban gyökerező, kitéphetetlen bűntudat fölötti szomorúság ül. Teszik a dolgukat kötelességtudóan, fegyelmezetten, és csak szemlélik egymást, bizalmatlanul. Homályos szolidaritás foltok érződnek, emberi kapcsolatok alig.

Van szereplő, akinél szellemalakok ülik körül az asztalt, betöltve a kicsi teret, nehezítve az életet… Ám ahogy ő nem igyekszik szabadulni ettől a tehertől, úgy hordja szótlanul, beletörődve, tehetetlenül mindenki a sajátját. A még oly kicsiny vágy is hamvába hal, majd mindegyik. Az áhított és csodálatos baba hamar hozzá nem illő póttagot kap, hogy aztán kopasz menyasszony-Hófehérkeként legyen mementó… De mellette majd mindenki kopaszodik, testileg-lelkileg. Mindenki gyógyulásra vár, csakhogy hiába fontos helyszín a kórház, gyógyír nem adatik. A bennünk is élő Verák, Vicák, Editek csak néznek, szívdobogva.

A történet ideje, amelybe mint szűk és levegőtlen térbe szorulva léteznek szereplőink, nagyon is kézzel fogható, a háború utáni évekből indulva jutunk el a hetvenes évek végéig. Azonosíthatóan ott van a háttérben a történelem is, még a Párt is, ám alig több homályos maszlagnál. Legalább olyan zavaros, mint a cecei légy által terjesztett álomkór fogalma. A már toposzként kezelt fojtogató időkben a szereplők némelyike feljelent, mások disszidálni készülnek, van, akinek nem sikerül, megint mások el is hagyják az országot, hogy aztán megérkezhessenek az „amerikás” levelek. Szereplőink életében azonban nincsenek nagy változások.

Tóth Krisztina már-már dickensi tollal rajzolja meg a sokak által megénekelt, jól ismert periódust. Sötét színeibe nem szüremlik semmi a hétkrajcáros szeretetből, inkább némi groteszk komédiázó hajlam vegyít hozzá olykor egy világosabb ívet. Pedig a könyvet olvasva nagyon ránk férne némi vigasz, hogy ne érezzük magunkat olyan rettentő árvának, ráadásul üvegkoporsóba zárva.

Tóth Krisztina: Akvárium.
Magvető Kiadó, 2013

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Tóth Krisztina

Tóth Krisztina

Ebben a regényben mindenki árva. A negyvenes évek végén örökbe fogadott kislány, a nevelőszülei, a saját gyereke, a férje, az összes rokona és ismerőse: kivétel nélkül mindenki a szeretethiányt tekinti az elfogadott, az egyetlen megélhető állapotnak. Ezek az emberek egy lepusztult, málló vakolatú, főzelékszagú gangon tengetik küzdelmes életüket, karnyújtásnyira a nyomortól, fényévekre a normálisnak gondolt léttől. Mégis, az elfojtott érzelmek és indulatok olykor-olykor feltörnek, és ezek a kitörési pontok sorsfordító pillanatokat eredményeznek. Ez a nyomasztó és szűk, de egyben átlátszó világ maga az akvárium.

Tóth Krisztina kiváló arányérzékkel keveri a naturalizmust, az iróniát és a fekete humort, ,,hétköznapi katarzissal” tisztítja meg múltunknak ezt a nehezen feldolgozható, a kollektív tudattalant erősen befolyásoló szakaszát.

Tóth Krisztina: Akvárium
Magvető Kiadó, 2013
328 oldal
ISBN 978 963 143 0936