Cseppben a tenger| Jean Mattern: Tejjel-mézzel

Cserhalmi Imre

Meglehetősen iskolás módszer valamely műből részletet idézni s diadallal rámutatni: tessék az egésznek ez a lényege. Mert egyáltalán nem biztos, hogy az, s főként, hogy csak annyi. De ha igaz – szerintem, igen –, hogy minél kisebb terjedelmű az alkotás, annál nagyobb súly, figyelem, sőt írói felelősség jut minden elemére, akkor ebből a feltűnően rövid, alig 130 oldalas regényből vett idézetnek talán valóban lehetséges jellemző ereje.

„A felejtés nagyon különös módon kíséri végig az életünket. Néha az idő nem kínálja fel nekünk, nem nyújt enyhülést az emlékezetünknek… olykor az is előfordul, hogy míg a lelkünk mélyén mindenáron meg szeretnénk őrizni egy képet, egy illatot, egy szót, a felejtés észrevehetetlenül elragadja tőlünk. Talán nem jó, ha túl gyakran kijelentjük: »Ezt soha nem fogom elfelejteni!« Ki tudja?”

És ehhez szorosan kapcsolható a regény egy másik helyéről ez a mondat: „A háborúk és a forradalmak az életnek azon kiemelt pillanatai, amikor muszáj tábort választanunk, és halálunkig ennek a választásnak az alapján ítélnek meg bennünket.”

Egy férfi a halálos ágyán fekszik és – nem új ötlet – végiggondolja az életét. Először egy 60 évvel korábbi jelenetre emlékezik: nagyon szeretett, s nála sokkal tehetségesebb, sikeresebb ifjúkori barátjától egy pályaudvaron, furcsa körülmények között elválnak útjai. A barátja ugyanis a náci eszmék hívévé vált. A regény végén, egyfajta szimmetrikus záró elemeként megismétlődik ez a jelenet, de hozzáadódik egy levél, amelyben egykori barátja a saját fiának bevallja: nem neki volt, illetve lett igaza.

E két szélső pont közti időben a halálra készülődő ember a már rövidre szabott életidejében sietősen olyan életútra emlékezik, amely a maga egyediségében is rendkívül ismerős. Mondhatnánk: jellegzetes közép-európai sors, amelynek mottójául is szolgálhat az egyik összegző mondata: „a túlélés megtanulható.”

Az ő életének állomásai: Temesvár, Sopron, Budapest, Reims, Párizs, Bánság, Budaörs, szereplői svábok, románok, magyarok, elzásziak. Ebben a világban az egymás közötti házasságok annyira „összezavarták a nyomokat”, hogy néha nem is tudják, melyik néphez tartoznak tulajdonképpen. Ebben a világban az egymást követő nemzedékek nem szorulnak elődeik elbeszéléseire, hiszen mindegyikük megismerkedik olyan fogalmakkal, mint megszállás, ostromállapot, ellenállás, háború, üldözés, népvándorlás, és mindenekfölött és szinte szüntelenül: félelem. Ezen a tájon a kisemberek igényeitől és szándékaitól távoli történések is gyilkossá válhatnak. Az író (illetve főhőse) 1914-et, 1944-et és 1956-ot különösen sorsfordító évként emlegeti, s a „távoliak” névsora Ferenc Józseftől Nagy Imrén, de Gaulle-on, Sztálinon át Hruscsovig terjed. S aztán ott a kubai válság, a berlini fal, a prágai tavasz is!

Szeretném elkerülni az esetleges félreértést: nem holmi regényesített történelemkönyv ez. Nagyon is (kis)emberi történet, de jellegzetesen közép-európai. Amihez-amibe egy gyönyörű szerelem is tartozik, egy tartósan boldog házasság, amelyben a mély emberi szeretet és múlhatatlan testi vágy a hétköznapok racionalitásával tüneményesen egybecseng, és amely a közös gyerek elvesztésének tragédiáját is méltósággal képes túlélni. Persze, a halálra készülődő férfi pontosan tudja, hogy minden túlélés és újrakezdés a réginek részleges vagy teljes végét jelenti, noha emlékeit, tanulságait az ember akarva-akaratlan a halálig hordozni kénytelen.

Az élettől búcsúzó ember egy darabka Közép-Európát visz magával a sírba, de mégis itt hagyja nekünk, hogy jobban értsük. Sőt, akár szeressük is, ha tudjuk.

A stílusos fordítás Tótfalusi Ágnes szép munkája.

Jean Mattern: Tejjel-mézzel
Magvető Kiadó, 2012

• Olvass bele!

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Azon a napon nemcsak legjobb barátjának fordított hátat: a pályaudvaron egész addigi életét hagyta maga mögött. A történelem szorításában néha a leggyötrelmesebb, sorsfordító döntés is lehet köznapian egyszerű.

A szikárságában is lírai erejű szöveg egy apa vallomása élete alkonyán fiának – egy magyarázatot, talán felmentést és önigazolást kereső ember végső búcsúja. Elbeszélésében a múlt meghatározó pillanatai váltakoznak a jelennel, miközben a történet mozaikkockái egyre pontosabb képpé állnak össze: a Bánságon végigsöprő háború, a német kötődése miatt idegenné vált, soha viszont nem látott gyermekkori jó barát. A francia ősök emléke, a visszatelepülés Franciaországba, az 56-os, levert magyar forradalomból menekülő, Zsuzsannából Suzanne-ná lényegült feleség és szerető.

A tejjel-mézzel folyó élet ígérete. És egy családi tragédia, amely mindent megváltoztat – mert van, amit talán már csak a hallgatás tesz túlélhetővé. Érzelmek mélyére hatoló, örök emberi történet a gyökerek elvesztéséről és egy új élet lehetőségéről – vagy lehetetlenségéről.

Jean Mattern: Tejjel-mézzel
Magvető Kiadó, 2012
132 oldal
ISBN 978 963 142 9909