Nemzeti kesernyés | Körkép 2013

Posted on 2013. augusztus 15. csütörtök Szerző:

0


magvető_körkép2013-bor180Tóth Zsuzsanna

A jó kortárs novellák mindig a máról szólnak, arra reflektálnak – akkor is, ha nem egy az egyben. Nem is hinnénk, mennyire. Végigolvasva a Körkép 2013-at, meglepően színes, izgalmas anyaggal találkozunk, amely akkor is figyelemre méltó, ha egyes darabjai nem lettek a kedvenceim. Mások persze annál inkább.

Jó, hogy az ismert nevek mellett felbukkannak újak, és jó, hogy a színvonalon mindezt nem mindig lehet észrevenni. Mármint, hogy ki régi, ki új. A legtöbb írás friss, majdnem azt írtam, jóízű. De ez az íz-hasonlat nemigen áll meg. Más ízzel csordulnak az írások.

Nő lévén ezúttal talán kicsit jobban figyeltem azokra az írókra, akik női alakot szólaltattak meg – így egészen elbűvölt Grecsó Krisztián, vagy éppen Parti Nagy Lajos (aki máskülönben is mindig). No, és a nőkre, akik sok esetben ábrázolnak férfiakat – vagyis, mondhatnánk, fordított a szemüveg. Széles a témák skálája, így válik a körkép valóban azzá, amit ígér, körképpé. Ám akárhonnan nézzük, ugyanaz a világ rajzolódik ki, ugyanazok a kérdések fogalmazódnak meg, legtöbbször az a fura bizonytalanság, amiben nem értjük, hogyan történhetett ez meg velünk, hogy jutottunk idáig, hogyan fakult ki, szürkült, romlott el minden, hova lett a levegő az életünkből. Egy-két írást leszámítva az esetek, a monológok, a kirajzolódó emberi élettöredékek még csak nem is tragikusak. De mintha végzetesen elveszítettük volna a boldogság lehetőségét, még az idill is szánalmasnak tűnik, még a jó pillanatok sem édesednek meg. Mélyen, igazán – általánosan kesernyések.

A családok szétesése, a még meglévőkön belüli magányok, a hontalanság érzete, lelki üresség vagy fáradtság, vagy éppen az eltékozolt életek feletti merengés adja a meghatározó hangot, amelybe csak olykor-olykor vegyül egy egészen másféle, meghatározhatatlan felhang. (Mint Vörös István kötetzáró novellája esetében.) Egyöntetűen kesernyések – már ha lehet ilyet állítani egy válogatásról, amelynek legkevésbé sem célja egységesnek látszani. S azért nem keserű – mert a felszín alatt azért sok minden más is csillog, habár az optimizmusból viszonylag kevés.

A kötetben, amelyért válogatóként Király Levente felel, harminchat magyar kisprózát olvashatunk. (A válogatás alapját képező eredeti megjelenések széles skálát mutatnak, napilapoktól neves hazai és határon túli magyar irodalmi folyóiratokig.) Többnyire mind remek. Igazságtalanság volna néhány nevet felsorolni, sok közöttük a már befutott, kedvelt, kiváló alkotó. Háytól Garaczin át Szvoren Edináig – sokan vannak a jók. A szerzői gárdából azonban külön felhívom a figyelmet a fiatal Potozky Lászlóra, akinek nevét, most mondom, érdemes megjegyezni.

A kiadó oldalán olvastam talán, hogy „ezzel a csapattal” nemzeti válogatottként is jók lennénk. Egyetértek. Azok is vagyunk, még ha a szájízünk kicsit kesernyés is marad.

Körkép 2013. Harminchat magyar író kisprózája. (Összeáll.: Király Levente)
Magvető Kiadó, 2013
308 oldal
ISBN 977 045 442 4134