A kitágult világ szűkössége | Gary Shteyngart: Abszurdisztán

Posted on 2013. augusztus 7. szerda Szerző:

0


Shteyngart_Abszurdisztán-bor180Cserhalmi Imre

Vannak regények, amelyekben a történet a legkevésbé fontos. Ezt a keveset ezúttal a könyv hátsó borítója kereken hét mondatban közre is adja. Nyilván nem azért ilyen röviden, mert – amint krimik ismertetésénél az unalomig megszokottan – a történet egy-két részletét, főleg az elejét elmesélvén csak az olvasó kíváncsiságát akarja feljebb pöckölni, ezért egy ponton abbahagyja. Ezúttal inkább talán azért, mert bár a történet nem nélkülözi a lendületet és a fordulatokat, nem ebben áll a regény lényege és fő érdeme. Tehát ebben a regényben a történet nem a hordozója, inkább csak a kerete annak, amit az író ábrázol. Pontosabban: mond.

Ami, persze, nem is csupán izgalmasan, hanem égetően időszerű. Arról van szó, hogy a technikai-műszaki fejlődés, a tudományok, a mind globálisabb méretű gazdasági, demográfiai és politikai kényszerek magukkal sodorják az emberi sorsokat. Gyakran a korábbi nemzedékek által talán nem is ismert, látott feszültségek, dilemmák, összeütközések, menekülések, pusztulások és eufóriák közé. Népvándorlást, népirtást, mindenféle – ahogyan finoman mondani szokták – átrendeződést ma ismert, belátható történelme során már többször meg– és túlélt az emberiség, és akár csak a 20. század is elegendő példát produkált a megállapításhoz, hogy olykor a saját vívmányait, illetve azok következményeit se volt mindig egyszerű átvészelnie. De azért e tekintetben „sikerült” a maximális kockázatokhoz eljutnunk: az emberiség, ha akarja, el tudja pusztítani a Földet is, önmagát is. Sőt: nem is kell nagyon akarnia, elegendő, ha nem vigyáz.

Mindebből a jó irodalom természetesen az ember, az emberek sorsára koncentrál. Hogyan botladozik, keresi a helyét, rombol és épít, és épít és épít, miközben ármánykodik, elárul, öl és persze vágyakozik, remél és szeret. Hitet vall és tagad meg, és végzetesen leáll, vagy éppen végzetesen felpörög benne mindaz, amit összefoglalva fajfenntartó ösztönnek szokás nevezni. A sokszínűségében is mind többek által érzékelhető világban ha nem is mindig látja a multikulturalitás nagy távlatait, de sejti, mert megvalósulásának, terjedésének mai szakaszában a többség még inkább csak az új terheket vagy nyomasztó jelenségeket érzékelheti, mintsem léte gazdagodásának forrásait.

Az orosz származású, Amerikában élő írónak, Gary Shteyngartnak nem eshet nehezére olyan határhelyzeteket teremtenie, amelyekben hősei a multikulturalizmus viszonyai közt élnek és halnak. Nem holmi tudományoskodó nagyképűség íratja le velem már másodszor ezt a hosszú szót, amely a regényben legalább százszor megjelenik. Sőt: a főhőst kifejezetten multikulturális minisztérium vezetésére szemelik ki. Ő ugyanis Amerikában szerzett egyetemi diplomát, de Oroszországban él, és Európába szeretne költözni. Azonban ehhez előbb egy kicsiny országba, a Kaszpi-tenger melletti Abszurdisztánba kell költöznie. Már ez a sajátos életút is (amely több ponton is hasonlít az író valóságos életéhez) magában hordozza a szatirikus látás– és közlésmód ígéretét.

És az ígéret nem marad beváltatlanul. Rengeteg humorral, eleve szatirikus szemüvegen át ábrázoltatik a – gyakran kergültnek mutatkozó – világ. A főhős tulajdonképpen a helyét keresi a 21. században, amelyben valóban a kultúrák sokfélesége között bolyong, szeret és csalódik, tájékozódik és érvényesül. A kultúra hatalmas gyűjtőfogalom, a szerző elképesztő virtuozitással emeli be regényébe – és teszi ábrázolása elemévé, persze – a művészeti elemeket éppen úgy, mint a szagokat, a Hyatt szállót éppen úgy, mint – így nevezi! Szentleninvárt vagy Gorbigrádot. Katolikusok, zsidók, oroszok, belgák, rasszizmus és nacionalizmus, neogótikus épületek, számítógépek, parfümök, olajmezők, kaszinók, autók, szolgák, bandavezérek, prostituáltak, aztán az a felismerés, hogy a népirtást a háttérből pontos gazdasági érdekek hozhatják létre, aztán a szexualitás minden mennyiségben, színben, méretben és formában… Lehetetlen visszaadni néhány felsoroló mondattal a mai, kitágult világból benyomuló millió élményt, tárgyat, összefüggést. De azt igen, hogy a lehetőségeknek, utaknak ez a talán sohasem látott gazdagsága gyakran nem a személyiség kiteljesedéséhez, hanem beszűküléséhez vezet. Sőt ennek végzetességét teszi láthatóbbá, bármennyire zajosnak is tűnnék egyébként.

Egyszer azt mondja a főhős: „Én csak tanulom a történelmet!” Máskor meg egy váróteremben látható a diktátor fakuló képe, akinek „komor, nyolcvanéves ábrázatára egy kommentátor azt írta: TERRORISTA, egy másik meg azt, hogy A NEMZET ATYJA.

A regény egyik pontján egy apa így szól a fiához „Ha ebben a világban boldogulni akarsz, Misa, hazudnod, csalnod és lopnod kell. És amíg ezt igazán megtanulod, amíg elfelejtesz mindent, amit (…) az egyetemen tanultál, addig én olyan keményen dolgozok, ahogy csak bírok.” A regény egy másik pontján a főhős így vall: „Én multikulturista vagyok… olyan ember vagyok, aki szeret másokat.” Ezek az állítások nem mondanak ellent egymásnak a regényben.

A mű nem adja könnyen magát: kell hozzá erős érdeklődés és nyitottság, hogy az olvasó „belehelyezkedjék”, de ezt a kezdeti fáradozást a regény nagyon gazdag élménnyel hálálja meg. Pék Zoltán hajlékony, stílusérzékeny, rendkívül szellemes fordítói tevékenységét külön is érdemes lenne méltatni. Ezúttal be kell érnünk ennyivel: remek.

Gary Shteyngart: Abszurdisztán
Cor Leonis Kiadó, 2013

* * *  * * *

Gary Shteyngart

Gary Shteyngart

A könyv kiadói fülszövege

Misa Vainberg egy igazi orosz mackó. 160 kilós, lomha fiatalember, akinek amerikai a lelke, az útlevele viszont orosz. Miközben − apja jóvoltából − az amerikai Alkalmi Egyetemen diplomát szerzett, megízlelte az édes életet, és nem mellesleg, némi másodkézből való szexuális tapasztalatot is szerzett. Most azonban Oroszországban ragadt, és nem akarják visszaengedni. Ám a feneketlen orosz csüggedésben feldereng a fény: hamis útlevéllel kijuthat, ha nem is Amerikába, de legalább a kulturált Európába. Hogy ezt megszerezze, el kell utaznia egy a Kaszpi-tenger partján fekvő kis országba, Abszurdisztánba. Ez a parányi, olajkitermelésből élő ország az átmenet állapotában leledzik, a szocialista sarlóból éppen kapitalista rugóskés kovácsolódik. Misa belekeveredik az egymással viszálykodó nemzetiségek és hadurak harcába, miniszter lesz, keresi önmagát, keresi a szerelmet és keresi a huszonegyedik századi élet értelmét Európa peremén.

Az orosz származású, Amerikában élő Gary Shteyngart regénye akasztófahumorral megspékelt mai szatíra a különböző kultúrák, vallások és egyének egymás mellett éléséről a történelem szagos szelei közepette.

Gary Shteyngart: Abszurdisztán
Cor Leonis Kiadó, 2013
345 oldal
ISBN 978 963 994 3667