Keresztszemes szerelmek | Rados Virág: In flagranti

Posted on 2013. július 20. szombat Szerző:

0


Rados_In-flagranti-bor180Írta: Zemen Annamária

Tudjuk-e, mit jelent a címet alkotó kifejezés? Aki ismeri, a rajtakapásra gondol, ami persze egyáltalán nem téves kapcsolás, csakhogy Rados Virág könyvének címe nem erre a kényelmetlen lelepleződésre utal. Szó sincsen eltitkolt szerelmi viszonyban való tettenérésről – egy novella kivételével –, a történeteket elolvasva inkább arra gondolhatunk, hogy az írónő párkereső mindennapjaikban próbálta tetten érni a nőket.

Rados Virág a tőle eddig megszokott, kemény, személyes jellegű témák után – gyógyulás a rákbetegségből, házasságon belüli erőszak – új könyvében könnyedebb hangot üt meg. A 21 különálló történetből komponált, mégis egymáshoz kapcsolódó, szórakoztató írásban elénk tárja a női nemet annak tükrében, ki hogyan viselkedik a társkeresés… micsodájában is?  Nem vad dzsungel ez, legfeljebb tüskés bozótos.

Ezek a nők hiszékenyek, naivak, szentimentálisak, érzékenyek, szinte áldozati szerepben látjuk őket, míg a férfiak Rados tollán csak vadászok vagy ösztönlények – csaknem végletekben ábrázolt alakok ezek. A történetek életszerűek, szereplői tényleg a mindennapok emberei. A könyv stílusa könnyed, nincsenek bonyolult mondatszerkezetek, elvont, a felszínnél mélyebbre merítő gondolatok, komolyabb szentenciák. Minden egyszerű, konkrét, világos. Talán túlzott is ez a köznapiság, s egy idő után érezzük, hogy a helyzetekből éppen az eredetiség, az egyediség hiányzik. Valami különösre vágyik az olvasó, ám csak tényszerűen elmesélt élettörténeteket kap. De talán éppen ez volt Rados Virág célja: a mikroszkóp tárgylencséje alá a nők érzelmi kiszolgáltatottságát, a balul sikerült párkeresést helyezi.

A történetek szerkezete felidézi Kornis Mihály legendás Körmagyarját (ami meg bevallottan Schnitzler Körtáncának az ihletésére született). A novellafüzérben az egyik írás női mellékszereplője a következő fejezetben főszereplővé válik, mígnem az utolsó élettörténet visszacsatol a legelsőhöz, és a kör bezárul. Indulásképpen megismerkedünk Noémival, akinek noha vőlegénye van, majdnem kalandba keveredik egy arab Adonisszal; aztán Marával, aki tehetetlenül szenvedi el a dzsesszimádó Bence rapszodikus látogatásait; Adriennel, aki kizárólag ügyvéd férjre hajt, ám ezzel azt kockáztatja, hogy vénlány marad – és így tovább.

Csupa ismerős figura: a nő, aki vakon hisz el mindent, és nem veszi észre, hogy a pasi alkoholista, ismerős a neten próbálkozó, a társkereső szolgálat által átvert – mindegyik más ugyan, a cél azonban azonos. Megtalálni a férfit, akivel boldog lehet.

Ezeken a lapokon senki sem találja meg a nagy Őt, a novellafüzér vezérmotívuma a csalódás. Mégsem szomorít el, hiszen ez az eltúlzott női szenvedés, naivitás, érzelmesség, a racionalitás hiánya szinte már komikus. De vajon miért van ez a sok koppanás, hoppon maradás? Csak sejteni lehet Rados Virág válaszát. Abban a reményben, hogy megtaláljuk életünk párját, MI, nők rózsaszín ködbe burkoljuk a Férfit, felruházzuk olyan tulajdonságokkal, amelyeknek talán sosem volt birtokában. Az álmainkat kenjük rá a valóságra. Figyelmen kívül hagyjuk az önismereti kérdéseket – legalábbis Rados Virág női szereplői ilyenek.

A könyv üzenete ilyen formában az lehet: ismerd meg önmagad, és csak azután szeress. Ugyanis ezek a lányok, asszonyok, szinglik és elváltak nincsenek tisztában önmagukkal és a szerelemmel. Azt várják, hogy tökéletesen összeilljenek a kiválasztott férfival, és nem tudják, hogy ezzel csodát várnak. Hiszen amikor két ember találkozik, akkor két különböző világ konfrontálódik, az összhang pedig nem konstans, inkább csak pillanatokban mérhető. Nyilvánvalóan két ember annál jobban illik egymáshoz, minél több ezeknek a pillanatoknak a száma. Aki ennél többet akar, kérlelhetetlenül csalódásra van ítélve, éppúgy, mint az In flagranti szereplői. (Hegyi Péter borítója, melyen a méhek körbedöngicsélik a virágot – gyönyörű megoldás. Mert tudjuk, hogy utána: huss… Majdnem többet mond el, mint a kötetben leírt viszonylatok…)

Tisztában kell lenni önmagunkkal, hogy tudjuk, mit várunk el a másiktól – ez a valódi, de meg nem fogalmazott tanulsága Rados Virág könyvének. Ha ismerjük önmagunkat, kitágul a világ, s a rostán biztosan fennakad az Egyetlen, akivel boldogok lehetünk. Ellenkező esetben jönnek az itt leírt csalódások, és jobb, ha ezért nem a férfiakat hibáztatjuk, mint ahogy az In flagranti teszi, hanem inkább magunkat.

Kicsit távolinak tűnik az asszociáció, de Radnóti Miklós Bájolóját idézném. A könyv felszínes nőalakjai megrekednek a „jöjj be a házba, vesd le ruhádat” szinten, míg Radnóti ennél sokkal mélyebb tartalmakra utal, amikor így folytatja: „már esik is kint, vesd le az inged. Mossa az eső össze szívünket.” Rados Virág tetten ért női is erre vágynak, de önismeret híján ez a kívánságuk aligha teljesíthető.

Rados Virág: In flagranti
Jaffa Kiadó, 2013

* * *  * * *

Rados Virág

Rados Virág

A könyv kiadói fülszövege

Egy vicces, olykor megható szerelmes könyvet tart a kezében az olvasó. A történetek górcső alá veszik, hányféleképpen lehet nőként csalódni úgy, hogy annak még a távoli Amerikában, a Szex és New York sorozat hazájában is híre menjen.

S miért a sok koppanás? Mert az ember lánya gyakran minden szerencse és főleg önismeret híján halászgat a zavarosban. Ilyenkor bizony előfordul, hogy a kiszemelt férfi nem éppen álmaink hercege, csak mi képzeltük róla, hogy ő a nagy Ő. Ismerős a szituáció? Fel a fejjel, azaz talpra, és indulás tovább! A végállomás csakis a boldogság lehet.

Rados Virág: In flagranti. Forró fürdő, hideg zuhany
Jaffa Kiadó, 2013
250 oldal
ISBN 978 615 523 5603